Téma: Véres trón

10/10
feketevipera 2010 júl. 25. - 20:13:28 10/10
(2/2)
Rendkívül sokszor hallunk-olvasunk arról, hogy a Kelet hogyan hatott a nyugati mûvészetre (jelen esetben a filmmûvészetre), a fordítottjáról már kevesebbet tudunk. A Véres trón nagyszerû példa arra, hogy a Nyugat is megtermékenyítõen hathat más égtájak rendezõire. Kuroszava nem egyszerûen csak átültette a Macbeth-történetet, hanem ki is bõvítette azt. Egyrészt a középkori japán társadalmi-politikai viszonyok, az életmód ábrázolásával, másrészt pedig pl. a szellem mondandójával. Ha jól emlékszem, valami olyasmirõl szól a szöveg, hogy az ember mennyire elszántan keresi a vérontást, a pusztulást, s ezzel Kuroszava egy plusz jelentésréteget csempészett bele a történetbe (egyébként erre erõsít rá a kórus is, ráadásul kétszer: egyszer az elején, egyszer pedig a leghangsúlyosabb helyen, a végén, amikor már tanúi voltunk a tragédiának). Érdemes elgondolkodni azon, hogy ahogyan a Macbethben is tkp. a Lady a valódi fõszereplõ, itt is Washizu felesége, Ashaji irányítja az eseményeket a cselszövésével, de talán még gátlástalanabb, mint a Lady, legalábbis érzelemmentesebb. Itt - emlékeim szerint - nyoma sincs az ujjongásnak az örömhír hallatán, egybõl Ashaji gyanakvó természetét ismerhetjük meg, szóval szerintem kicsit színtelenebb figura, mint a Lady. Ami viszont idegesített a filmben, az az volt, hogy szinte folyamatosan "kiabálnak", mintha képtelenek lennének normál hangerõn beszélni. Elképzelhetõ, hogy akkoriban ez megszokott színészi eszköz volt, mindenesetre rám zavaróan hatott. Amúgy pedig Toshiro Mifune az egyik kedvenc japán színészem, és jó volt õt újra látni.
verdeleth 2008 márc. 02. - 16:41:25
(1/2)
Kurosawa Macbeth- feldolgozása nemcsak saját életmûvében de az egész filmtörténetben az egyik legkiemelkedõbb alkotás Költõi és félelmetes hangulatával. Bár kimaradt pár rész a történetbõl, a leglényegesebb megmaradt: a mû mondanivalója és hangulata. Félelmetes és varázslatos alkotás.