***SPOILER*** Nekem azért nem állt össze a film, mert a fõszereplõ srác képessége gyakorlatilag haszontalan lenne, ha \"Sámuel papa\" kísérlete sikerül, mert ugye az elrontott próbálkozás miatt lettek láthatatlan szörnyek az emberek, akiket a srác lát, ezeken kívül semmire sem jó az adottsága... A másik hülyeség az ikerpár a zsákruhában, az õ képességüktõl kõvé vállnak az emberek, akkor minek menekülgetnek és lövöldöznek nevetséges nyilakkal, ha simán csak rájuk néz valaki és annyi neki??? :D 5/10

Egyszer nézhetõ a film.Több mint furcsa és nem hétköznapi.
De nem tudnám megmondani,melyik korosztálynak való.
6.5/10

Egyik táborhoz sem csatlakoznék és minõsíteni sem szeretnék hozzászólásokat. Valamint azt sem várom el , hogy valaki vegye a fáradságot és reagáljon a posztomra. Egyszerûen csak arról írok ami eszembe jut a filmrõl, érzelmekrõl vagy a gyermeknek maradni örök vágyáról.
Mert bizony másnak lenni lehet , hogy érdekes és izgalmas mesei lehetõség , de a valós életben bizony nehéz embert próbáló lehetõség. Gyermekként pedig ott van a képzelet olvassunk akár Grimmet vagy magyar népmeséket, legyenek azok szörnyek vagy a legkisebb legény a szegény ember gyermekei közül. A fantázia világa határtalan a képzelet szárnyalhat, megláthatjuk gyermek szemmel amit a felnõttek már régen elfeledtek a csodákat. A csodákban pedig vannak jók és rosszak , kicsik és nagyok, gonoszak és bátrak, mert gyermekként bármi a miénk lehet. Aztán azt gondoljuk Pán Péterek vagyunk aki soha sem nõ fel örökre gyermekként küzd ellenfélivel.
Persze tudjuk , hogy az idõhurok csak mese, és egyszer mindenki felnõ és nõ vagy férfi lesz belõle, családot alapítanak gyermekeik lesznek és azoknak is gyermekeik és így folytatódik tovább az élet míg nem jön valami nagyon gonosz és tönkre nem teszi az idõhurkot és akkor jaj kicsinek felnõttnek.
Akkor jövünk rá , hogy törékeny világban élünk és minden képességünk megvan arra , hogy jobbá vagy rosszabbá tegyünk ezt a Földnek nevezett élõhelyet.
Magyarázhatjuk ezt mesével esetleg politikával, gonoszsággal, jósággal.
Mert tudunk önfeláldozók lenni megmenteni másokat, gyógyítani, életet adni és nem hagyhatom ki életet elvenni is.
Írhatnék arról is milyen volt a film, hol voltak a logikai bukfencek, miért így és nem úgy kellett volna ezt és azt tenni benne, nekem csak érzelmeket adott és igaz, régen tanult igazságokat amiket nekem jó újra és újra feleleveníteni saját érték és mérték szerint.

Nem értek egyet a fikázókkal, nekem (44) és két unokahúgomnak (16 és 14) is nagyon tetszett. A karakterek kicsit vázlatosak, igazából senkirõl nem tudunk meg semmit, de a sztori mégis beszippant, valahol a Narnia és az X-men keresztezõdött benne. A szemgolyós jelenet kicsit kemény volt, de hát már annak idején az Indiana Jones és a Végzet Temploma c. örökbecsûben is majom agyvelõvel meg szemlevessel kínálták Harrison Fordot. Tessék tiszteletben tartani a 12-es karikát, és ne vigyünk rá 8 éves gyereket (kisebbet meg pláne ne). A klasszikus Tim Burton-féle hangulat valóban nem nyomja rá a bélyegét a filmre, és ez szerintem elõnyére válik. A látványvilág néhol ütõs, de sehol nem tolakodó.
A végén szerintem nagy ziccert hagytak ki: amit 5 perc alatt gyorsan lezavartak, arra simán építhettek volna egy folytatás filmet (persze még lehet, hogy lesz).
Szóval bátran ajánlom!

