Valamikor a kétezres évek közepén már láttam a filmet, és emlékszem, már akkor furcsálltam az alapfelállást, ahogy most újranézve méginkább.
Nem értem, miért gondolták a film készítői, hogy az ötlet, Truman világa, egy ilyen koncepciójú, egyúttal ekkora volumenű médiavállalkozás rentábilis lenne, bármennyi ideig is tart? Mitől lett volna a film készültekor, mitől lenne napjainkban, és mitől lenne a jövőben bármikor is az?
Mert oké, hogy ott vannak például bizonyos celebek éveken át tartó realityjei, vagy az Éjjel-nappal Nagyváros-féle vég nélküli realityk, millióféle ilyen van, de azokban folyamatosak, állandóak a - jórészt mesterségesen megkonstruált és szított, de ez itt mindegy - történések, konfliktusok, a nézőből ilyen-olyan érzelmeket szünet nélkül kiváltó események. Ezért nézi az ember ezeket, semmi másért, és ezt már a realityk megjelenése előtt, 1998-ban is pontosan lehetett tudni.

Ám Truman élete nem ilyen: a filmben legalábbis semmi nem utal arra, hogy - az "apjával" történtet leszámítva - bármilyen érdekes dolog történne vele, vagy történt volna a két-három évtized alatt vele. Éli boldog tudatlanságban a mesterségesen ingerszegényen tartott, monoton, kívülről nézve bizony iszonyúan unalmas életét, körülötte mindig minden szép és jó, nincsen senkivel konfliktusa, a tágabb környéken kívül soha sehová nem jár el... Értem én, hogy mivel születése óta ismerik őt a nézők, bevonódnak, kedves ismerősüknek, sok esetben tán a fiuknak, vagy legjobb barátjuknak érzik őt, de ha mindig minden olyannyira átlagos, hogy konfliktusok és problémák sincsenek soha, akkor a nézői érdeklődés bizony a bevonódottság ellenére is lassan, de biztosan idejekorán - nagy eséllyel egyébként már Truman pár éves korára - elhal. Némi túlzással élve, ahogy az éjjeli műsorszünetekben vetített akváriumi halakra, vagy a kandallóban lobogó tűzre sincs fizetőképes kereslet.
Ehhez képest pedig ott van ez a Trumant fenntartó, gigantikus, ennélfogva csilliárdokba kerülő szemfényvesztés, amely amúgy egy kapitalista vállalkozás, melynek mint ilyennek a költséghatékony profitmaximalizálás az egyetlen célja...

Erre persze mondhatnánk, hogy ugyanezt a koncepciót - emberünknek egész életében fel sem tűnik, eszébe sem jut, hogy születése óta egy reality kamerák sokasága által nonstop követett főhőse -, szóval hogy ugyanezt a valódi világunkban is meg lehetne valósítani, ráadásul valódi élethelyzetekkel, konfliktusokkal, egyebekkel, nyilvánvalóan töredékköltségen. Azaz hősünk köztünk, nézők (és nem nézők) között jár-kel, valódi iskolákba és munkahelyre jár, valódi üzletekbe, hivatalokba megy be, valódi utazásokat tesz stb, és minderről nagyságrenddel kevesebb technika - egyúttal technikai jellegű zűr - és beavatott személy alkalmazásával lehet tudósítani.
Igen, viszont ebben az esetben az emberi hibafaktor vetne idejekorán - legkésőbb hősünk kiskamasz korára - véget a kísérletnek: egy mesterséges világban - ilyen-olyan szerződésekkel, jogilag megálló szigorú szankciókkal és persze legalábbis elvben - mindent teljes kontroll alatt lehet tartani, ám a való életben, valós élethelyzetekben nyilvánvalóan lehetetlen meggátolni, hogy a körülötte lévő emberek minduntalan rácsodálkozzanak a híres Trumanre, illetve hogy jóérzésből vagy szánalomból tudomására akarják hozni a kegyetlen igazságot...

A film szempontjából a gordiuszi csomó átvágása tehát az lett volna, hogy oké, mesterséges világ a maga csilliárdos költségű szemfényvesztésével, ám ez a világ nem kvázi tökéletes, nem tartja Trumant aranykalitkás boldogságban, hanem ugyanúgy mindenféle figyelmet fenntartó, ad abszurdum érdekes, nagyjából vég nélküli konfliktusokat generál köré, ahogy teszik ezt hőseikkel a realityk is.
Miért nem így jártak el az alkotók? Talán mert mivel a hangsúly a valóságra való ráébredés folyamatán van - hovatovább ez a film témája -, egy másfél-két órás film egyszerűen nem bírná el azt a sűrűséget, amivel a mindenféle konfliktusok a maguk lelki-érzelmi-fizikai folyományaikkal együtt a ráébredéssel párhuzamosan járnának.

