6/10
sexykex okt. 04. 17:51:49 6/10
(1/1)
Egy 65 éves fekete-fehér japán film nem könnyű „olvasmány”. Nekem nem is nagyon tetszett a Leyte szigetén kóborló Tamura története, noha sokan a valaha készült legnagyobb háborús filmnek tartják.

Talán az a baj, hogy szinte semmin se tudok meglepődni vagy kiakadni. Egy ilyen disztópikus környezetben és helyzetben számomra tökéletesen érthető az ember, mint élőlény viselkedése. Az ügyeskedés ugyan inkább az emberre jellemző, de az élni akarás minden élőlényre. A film valóban hiteles, hiszen: „A maximális hitelesség elérése érdekében a színészeket nagyon keveset etették, és nem engedték meg nekik, hogy foglalkozzanak olyan egyszerű higiéniai dolgokkal, mint a fogmosás és a körömvágás.” Mindezek ellenére az éhínséget nem tartom kifejezetten háborúellenes jelenségnek, hiszen békeidőben is gyakorta megesik az emberiség szerencsétlenebb harmadával. Sokkal rémisztőbb számomra az évekig lövészárokba zárt megtetvesedő emberek kilátástalansága, csekély reménye az életben maradásra egy korábbi háborúból.