Nekem sem volt HBO hétfõn, hiába írták mindenhol, hogy kódolatlan lesz az elsõ rész, le kellett töltenem. Egyébként én meg diginél vagyok.
Nem írók végtelen hosszúnak tûnõ litániákat mint Tanhu, mert bennem egy megnézés után semmi maradandót nem hagyott az elsõ rész. Pedig a könyveket kiolvastam mind , és én is imádom, letehetetlen könyv.
A sorozat elsõ részébõl talán Tywin Lannister lett a legjobban eltalálva, de ehhez hozzá kell tenni, hogy egy idõ után már a könyvben is õ volt a kedvenc szereplõm.
Tök jó, hogy az összes fontos szereplõvel foglalkoznak, az pedig, hogy ennyire könyvhû lett a feldolgozás nagyon jó, de a hangulat nekem nem jött át. És szerintem ez a zenék, vagy a jó zenék hiánya miatt van.

Na itt vagyok végre, kicsit zúzós volt az elmúlt pár óra. Most is rohanok tovább, csak pár mondat erejéig kukkoltam be újra a topicba.
Hogyhogy évek óta megrendelted? Lehet ilyet? Na ezt meg én nem tudtam. Sajnos azt hiszem én nem fogom az angol kiadást megvenni(bár filóztam rajta), mert egyszerûbb szövegeket simán lenyomok angolul, de ezt nem hiszem hogy élvezettel tudnám olvasni. Na annak meg nincs értelme... hát ez van... de majd úgyis elmeséled, nem? :)

picit off
Nem tudom min rágtál be?Ám a Te véleményed érdekel- no nem azért mert, ha nem csal emlékezetem,talán én javasoltam Neked, ezt a remek olvasmányt,és a filmsorozatot egy másik fórumon,csipetet offolván- hanem sokkal inkább azért, mert Te is nekiálltál,miután szüleidtõl megszerezted, aztán amennyire csak lehetõséged adódott szélsebesen végeztél is, ezzel a valóban hatalmas monstrummal, ami bokros teendõid mellett nem lehetett parányi teljesítmény!Aztán meg,Te tudtál a próbavetítésrõl,és el is jutottál,én ha tudtam volna mehettünk volna akár együtt is,ám nem ez történt,a próbavetítés lehetõsége meg sem fordult a fejemben)))És végezetül ha nem tévedek Te indítottad el ezt a topicot is, ahol remélhetõleg, sokan fogunk érdemben eszmét és különféle érzelmi töltetû magvas gondolatokat cserélni,mindössze ezért, mert gyanítom, legalább ennyire megfogott Téged is a dolog mint sokunkat még...))) Ám hogy a csattanó se maradjon el a folytatást bizonnyal én fogom elõbb olvasni mint Te, mivel már évek óta megrendeltem)))

Az idõ kerekei hm, olvastam az elsõ három kötetet, nem minõsítem inkább, a többihez már nem volt fõleg kedvem,idõt meg sajnáltam rááldozni ahogy bármi mást is.A Trónok Harca teljesen más,nem lehet és nem is kell máshoz hasonlítani, ha valaki ismeri és tud hasonlóan lebilincselõ regényt azt örömest veszem,nem mondom hogy Westeroson kívül nem találkoztam valóban jó fentikkel,de az idõ kerekei számomra nem tartoztak közéjük,kifejezetten meg is csömörlöttem tõle, pedig jó szándékkal viseltettem iránta egy darabig.
Igényességét,kidolgozottságát tekintve leginkább az Elátkozott királyokhoz, vagy a Hunyadihoz tudom mérni,illetve a Sógunhoz, meg még pár ritkajó történelmi regényhez, de más tekintetben valójában semmihez, csakis az egymásra sorakozó és építkezõ jobbnál-jobb köteteihez a Tûz és Jég Dala ciklust.
Nem állt szándékomban megsérteni sem az idõ kerekeit, sem az ízlésedet,de azt valóban leszögezhetem, többszöri elolvasások után, amibõl eredetiben is sikerült egyszer,hogy ennek a Martin által megteremtett lenyûgözõ sorozatnak nincs párja!