A cím és a bemutató alapján sokkal ütõsebb, jobb filmre számítottam. Ha valaki egy jó nagy adag káoszt kíván csöpögtetni az életébe, annak kiválóan alkalmas, hogy megnézze. Értelmet persze nem kell adni sok dolognak ahhoz, hogy megsejtsünk belõle valami "húú, de nagyot" és azt a magunk életére vonatkoztassuk. Nekem ez a káosz volt és az Élet választása. Hogy miért? Mert a film egészsét a halál szelleme, energiája járta át, kissé morbid-fantázia jelleggel, érzékeltetve mindezt a nagggyonegyhangú színekkel... körülbelül olyan volt, mintha egy ködvilágban játszódna az egész. Neptuni, szétfolyós, unalmas hülyeség, de aki szereti ez ilyet, annak is jó szórakozást! :-)

Mintha csak a Spiderwick krónikákat kereszteznénk az X-mennel és adnánk hozzá egy kis Éjsötét árnyék-féle gótikus hangulatot. Tim Burton valaha Hollywood egyik legeredetibb rendezõjének számított, az utóbbi évtizedben azonban valahogy nem talál magára. mármint egykori önmagára.
Számos adaptációt és remake-t csinált, volt köztük tévésorozat moziváltozata (Éjsötét árnyék), színpadi musical-feldolgozás (Sweeney Todd), és bizony remake a Majmok bolygója, a Charlie és a csokigyár is, nem beszélve a Frankenweenie-rõl, amely egy saját korábbi rövidfilmjébõl lett kibõvítve. Nem voltak ezek a filmek rosszak, de valahogy a korábbi filmjeinek színvonalát nem igazán érték el. Nézzük, vajon most sikerült-e változtatni ezen?
Ez a film ugyebár könyvadaptáció, tehát ismét csak nem eredeti sztori, melynek ráadásul igen sok eleme hajaz korábban már látott filmekre. Az elsõ mondatomban említett filmeken kívül még eszünkbe juthat a Narnia krónikái, a Harry Potter, vagy akár az Arany iránytû. Nem mondom, hogy egyértelmûen azokból lopott volna, de azért a hatásuk itt-ott érezhetõ.
A szereplõgárda felemás; egyfelõl ott vannak a nagy nevek: Eva Green, Samuel L. Jackson vagy Judi Dench, másik oldalon viszont az alig- vagy egyáltalán nem ismert fiatalok, többségüket most láttam elõször. A fõszereplõ Asa Butterfield nagyon kifejezéstelen arcú, nem sok színészi talentum szorult bele, sótlan, színtelen, nem igazán él a vásznon. Ella Purnell nevét viszont érdemes megjegyezni, alighanem fogunk még róla hallani, szerintem õ lett a film legjobban eltalált karaktere. A gyerekszereplõk jók, de túl sok szerepe egyiküknek sincs, sokan vannak és sajnos egyiket se mutatják be igazán hangsúlyosan, inkább csak amolyan biodíszletként funkcionálnak, mindenkinek van valami szerepe de vannak akik meg sem szólalnak az egész film alatt. Eva Greentõl nem ájultam el, ennek oka valószínûleg az, hogy mostanában csak negatív szerepekben láttam és azokban nagyon is hiteles volt, így most azt éreztem, kicsit mintha benne ragadt volna azokban a karakterekben, valahogy nem volt elég rokonszenves. Samuel L Jackson meglepõen ripacs alakítással rukkol elõ, alighanem rendezõi utasításra, hiszen eddig nem ezt láttuk tõle, a szinkronhangja pedig sokkal kevésbé passzol hozzá mint akiket eddig megszoktunk nála.
A látványvilág pazar, de nem igazán Tim Burton-ös. A szokásos, kísértetiesen sötét képek helyett itt többnyire világos van, szép, dekoratív képek, de valahogy nem érzem a rendezõ kézjegyét rajta, pedig a sztori eléggé adná magát. Ha nem tudnám, hogy ki rendezte a filmet, nemigen gyanakodnék rá. Van néhány horrorisztikus jelenet is (a célközönség korcsoportját elég nehéz lenne belõni, de egészen biztosan nem a gyerekek). Trükktechnikailag nem lehet panaszunk, kellõen varázslatos dolgokat látunk, hibátlan megvalósításban. Valami mégis hibádzik. De mi?
Ha ez a film 15 vagy inkább 20 évvel korábban készült volna el, sokkal nagyobbat ütött volna szerintem. Mostanában azonban annyi hasonló fantasy készült már, hogy ez bármilyen színvonalasan is lett kivitelezve, csak egy lehet a sok közül. Ezzel együtt én jól szórakoztam, és még a kissé túlnyújtott felvezetést sem éreztem unalmasnak elsõ nézésre.
7/10

