Tehát rommá fikázod, miközben így "nem értem, úgy nem értem"... Nem igazán vígjáték ez. Egy elgondolkodtató film. Pont arról, hogy mennyi hülye műsort néznek az emberek. Ez egy társadalom kritika, és abban csillagos 5-ös. Ma már nem készölnek csak cgi mű vackok. Itt akárhogy tetszik nem tetszik. Még volt munka a filmekkel. Sokkal több színészi, voltak díszletek, volt story. Pont ezért jó -egyedi, és egy filmet filmként kell nézni.

Jó kis film, néztem az Archive filmet arról kritikát és ott irtak pár hasonló csattanós filmet. Ez egy érdekes film nem nagyon láttam hasonlót, komoly. Jó, hogy hepiend lett a vége.

A film ütött, szerintem vígjátékot nyomokban sem tartalmazott.

Emberek, azon dilemmáztok, hogy ki néz egy 30 éven át tartó valóság show-t? A film nem erről szól. A problémafelvetésetek olyan szintű, minthogy Chaplinnek hullámos haja volt a The Great Dictator filmben.

Zseniális forgatókönyv. JC alakítása is az. 9 pont tőlem.

Az szerintem azért egyértelmű, hogy ez egy sci-fi és nem egy hiperrealista dráma.
Egyébként is 25 éve készült. Öt esztendővel az előtt, amikor idehaza bizony még mindenki napi szinten nézte (sőt aki már tudta, online is) a későbbi V V elődjének mondható Bár című Viasat relaityt. Igaz, ott nem egy alvó csecsemőt kellett bámulni 24/24, de valszeg a képzeletbeli Truman világban sem azzal telt a műsor első 5-6 éve.

Ugyenzt írtam most egy másik hozzászóláshoz is. Én sem értem hogy ki a tökömet érdekel egyetlen személy, raádásul aki mondjuk 30 évesen kezdi el nézni ezt a Truman Show-t 60 éves lesz mire véget ér. Azért 30 éves és 60 éves gondolkodás között rengeteg különbség van (idősebben rájön majd az ember hogy vannak ennél hasznosabb tevékenységek is mint egy ilyen szart bámulni állandóan). Annak idején a Szomszédokat volt KÖTELEZŐ nézni mert nem volt más alternatíva, de az sem ment ilyen sokáig :) Meg hát az egy propaganda volt, ez meg csak egy semmiyen történet, egy embert figyelünk hogy lesz picibabából felnőtt...szerintem is bőven túlértékelt. Az ötlet érdekes, de a magas pontszám, a sok elismerés érthetetlen (lehet abban az időben olyan sok szar film volt hogy ezt választották mert akkor "kilógott" a sorból és azt mondták hogy a sok szar közül akkor már inkább ez legyen :))

Egyetértek ezzel - abszolút értelmetlen - maga az elgondolás érdekes, de semmi több - annak idején az emberek 20x éven kersztül nézték a szomszédokat, mert nem volt más és kötelező volt nézzni, plusz propaganda :), de hogy ki a tököm nézne egyetlen embert 30x éven keresztül hogy mi lesz belőle az több mint hihetetlen és értelmezhetetlen...

Annyira magasztalják ezt a filmet hogy hihetetlen. Semmi értelme. Poén sincs benne, nem tudom hogy kik azok akik 10 pontot adnak egy ilyen hülyeségre? Érdekes az ötlet, de hogy mi értelme van egy 30x évig futó reality show-nak az is rejtély és hogy emberek milliói nézik ezt a valóságban (mármint a filmben a tévék előtt hogy mi lesz a kisbabából, hova vezet a sorsa), de bődületes értelmetlenség az egész és főleg az a hype ami körbeveszi. Lehet hogy csak Jim Carrey miatt kapott ilyen magas pontszámot és ennyi díjat? Vagy kezdünk elmenni az idióta semmilyen magyar filmek világában ahol a ládagyáros Koltai óriási sikert hozott (holott az is egy nagy baromság)...De erre a filmre szívem szerint 0-t adnék.

Tehát ami nem kaki film, azt már láttad az összeset!

Most, hogy belenéztem már érthető, hogy miért nem láttam eddig ezt a filmet : egy kalap k@ki az egész ! :D

Az élet egy átkozott valóságshow? https://youtu.be/zFwhd54vZyQ?si=W1o8ZHVy1hzrl6ca

A film nagyon jó, a Port.hu filmleíráshoz csatolt durván spoileres képet viszont lehet, hogy érdemes lenne eltávolítani...

Szerintem jó film. Mindmáig tetszik. De technikailag belegondolva, a filmbéli show valószínűleg Truman (nekünk bemutatott) zárt kis történetein túl is zajolhatott. Ahogy zajlania is kellett, hiszen hosszú sok évtizeden keresztül csak őrá és a róla szóló szálakra nem tudtak volna fókuszálni sem a show készítői, sem a tévénézők.
Amit pedig ezen belül külön érdekes lett volna látnunk, az a vele párhuzamban bevont (és a show-val együtt felnövő/öregedő) számos rokon, ismerős és barátszereplő élete - IRL kontra "produkciós" szinten egyaránt. Hiszen ha valaki a show-ban bármikor is melléíródott, annak onnantól ugyanúgy meg kellett szünjön a valós élete, mint ahogy Trumannak soha nem is volt. Hiszen ha csak a műsor kedvéért is, de létrehoztak neki pl. egy iskolát, benne megannyi diákkal és tanárral, akkor azok nem szívódhattak csak úgy fel mellőle akármikor, hiszen úgy azonnal lebukott volna Truman előtt is a sztori - lett volna bármennyire mesterséges és izolált is a megkonstruált "mű-élete".