Pedig eddig a majd sorra kerül kategória elsõ helyén van, mert most az Idõ Kereke sorozatot olvasom, az is épp eléggé leköt.Csak akkor fogom elhinni, hogy ez valóban egy jó könyv, ha már olvastam, addig nem ;)

Hát ez nem az a "sorra fogom keríteni ezt is" kategória.Vagy belemerülsz, figyelsz, falod,és türelmesen vársz mikor lesz már valami,különösen az elején,és kiérdemled, mert ráébredsz, hogy csak sejtesz valamit,talán azt is, hogy kivételes kincset kaptál;vagy úgy döntesz kösz ezt nem , ez nem lehet, hogy valami ennyire jó legyen végig, ez biztos ellaposodik.A könyv mindenkinek zsákbamacska.Döbbenetes de meg kell harcolni vele, ki kell érdemelni,és nagyon kell figyelni rá, mert sokszor egy ártatlan mondatkának akkora jelentõsége lesz a késõbbiekben amit nem is gondoltál volna...)))
No és persze az is nyugtalanító ismétlem különösen az elején, hogy elõfordul,hogy egy szálnak, vagy szereplõnek vége szakad, és mondjuk csak úgy száz oldallal késõbb vagy évek múlva, kerül rá sor,-vagy soha-noha majd megõrül az ember,hogy megtudja,hogy mi is lesz,ilyenkor a mezei olvasó(amitõl egyébként óva intek mindenkit,hogy megtegye bármely könyvrõl is legyen szó!!!) fogja magát és butuska léhasággal mit nekem a könyv elõrecsévéli a kötet lapjait és a nevet fellelvén örömmel olvas-(sa)-ná tovább, csakhogy akkorát koppan,ugyanis közben egy csomó minden történt amit a "gõgös ki ha nem én" olvasó szemellenzõs vak dölyfösségében kihagyott,hogy képtelen továbbolvasni,mert nem tudja,és azt gondolja,hogy ez nem ér annyit,(megjegyzem némelyik fejezet annyira összetetten lenyûgözõen egész, hogy egy kitûnõ regényt lehetne már abból is rittyenteni, nem is beszélve a szereplõk testi ,lelki jellemi,vagy jellemtelen ábrázolásról)ismerek olyat is,noha csak egy illetõt,aki az elsõ kötet után bedobta a törülközõt,és letette,megszegvén a lóról való leesés õsi szabályát,azaz ha levet a paci azonnal mihelyst lehet,ha megy akkor rögvest))) vissza kell rá pattanni,máskülönben az embert félelme mindig is vissza fogja tartani attól,hogy újra egy ló hátára kerüljön, és ez a könyv pontosan ilyen,vagy behódolsz neki és áldozva rá fõleg idõt és energiát,no és rengeteg észmunkát és teljesen átadod neki magad és élvezed,-és persze garantáltan le fog döbbenteni mind az a csodás varázslat(nem fenteziben ismert meseelemi értelemben, hanem a kötetek hatásaira értendõen),amit hatezer vagy még több oldala csak nyújthat,-vagy hagyod a fenébe.Itt nincseen átmeneti megoldás , vagy vagy.Ha igent mondasz, és leszarod,hogy nem látod át az egészet, és nem tudod mily kalandot kaphatsz a végén, akkor még észbe sem kapsz,már rá is ocsúdsz,hogy benne vagy a sûrejébe,és megfogott,de nem is ereszt.Fenteziben de könyvben sem nagyon tapasztaltam még olyat,ami ilyen hatást tudott volna elérni azokra akik kiérdemelik( ez nem Gyûrûk ura,nem is akar az lenni,de máshoz sem hasonlítható, holott megtették Eriksonnal meg egyéb írókkal,hozzáteszem teljesen fölöslegesen,Ericson pl. akik ajánlották engem egyáltalán nem érdekelt,pedig megpróbáltam, de nem õ nálam a talán majd egyszer, de tudom hogy ez az "egyszer" csak szófordulat, és nem vehetõ komolyan...)pontosan ezen erényei és bûnei okán.