http://frappamagazin.hu/vandorsolyom-jartal-te-mar-floridaban/

Amikor felvetettem a fiamnak, hogy lessük meg - Apa, Tim Burton már lejárt lemez, nem érdekel ! - volt a válasz. A kritikák annyiban egyet értenek, hogy ezt nem Burton-filmként kell várni, egy gyermeki fantasy, tini kalandfilm vagy családi mese megfilmesítéseként gondolkodva jobban járunk.
Valóban gyermeki, nincsen benne feszültség, a gonosz sem túlságosan összetett jellem ( Szegény Samy Jackson, tényleg õ lesz a néger fazon, az összes filmben.) Nekem mégis tetszett.
A különleges képességû gyerekek nem X-Men-ek, nem a levegõben repkedõ fényharcot folytató agresszorok, hanem megmentésre szoruló, szerethetõ gyerekek. Van egy hangulata a filmnek, nem zavart a hosszúsága, mert szívesen néztem. 8/10.
Nekem nagyobb gyerekeim vannak már, nem vagyok érintett, de szerintem sem jó, ha tologatjuk kifelé a kisebb gyerekek tûrésküszöbét. Ez inkább felnõtteknek szóló gyerekmese. Nem úgy szórakoztat, ahogy egy család várná, meg ijedthetnek a picik, itt nincsen ellenpólusnak humor, vagy rockzene, itt csak különleges hangulat van, amit érteni kell.

A Helikopter elsõ része, a Bölcsek Köve is elég durva volt, ahogy Mógus próbálja megfojtani Helikoptert de égeti a kezét és ahogy erõlteti, lassan cserepesre ég az arca és lehull..

Nagy Zûr Kis-Kínában. Szörnyecskék. Indiana Jones és a Végzet Temploma.

Csak hogy lássuk már, a gyereknek semmi baja nem lett akkoriban pár szemgolyótól.

Ezt gyerekeknek?! Szemgolyók voltak!!! Szemgolyók...ideggel...megették.... Szép álmokat! Ettõl egy évig rémálmaik lesznek a kölköknek, az biztos!
A fõszereplõ ostoba volt, a történet meg több sebbõl vérzett, mint Krisztus a kereszten.

Nem 12 éveseknek való. Félelmetes és undorító jelenetek is voltak. A könyv hangulata egészen más volt. A film nem tudta visszaadni. Sajnálom, hogy megnéztem. És sajnálom azt a kétgyerekes családot is, akik mellettem ültek. Én biztosan kivittem volna a gyerekeimet már az elején.

Nem tudom ki adott erre a filmre 12-es besorolást, de eléggé benézte! Három család ment ki tegnap a vetítés alatt, jogosan reklamálhattak volna. A két órás játékidõ háromnegyede az elsõ regény cselekménye, a többi...ház az kicsit zavarosra sikeredett. Aki nem olvasta a regényt, annak egyébként is kusza lehet az oda-vissza ugrálás az idõ(hurok)ban. Nem ez legjobb Tim Burton film...

Szerintem ez elég gyengére sikerült, kicsit untam is. Nézhetõ, de pont ennyi. Többet vártam Tim Burtontõl. És nem tudtam rájönni ki a célközönség. Besorolásban 12-es karika van, de szerintem ettõl a filmtõl egy 12 éves 3 hétig nem tud aludni, egy felnõttnek viszont gyenguska. Úgyhogy ez most gyerekmese vagy felnõtt fantasy? A kettõ között lavírozik, nem túl szerencsésen.

Tim Burton visszatért...

És az Ornitológus szerepében a Muskétásokból Feron kormányzóként megismert Rupert Everett :)

A TB kifújt. A bítöldzsúzketõ is ugyanilyen sz*r lenne (a CSéaCSGY amúgy jó volt).

Kinek a pap, kinek a paplan :)

megnéztem az elõzetesét... hát ekkora baromságot még életembe nem láttam....PFFFF. A Csárli és a csokigyár meg az Alice csodaországban is egy kalap szar volt. Tim Börtönnek hanyagolnia kéne az idétlen fantasyket és inkább csinálná végre a Beetlejuice 2-õt.

Olvastam a könyvet. A könyv tetszett is de a filmmel kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Hangulatában meg se közelíti a regényt, az elsõ fele kimondottan unalmas is lett. A 12 es besorolás helyett simán kaphatott volna 16osat.
Ha nem írják ki az elején a rendezõ nevét akkor nem is ismertem volna rá...Nálam 7 pont és pici csalódás.