A megoldás szerintem tehát egy több mozifilmből álló sorozat, vagy egy tévésorozat lehetett volna/lenne.
Amit nyilván megnéztem volna/megnéznék, aztán hogy ennél a filmnél jobban tetszik-e, az attól függ, elhiszem-e vajon, hogy egy ilyen, a nézői szórakoztatásra épülő, abszolút repedésmentes, ugyanakkor az életszerű szituációi által kellően érdekes és izgalmas mesterséges világ bármikor is megvalósítható lenne.

kellemes elgondolkodtató film szép színes képekkel

Nem lenne rossz, csak a végén ne lenne az a didaktikus tévékikapcsolós, könyvkinyitós rész.

Kifordított szolipszista, érdekes abszurditású ötlet elnagyolt megvalósítása. Engem annyira nem fogott meg, mint amennyire a témája alapján az elején vártam volna. Sőt, bár több szempontból elgondolkodtató volt, ám olyannyira kívül-maradt távolságtartással néztem, mintha nem is valóságos lett volna, hanem csak egy hatásolgató film. ;)

Az alapötlet tök jó, de a megvalósítást nagyon elszúrták. Most mégnéztem 23 évvel később és még mindig ugyanazt gondolom. Pedig nagy ziccerek voltak a sztoriban, de egy felületes kis hülyeséget csináltak belőle. Ennek még Ed Wood bekötött szemmel is jobbat csinált volna...
(4/10)

Nekem nem tetszett. Fura hangulatú és témájú film. Úgy érzem egyszer elég volt látnom.

jaaa hogy alapbol nem szimpi JC:) igy érthetö a reakciod, pedig a legjobb...valoiszinüleg neked nem jön át amit csinál, van ilyen, maga a filmben a tulzott gesztikulálás is azt szimbolizálja hogy mennyi mindenki ilyen pofákat vág a valoságban magában, aki nyugodt, hallgatag jol kezelhetö néma rab, és egy majom a ketrecben:)

A pofákat vágó, rángatódzó retardáltként viselkedő Jim Carrey fárasztó ökörködéseit nagyon nehezen viselem el. És ne mondja senki, hogy ebben a filmben drámai és nem egy idiótát formál meg. Aki 30 évig nem veszi észre, hogy manipulálják, az rosszabb egy valódi Dilibogyónál. Apropó manipulálás. Engem még átmenetileg, egy rövid időre is nehéz félrevezetni, tartósan pedig lehetetlen. Ezért már a film témája is fájdalmas számomra: felfoghatatlan és idegesítő. Tudom, hogy ez a film nézők millióinak tetszett és sok közöttük a filmkritikus is, de nekem nem. Sajnálom.

de itt nem ez a lényeg:) a valoságshow mint kerettörténet megjelenités a felnagyitása/eltuzása annak ami a valoságban van. vannak filmek amik nem a valoságshowval ugyanezt elérik, szoval ez egy ilyenfilm és kész.a zseniális az ötlet(a valoságshow megjelenités) amire ráhuzták a mondanivalot (JÓL - ez nagoyn fontos)

Zseniális film, minden benne van, ami kell: szórakoztató, elgondolkodtató, lendületes, egyetlen másodperc üresjárat nélkül. A tragikomikus Jim Carrey telitalálat volt a főszerepre.

Maga a show kitalàlója és megalkotója ( Ed Harris ) a végén egy mondatban összefoglalja a film mondanivalójàt. Ugyanaz vàr rà a màsik vilàgban is. Képmutatàs, mérhetetlen manipulàciók sorozata, megfélemlìtés, napi rutin, boldogtalan pàrkapcsolat, talmi baràtsàgok. Az érdekeltek pedig bàrmire képesek, minden eszközt bevetnek, hogy elhitessék veled, hogy neked ez tökéletesen megfelel. S, ha mégsem? Akkor rengeteg akadályba fogsz ütközni. Bàtraké a szerencse.... Az, hogy kinek miben van az egyéni felelôssége az meg màr egy màsik téma....

Remek film, és nagyon jó és hiteles Jim Carrey játéka. A történet sem mindennapi, úgy értem ritkán csinálnak filmet arról, hogyan manipulál minket a média. Például a kereskedelmi tévék , amik ha néha műsorra vesznek egy-egy jobb filmet, és azokat hosszú reklámblokkokkal teszik élvezhetetlenné. Óhatatlanul eszembe jut, hogy mintha a film a reklámokért lenne, mert fő a fogyasztás! Mondjuk ez engem nem érint, mert fel szoktam venni, és visszanézve a reklámok könnyen kikerülhetők.