Valamikor a kétezres évek közepén már láttam a filmet, és emlékszem, már akkor furcsálltam az alapfelállást, ahogy most újranézve méginkább.
Nem értem, miért gondolták a film készítői, hogy az ötlet, Truman világa, egy ilyen koncepciójú, egyúttal ekkora volumenű médiavállalkozás rentábilis lenne, bármennyi ideig is tart? Mitől lett volna a film készültekor, mitől lenne napjainkban, és mitől lenne a jövőben bármikor is az?
Mert oké, hogy ott vannak például bizonyos celebek éveken át tartó realityjei, vagy az Éjjel-nappal Nagyváros-féle vég nélküli realityk, millióféle ilyen van, de azokban folyamatosak, állandóak a - jórészt mesterségesen megkonstruált és szított, de ez itt mindegy - történések, konfliktusok, a nézőből ilyen-olyan érzelmeket szünet nélkül kiváltó események. Ezért nézi az ember ezeket, semmi másért, és ezt már a realityk megjelenése előtt, 1998-ban is pontosan lehetett tudni.

Ám Truman élete nem ilyen: a filmben legalábbis semmi nem utal arra, hogy - az "apjával" történtet leszámítva - bármilyen érdekes dolog történne vele, vagy történt volna a két-három évtized alatt vele. Éli boldog tudatlanságban a mesterségesen ingerszegényen tartott, monoton, kívülről nézve bizony iszonyúan unalmas életét, körülötte mindig minden szép és jó, nincsen senkivel konfliktusa, a tágabb környéken kívül soha sehová nem jár el... Értem én, hogy mivel születése óta ismerik őt a nézők, bevonódnak, kedves ismerősüknek, sok esetben tán a fiuknak, vagy legjobb barátjuknak érzik őt, de ha mindig minden olyannyira átlagos, hogy konfliktusok és problémák sincsenek soha, akkor a nézői érdeklődés bizony a bevonódottság ellenére is lassan, de biztosan idejekorán - nagy eséllyel egyébként már Truman pár éves korára - elhal. Némi túlzással élve, ahogy az éjjeli műsorszünetekben vetített akváriumi halakra, vagy a kandallóban lobogó tűzre sincs fizetőképes kereslet.
Ehhez képest pedig ott van ez a Trumant fenntartó, gigantikus, ennélfogva csilliárdokba kerülő szemfényvesztés, amely amúgy egy kapitalista vállalkozás, melynek mint ilyennek a költséghatékony profitmaximalizálás az egyetlen célja...

Erre persze mondhatnánk, hogy ugyanezt a koncepciót - emberünknek egész életében fel sem tűnik, eszébe sem jut, hogy születése óta egy reality kamerák sokasága által nonstop követett főhőse -, szóval hogy ugyanezt a valódi világunkban is meg lehetne valósítani, ráadásul valódi élethelyzetekkel, konfliktusokkal, egyebekkel, nyilvánvalóan töredékköltségen. Azaz hősünk köztünk, nézők (és nem nézők) között jár-kel, valódi iskolákba és munkahelyre jár, valódi üzletekbe, hivatalokba megy be, valódi utazásokat tesz stb, és minderről nagyságrenddel kevesebb technika - egyúttal technikai jellegű zűr - és beavatott személy alkalmazásával lehet tudósítani.
Igen, viszont ebben az esetben az emberi hibafaktor vetne idejekorán - legkésőbb hősünk kiskamasz korára - véget a kísérletnek: egy mesterséges világban - ilyen-olyan szerződésekkel, jogilag megálló szigorú szankciókkal és persze legalábbis elvben - mindent teljes kontroll alatt lehet tartani, ám a való életben, valós élethelyzetekben nyilvánvalóan lehetetlen meggátolni, hogy a körülötte lévő emberek minduntalan rácsodálkozzanak a híres Trumanre, illetve hogy jóérzésből vagy szánalomból tudomására akarják hozni a kegyetlen igazságot...

A film szempontjából a gordiuszi csomó átvágása tehát az lett volna, hogy oké, mesterséges világ a maga csilliárdos költségű szemfényvesztésével, ám ez a világ nem kvázi tökéletes, nem tartja Trumant aranykalitkás boldogságban, hanem ugyanúgy mindenféle figyelmet fenntartó, ad abszurdum érdekes, nagyjából vég nélküli konfliktusokat generál köré, ahogy teszik ezt hőseikkel a realityk is.
Miért nem így jártak el az alkotók? Talán mert mivel a hangsúly a valóságra való ráébredés folyamatán van - hovatovább ez a film témája -, egy másfél-két órás film egyszerűen nem bírná el azt a sűrűséget, amivel a mindenféle konfliktusok a maguk lelki-érzelmi-fizikai folyományaikkal együtt a ráébredéssel párhuzamosan járnának.

A megoldás szerintem tehát egy több mozifilmből álló sorozat, vagy egy tévésorozat lehetett volna/lenne.
Amit nyilván megnéztem volna/megnéznék, aztán hogy ennél a filmnél jobban tetszik-e, az attól függ, elhiszem-e vajon, hogy egy ilyen, a nézői szórakoztatásra épülő, abszolút repedésmentes, ugyanakkor az életszerű szituációi által kellően érdekes és izgalmas mesterséges világ bármikor is megvalósítható lenne.

kellemes elgondolkodtató film szép színes képekkel