Martinnak a 4. kötetnél kifolyt a kezéből a történet. Ott már annyi szál volt, hogy ő sem tudta követni. Ezért lett a Varjak lakomája, és a Sárkányok tánca két kötet. Az ugyebár egy könyv lett volna, de nem fért egybe bele. Nem csoda, hogy ott feladta, és a mai napig nem tudta folytani. A sorozat mögött elméletileg a 6. évadig voltak könyvek, de gyakorlatilag már a 4. évadtól jelentősen elértek az eredeti sztoritól. Sok dologba nem mentek bele, mert nem akartak úgy járni, mint Martin. Annak ellenére a 6. évadig jó volt a sorozat, hogy a 4-6. évadban sem támaszkodtak a Martin által leírtakra. Ilyen alapon lehetett volna akár jó is a vége. Szerintem inkább kiégtek a showrunnerek az utolsó ként évadra, azért csapták össze a befejezést.
Ennek ellenére szerintem minden idők talán legjobb sorozata. Mert amíg jó volt, addig annyira jó volt, hogy azt nem lehet überelni. Ellentétben pl. a Losttal, ami arra lett felépítve, hogy majd a végén minden kiderül, de nem derült ki semmi. Ott ezzel hazavágták azt is, ami addig jónak tűnt.

Ez a sorozat olyat tudott anno a maga műfajában, amit azóta semmi sem. Még áldásos időben született, hiszen ha létezett is akkor már az újmarxista progresszió, közel sem uralt le mindent, nem hatotta át és rontotta meg általában a közkultúra minőségét. Ez világosan látszik ezen a sorozaton. Persze a végére már ez az alkotás is kisiklott, egyrészt az előbb említett jelenség térnyerése miatt, másrészt az alapul szolgáló regény muníciójának hiánya miatt. Azonban a magam részéről úgy gondolom, hogy ha a korszellem nem ragadja el, még a vége is lehetett volna méltó, számomra nem a regény "elfogyása" után romlott meg a széria rögtön, hanem a 6. évadot követően. Addig még kiváló volt. Részemről ez egy hat évados sorozat, és így 9/10, nem vagyok hajlandó az utolsó kettő évad ámokfutásáért az egész remekművet lerontani. Mások kedvük szerint megtehetik, és igazság szerint ha így tesznek sem tévednek benne nagyot.

Ez egy mestermű amit ajánlok bárkinek, de egyetértve az előttem szólókkal sajnos a vége nem hozta az addigi szintet.

A befejezés nagyon nem tetszett. A szenzációsra sikeredett győzelem után egy még szenzációsabb győzelmi beszéd hangzott el Daenerys részéről, ott le is lehetett volna zárni az egészet, hogy megindul a forradalom, a sárkánnyal és a Makulátlanokkal megindulnak a világ zsarnok, elnyomó, kizsákmányoló urai ellen, és a világ minden szolgasorban élő emberét megszabadítják láncaiktól. Mókás lett volna a Vasbankot lángokban látni, amint a romlott, az emberek vérén hízó, vérszopó bankárjaik megkapják méltó büntetésüket, és a Makulátlanok mind egy szálig lemészárolják őket.

Ahogy Westeros-ra is ráfért volna egy nagy átalakulás, mert ott bár nem volt rabszolgaság, egy feudális rendszer bűzölgött. Az éhhalál elől öngyilkosságba menekülő család, amelynek házában Sandorék meghúzták magukat, nem volt sokkal szerencsésebb helyzetben a rabszolgáknál. Ennek eléréshez persze Daenerys-éknek a Cersei felett aratott győzelem után Westeros maradék uralkodócsaládjával is le kellett volna számolniuk.

Hogy ennek a folyamatát már nem akarták bemutatni, az érthető, a sorozat nem egy politológiai esettanulmány akart lenni, bár kicsit így is az lett, ami egyáltalán nem gond, sőt. Hogy ennek a folyamatát nem akarták már végigvinni, és nem akartak egy többszáz részes sorozatot csinálni, éthető. De ilyen silány módon lezárni… Nagyon lehangoló volt.

A Makulátlanok hazahajóztak a Sárkányöbölbe, ahol remélhetőleg folytatták a forradalmat, és létrehozták a maguk mintaállamát. Westeros-ban meg maradt minden a régi. Bár az új Kistanács ülése roppant mulatságosra sikeredett, ahogy poénkodtak ott a végén, mintha nem is forgatás lett volna, hanem mintha a színészek a forgatás után a színfalak mögötti hülyéskedését vették volna fel. Ennek ellenére sajnos minden maradt a régiben, a világ nagy döntéseit továbbra is zárt ajtók mögött, a tömegek kizárásával egy szűk kör hozta meg, ahogy addig. Samnek a birodalom demokratizálásáról szóló javaslatát leszavazták. Maradt minden a régiben, és pont Daenerys-t iktatták ki, az egyetlen embert az uralkodók közül, aki nem csak az uralkodócsaládok kicsinyes, belterjes torzsalkodásaival, nem csak a legfelső réteg egymás közötti cicaharcaival foglalkozott, mint Cersei és társai, hanem egy értelmesebb világot akart maga mögött hagyni az utókorra. Ő volt az egyetlen az uralkodók között, aki a haladással foglalkozott, és nem csak az uralkodócsaládok belső, semmirekellő civódásaival.