Évekig csesztették Martint, meg fenyegették is,hogy miért nem ír, miért foglalkozik minden mással, azok azonban akik átérezték -azt a komótos és olykor igen szõrszálhasogatónak tetszõ ütemtervet amely életfilozófiával operál magánberkeiben is,- azok tudták; ugyanezt a harcmodort a szerzõ a könyv lapjain is jócskán kimeríti,és ez valljuk be ez igen szemtelennek tetszõ húzás, de valójában nem az,hisz az olvasó csak azt követelné, hogy olvashassa kedvencét.Az író meg ennek alázattal eleget is tesz, csakhogy ha lát,észlel valamit abban a csodabarlangban amit létrehozott, akkor veszi eszközeit és nekiáll elébb csákányozni,lapátolni kulimód vért verejtéket adva érte másodjára, kiemeli azt a porból, megmossa,csinosítja,és örömében tovább folytatja munkálatait,közben persze zajlik az élete, eszik iszik,szeret,pihen,mást is irogat,ürít stb-aztán miután levágja a felesleget,jöhet a finomabb munka ami már más embert kíván,más lelki beállítottságot,és ez a dolog fázisról-fázisra igen szisztematikusan,és alázattal addig folytatódik mígnem készen nincsen vele,és ezt nem fogja összecsapni,az író mindig ír még akkor is ha egyetlen sort sem vet papírra.
Sokan pl. a Varjakból a kalandosságot,hiányolták,igaz nem volt benne,úgymond annyi izgalom mint elõdeiben,de sz.v.sz, ez volt a kötet megagigafolyam csúcsa eddig,olyan szépen ki volt az egész dolgozva,hogy megvallom,nem érdekelt ki fog meghalni,vagy ki nem,na jó, bizonyos emberek halálát nagyon áhítottam, ahogy életben maradását is, de,és ez a lényeg, a történet meséjére és mondataira,csavaros párbeszédeire voltam kíváncsi, amit meg is kaptam, no és a tetejébe olyan sejtetéseket, amik mindennél izgalmasabbá tették az egész sorozatot,és elkövetkezendõ köteteit.Szóval zárásképpen vannak könyvek amiket ki kell érdemelni,ez a könyv is ilyen,emberpróbáló bestia,bele sem merészelek gondolni milyen mérhetetlen szenvedélyes rabszolgai elhivatottság,gyûlölet és szerelem kellett megteremtéséhez,korántsem akkora alázat mint elolvasni,ám ekkora és ennyi örömet,izgatottságot,fordulatot,és tanítani is lehetne tárgyalási hadicseleket,amik teljes mértékben az életünkben is alkalmazhatóak lennének,vagy lehetnek vagy akár ötletességet én még regényben nem igazán tapasztaltam,ráadásul úgy, hogy noha elvileg fentezirõl van szó, mindazt a kelléket ami egy fentezit jellemez a legtöbb esetben épphogy csak megemlít,aztán aki ilyet várt volna azt otthagyja a a szerzõ, saját olvasói agyalása szigetén, hogy ott várja, ha várja azt amit megszokott,és nem fogja azt kapni,persze szerencsétlenkémnek errõl fogalma sincsen még,míg meg nem szokja,vagy meg nem szökik))))és Martin ilyen húzásainak ajándékait, csak ki kell(ett) érdemelni nekem is, és noha sok idõt töltöttem már Hét Királyságban egyetlen percét sem bántam meg soha...!!!Kellemes kalandokat,tartalmas,és tengernyi izgalmat,és érzelmi örvényekben hullámzó idõtöltést kívánok hozzá fõleg azoknak akik még nem ismerik)))

Tegnap néztem meg az 1.részt és nagyon tetszett.Sajnos nem igazán tudtam megjegyezni a szereplõk nevét, de annak a szõke manusnak le tudtam volna keverni két óriási pofont! XD Olyan tipikus kis szenya.
A könyvet még nem olvastam, jelenleg mást olvasok, de sorra fogom keríteni ezt is.