Van 2 új casting is: Nonso Anozie játsza majd Xaro Xhoan Daxos szerepét, valamint Tom Wlaschiha mint Jaqen H’ghar.

2. Évad szereposztás: http://www.sorozatjunkie.hu/2011/08/03/alakul-a-masodik-game-of-thrones-evad-castja/

A trilógiát még taknyosként olvastam, nem varázsolt el annyira inkább untam mint tetszett,de Amerikából akkor jött valami vendégféle csemetéstül és éjdiendít akart játszani, akkortájt pedig a trilógia volt szinte jószerével az egyetlen fentezi,ami erre emlékeztetett,így hát gyorsan felfaltam,hogy tudjunk játszani,mert rémlõ emlékeim szerint a játékban is hasonló dandzsönz end dragöz volt az alapsztori, ám a szerzõpáros folytatásai nem hoznak lázba,bár gyerekeknek nem rossz.

Igen ezeket többnyire mindet olvastam,vagy egy darabig egy-két regény erejéig, pl a Paolini könyvnek csak az elsõ kötetét voltam hajlandó igen lassan végigszenvedni(na ilyet soha többet még egyszer) mert a mûfajt szeretem,noha vannak olyan elkövetõi is akik miatt utálhatnám is...Paolini ezek sorába tartozik.És ez csak töredéke az olvasottaknak, nem is említettem a hazai kiváló fenteziket amik már korban is (hisz az 1930-as és 40-es évek gyöngyszemei) jóval megelõzik a Gyûrûk Urát és nekem jobban is tetszenek,persze indexre kerültek és antikváriumokban is ritkaságnak számítanak...de kellõ türelemmel levadászhatóak...
Véleményt csak arról mondok amit ismerek.Terry Brooks: Shannara sorozatára gondoltam, ami egy egész tisztességes Gy.U-klón,már annak aki az ilyesmire bukik.Azonban a ciklusok közül a legjobb Westeros, A Setét Torony(nem pusztán a sorozat hanem a kiegészítõ kötetek is amik beletartoznak a Talizmántól, a Végítéletig) a Lyonesse,A Birodalom, és természetesen a hazai szerzõk mûvei, A Vámpírkrónikák, A Boszorkányokkal együtt,de a Wolf King Trilógia is igen kellemes olvasmány, nem is értem miért nem jött még ki a sok valóban szemét helyett, mert minden benne van ami miatt a mûfajt szeretni vagy rühellni lehet, misztika, történelem, szerelem, cselszövés, sötét mágia és annyi minden még,és irodalmi igényességû nyelvezettel, amit én nagyon fontosnak tartok...Persze Anne Rice nõvérétõl nem is vár kevesebbet az ember.És ha már ilyen kardozós kefélõs akkor még egyet megemlítek, noha a nõi szerelmes szutykok sorozatban jött ki, de szerintem eltévesztették a házszámot ugyanis a regény valóban ragyogó, roppant lebilincselõ izgalmas darab,és igen testnedvek keveredése,spriccnije is van benne vödörszám, de a történet annyira izgalmas,fordulatos,és félelmetes is olykor,hogy az ember ezt is örömmel nyeli le, ami nagy szó,kiváló példája annak egyébként, hogy egy nõ is tud férfiasan kemény és üdítõen eredeti regényt írni,olyat amit gyönyörûen szõ át a varázslatos ír misztika.A mû pedig Elona Malterre: sasok Úrnõje címû regénye.Aminek olvastán sokak fejében felvillanhatik a fõszereplõrõl, Asha Greyjoy alakja is pl. de ezt az összevetést nem a fanyalgó bosszankodás szüli, hanem sokkal inkább az örömteli el és felismerés...
Az olvasás pedig nem korfüggõ noha én magam se vagyok még vén, de a hülye tv helyett inkább olvasok egy jó könyvet, mint holmi vacakkal mossam az agyam,igaz ha nem kell annyira figyelni a regényre akkor többnyire olvasás közben megy valami vagy film vagy zene, ahogy azt kell...
Ja és kifelejtettem M.B.Z. Avalon Ködbe vész c. tégláját amit a Dance utánra tartogatok,mert az eleje az bejött,és ha a történet alkalmasint gyengécske is lesz,akkor a nyelvezete miatt fogom nagyon szeretni,állítólag feminista cucc, de még ezt a hibáját is hajlandó leszek lenyelni viszont a Sárkánytánc után nem óhajtom elvenni még az életkedvemet sem valami vacakkal,és ezt a könyvet elhatároztam, hogy Martin után fogom felfalni levezetésként.)))

Most fejeztem be a sorozatot. A könyvet elõtte olvastam. Egészen jó adoptáció, a forgatókönyvíróknak sikerült elrugaszkodniuk attól, hogy a könyv cselekményének "vázlatát" vigyék vászonra, és új jelenetekkel-párbeszédekkel dobták fel az eredeti történetet. A párbeszédek vagy teljesen hûek az eredeti szöveghez, vagy ha eltérnek attól, akkor is nagyon elmések (gondolom Martin rendesen ellenõrizte õket a munka alatt-olykor bele is nyúlt).

A színészek közt vannak jobbak és kevésbé jók, Lena Headey Cersei-ében például kicsit csalódtam (de olyan gyönyörû, hogy így sem tudtam unalommal nézni :D), Míg például a Bronn-t alakító színész a másik oldalról tökre kellemes csalódás volt, meglepõen jó játékot hozott ki ebbõl az egyszerû mellékszerepbõl.

200.o felé közeledek.