Csalódás volt az is, ahogy Cersei bevégezte. Sokkal kegyetlenebb bukást érdemelt volna, legalább olyat, mint Ramsay Bolton. Tyrion se kapta meg a méltó büntetését, pedig az utolsó évadokban már mindenben tévedett, állandóan keresztbe tett Daenerys-nek, és a sorozat elején még mulatságos, komolyan nem vehető, korhelykedő figura egy kártékony fékké vált, semmivel nem érdemelt volna kevésbé büntetést, mint Varys, aki szintén megérdemelte, amit kapott. Folyamatosan arról szövegelt, hogy mindig azon van, hogy jó királyt szolgálhasson, de minden zsarnok uralkodó szörnyűségeihez asszisztált. Esze ágában nem volt a hatalmát az emberek javára használni, csak a hatalomban maradáshoz szükséges kavarással foglalkozott.

A lezárás óriási csalódás, katasztrófa, pedig a kártékony figurák a végéhez közeledve sorra kapták meg jól megérdemelt büntetésüket, ígéretes finálénak nézett ki, az utolsó résszel viszont nagyon elrontották az addig jól felépített sorozatot.

Vannak egyértelmű erősségei is. A cselekmény teljesen kiszámíthatatlan, ezáltal van tétje, van miért drukkolni. Rentegeg filmben a szereplők mindig éppen megússzák, mindig éppen átérnek a túlsó partra, mindig épphogy túlélik, így nincs semmi súlya az egésznek, nincs miért szorítani. Itt viszont vannak katarzisok, és semmi sem biztos. A szövetségek semmit nem jelentenek, még aznap minden felborulhat, persze a végére már a kiszámíthatatlanság is kiszámíthatóvá vált, így a legnagyobb kavarógépeket látva már akkor is tudjuk, hogy rosszban sántikálnak, ha véletlenül jót cselekszenek, mert tudjuk, hogy ez csak egy ugródeszka egy újabb aljassághoz. Pozitív emellett az is, hogy vannak jellemfejlődések (73 rész alatt el is várható), egyes karakterek a folyamatos háborútól, a rengeteg szenvedés, megaláztatás után kicsit magába száll, és olyannyira megcsömörlenek, hogy a frusztrációikat nem másokon akarják már levezetni, hanem magát a gonoszságot kezdik elfogadhatatlannak tartani, következetesen önmagukban is. Jaime a végére egészen emberarcúvá válik, bár azért teljesen nem tud kilépni az árnyékából, a végén bevallja, hogy egyáltalán nem érdekli a nép és a sorsa, csak a saját klánja, semmi más. Sandor Clegane jellemfejlődése pedig egészen parádés.

Hiányosság, hogy a holtak seregének vezetőit nem ismerjük meg eléggé, ahogy a Melisandre motivációt sem. Pozitívum viszont, ahogy a vallásos fanatizmusról is szegénységi bizonyítványt állít ki a sorozat, a “verebek” pusztulását is mulatságos volt látni, ahogy az inkvizítorasszony csúfos bukását is. Voltak megrázó jelenetek, amikor kapaszkodtam a karfába, voltak félelmetes, sötét középkor feelingjét idéző részek, volt tét, szorítani Daenerys-nek, miközben egyik karakter játékban maradása sem volt biztos.

Szerintem sokan azért utálták meg (pl. a befejezésért) mert előre kiszámítható lett.
Már az elején felvezették a Targaryenekről "az istenek feldobnak egy érmét" teóriát, én pl. így nem tudtam végig nem arra gondolni, hogy csak nehogy az legyen a befejezés, hogy .....
De sajnos pont az lett.

Még bízom a könyv lezárásában, hátha az jobb lesz.