Akkor láttam először ezt a filmet, amikor elkezdték adni a magyar mozikban. Úgy ültem be rá, hogy még az ismertetőjét sem olvastam el, pedig máskor mindig megtettem. Szinte tele volt a terem és az elejétől kezdve kacagott a közönség. Ahogy haladt a film, egyre kevesebben és kevésbé zajosan nevettek és aztán már senki. Az utolsó fél órában teljes csend volt a teremben. Végül is jó volt, hogy semmi információm nem volt előzőleg a filmről. Azóta láttam még vagy kétszer és egyre jobbnak gondolom. Ahogy már előttem is írták, arról szól, hogy hogyan manipulálnak minket és egész életünket - és nem csak a reklámokkal,- mennyi hazugság vesz körül minket, ma is. A választás lehetősége nem csak Truman előtt van ott, hanem előttünk is, ma: hagyjuk-e, hogy manipuláljanak minket, vagy van elég bátorságunk gondolkodni, a dolgok mögé nézni, a látszólag kényelmes "majd mások megmondják mit tegyünk és mit gondoljunk" helyett saját, felelős döntéseket hozni?

Jim Carrey legjobb filmje!
Nekem garantált 10pontos film, megunhatatlan!

Mi a búbánat indokolja ennek a filmnek a pontszámát? Nyilván elolvasom majd a hozzászólásokat, esetleg egy kritikát is, de jelenleg nem értem. Azonnal lehet tudni, hogy ez egy valóságshow és azt is, hogy bármennyire hülye ez a Truman, még 40 éves kora előtt rá fog jönni maga is az igazságra. Utána elhúz a csába, bár nyugodt élete már sohasem lesz.
Rettenetesen untam az egészet és ha nem alszom egy icipicit, nem bírtam volna ki a végéig. Ezzel a reklámokhoz igazított szendergéssel se lett jobb a film, igaz sokkal rosszabb se.

Oké! Ennyi a történet, de miért ez a világ egyik legjobb filmje? Mert feltalálták benne a valóságshow-t? Ez bizony nem igaz! „Az első olyan reality vagy valóságshow, amit a mai értelemben is annak lehet venni, 1973-ban tűnt fel Amerikában.” „1991-ben a holland tévében bemutatkozott az első bentlakásos reality, a Nummer 28.” „A Big Brothert és kópiáit egy 1971-ben elvégzett kísérlet ihlette, melynek során a Stanford egyetem pszichológia tanszékének egyik professzora, Philip Zimbardo börtönkísérletet végzett el 24 önkéntessel.” Lényegében a megvalósítást a technikai fejlődés tette lehetővé: 1991-ben ipari sztenderddé vált az ún. nem lineáris, számítógépes vágórendszer, aminek köszönhetően nagy mennyiségű rögzített anyagot lehetett rövid idő alatt fogyasztható formába önteni. És mi marad ezek után? Az eredetiségen és a színészi játékon kívül semmi mást nem tudtak felhozni az értékelők és ez nálam kevés lett.

Elgondolkodtató, sokadszorra sem unalmas film.

Évekkel ezelőtt láttam ezt a filmet, és emlékszem, mekkora hatást tett rám. Sokat gondolkodtam rajta, mert az abszurditásától eltekintve, rengeteg mondanivalója van. Úgy gondolom, hogy a vígjáték megjelölés téves. Talán azért kapta ezt a kategóriát, mert maga az alaphelyzet reálisan nézve elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen, de még ezzel együtt is az egyik legjobb alkotás a '90-es évekből. Jim Carreynek hihetetlenül jól állt ez a szerep, nekem nagyon tetszett a játéka.

Az egész film egy megrendezett világról szól.
Igazából, az embernek is megvannak a mindennapjai, ami szinte ez...
Nem mondanám, hogy igazán tetszett, de jól elvoltam vele!

6/10

Szerintem ez a film egy rakás szar... már bocsánat a kifejezésért, de számomra semmit mondó, logikàtlan, értelmetlen és értelmezhetetlen! Nem értem ezt a sok díjat, meg jelölést amit kapott, sem ezt a sok kommentet itt előttem...... sajnálom, de 10/1. Valószínű egyedül vagyom ezzel így, biztos velem van a baj, de nekem egyáltalán nem tetszett a film!

10/11.