Gondoltam egyet és újranéztem... Egyszerűen továbbra is zseniális, ráadásul korszakaltó sorozat. Egyrészt azért volt annyira erős annó, mert kiszámíthatatlanságával teljesen felszámolta a kötelező hollywood-i happy end sztorikat, ahol végül a gonosz elnyeri büntetését a jó pedig megtalálja a megnyugvást és helyreáll a világ az igazságérzetünk alapján elvárt módon. Na itt nem, mert a világ sem ilyen, max a filmekben. Emlékszem amikor először láttam az első évad végén nem hittem el, hogy a főhősnek gondolt szereplővel az történik ami és azt vártam, hogy fogják ezt "visszacsinálni" a készítők. Roppant igazságtalan az egész, amilyen az élet is hollywoodot leszámítva. Arról nem beszélve, hogy iszonyatosan jól kitalált és rendkívül összetett karakterek vannak, amelyek jelleme, eredete és első évadokbeli tettei például 5-6 évad múlva nyernek értelmet. Komplex, sok izgalmas szállal, amelyek összeszövése sem erőltetett, hanem nagyon jól megszerkesztett. Roppant izgalmas, abbahagyhatatlan. Ráadásul nagyon színvonalas kosztümök, helyszínek, stb. tekintetében is. Egyedül a Winterfall jelenetekben van főleg az elején néha gagyi érzése az embernek, hogy kiáll a vár ura és öt statisztát sikerült találni, akik a "népet" alkotják, ami csak azért furcsa, mert emellett máshol nagyon komoly tömegjeleneteket prezentáltak és nem is csak cgi segítséggel. Arra nem is emlékeztem már, de az előbbi apróságot leszámítva vannak olyan csatajelenetek, amelyek mellett a legnagyobb háborús filmek is elbújhatnak. Például a Boltonok elleni csata Deresnél. Lenyűgözően hitelesnek tűnik szemben az olyan filmekkel, ahol nagy hősök kétszemélyes párviadalokat vívnak a csatatéren. Itt pedig azt se tudod mi töténik körülötted és úgy esnek el a katonák, hogy fogalmuk sincs honnan jött a csapás, vagy tiporja el őket egy ló vagy a tömeg anélkül, hogy a kardjukat felemelték volna. Nagyjából ilyen lehet, amikor kétszer több ezer ember egymásnak rohan, nem a többnyire bemutatott romantikus kardozgatás... Szóval a csatajelenetek félelmetesek, igen, brutálisak, mint a sorozat nagy része, engem ez nem zavart, sőt, de megértem ha valakit igen. A meztelenkedéssel is elég újszerűen mutattak sokat, tabukat döntögetve. Zavarba ejtő elsőre, de pont azért mert be mertek vállalni mást mint korábban. Nagyon erős humor is megbújik benne időnként. Nem vagyok fantasy rajongó, a sárkányok és élőhalottak, stb. ami a legkevésbé megmozgatott benne, de ez csak dekoráció, egy nagyon komoly politikai drámában, ami az emberi gonoszság, kegyetlenség, hatalomvágy legrosszabb aspektusait mutatja be nagyon durván és valósan. Sokan írják, hogy vannak benne unalmas részek, holott számomra annyira zseniális pillanatok vannak benne éppen ott, ahol nem történik igazából semmi akció. Például egy olyan szituációban, ahol az új király beiktatásánál az asztal körül milyen játszmák zajlanak csak annak kapcsán, hogy helyezkednek, melyik székre üljenek le a haszonlesők. Vagy a sorozat legvégén, amikor el akarják dönteni ki legyen az új király és Samwell felveti, mi lenne, ha megkérdeznék erről az embereket, pár perc csönd (a néző már azt hiszi, hogy épp most találják majd fel a demokráciát), mire kitör a fuldokló röhögés a többiek körében, mondván nem gondolod, hogy tényleg rá kéne bízni az emberekre ki kerüljön hatalomra... Elképesztően intelligens és zseniális momentumok, párbeszédek, érvelések a különböző aspektusok bemutatására, számomra ezek sokkal többet adtak, mint bármilyen sárkányos jelenet. A 8. évad első alkalommal engem is kiborított, de másodszorra ha nem valami ócska 240p-s streamen nézi valaki, hanem mondjuk 4k-ban az HBO Max-on, akkor a sötét csatajelenet is élvezhető az elején, a vége pedig ezúttal már azt mondom hogy méltó befejezés. Sokan azért utálják, mert megint gyomron vág, ahelyett, hogy végre eljönne az igazság pillanata és úgy zárulna, hogy mindenki boldogan él míg meg nem hal... Vannak persze idegesítő karakterek (számomra például éppen bármily meglepő Jon Snow viszi a prímet ezen a téren), de ezekkel együtt is parádés. Ennyire zseniálisnak talán a Dróton kívül még semmit nem láttam, ha sorozatról van szó.

Megnéztem és tesztszett. Valóban jó sorozat, kiemelkedik a többi közül. Ajánlott megnézésre.

Miért csak a trailert engedi nézni?Magát a sorozatot nem...

A Trónok harca televíziós sorozat George R. R. Martin a Tűz és jég dala című 5 részes könyvsorozatának történetén alapul. A sorozat készítői arra törekedtek, hogy a filmben és a regényben történt események a lehető legnagyobb hasonlóságot mutassák. Nagy a rajongó tábora a könyvsorozatnak is. Azok közül, akik látták a sorozatot és olvasták a könyvet, a legtöbben egyáltalán nem unalmasnak, hanem nagyon érdekfeszítőnek találták ezt a történetet. Több szálon futó, sok szereplős sorozatnál törvényszerű, hogy időben lassabban halad előre a történet.