Lehet hogy unalmas, de ötletes filmformanyelvi elemek bõven vannak benne, már csak ezért is tanulságos és érdekes.
*** SPOILER ***
A családfõ szó szerint kirugdalja a macskát a tornácról, mivel az gusztustalanul eszik. Igen ám, de a családtagok is gusztustalanul esznek: kétpofára zabálnak, teli szájjal beszélnek.
Vetró elvtárs még az ünnepnapon is tollbamond Jolánnak. Csakhogy kibeszél a szokványos keretekbõl: "...az ünnep ne csak a kitüntetésekrõl szóljon..."
Este van, a TV-ben Vetró elvtársat látjuk fekete-fehérben, amint átvág egy nemzetiszín szalagot. Mármint mi nézõk látjuk, hiszen a helyiség, ahol TV szól, teljesen üres. A film szereplõi már nem. Kajtárné a templomban imádkozik. A többiek vidáman borozgatnak a kertben. Minden visszazökkent a hétköznapok kerékvágásába. Vetró elvtárs meg senkit sem érdekel többé.
*** SPOILER ***

Valóban remek korrajz! Így éltünk akkor. Ha jól emlékszem, az akkori kritikák nagyon magasztalták az operatõri munkát is. Hát ez nem az a vario rángatós korszak.
Gyerekeimnek sajnos már nem mond semmit. Leesnek a székrõl az unalomtól.

Hú nagyon nagy kedvencem a film, sokszor láttam, de nem lehet megunni; hiteles korrajz, hiteles alakításokkal - Pásztor Erzsi megérdemelt volna egy Oscart ezért, döbbenetesen jó volt benne; és Pécsi Ildikó is hozta az elvárt szintet, õk ketten kiemelkedõek voltak, de a többiekre se lehet panasz - kivéve a rettenetes szinkront a két kamaszlány esetében, nah, azok rettentõ zavaróan hatottak, de ez legyen a film legnagyobb hibája; no és a fíling... nagyon átjött, szumma szummárum: zseniális filmszatíra ez, kérdés nélkül a legjobbak közt a helye.

De jó hangulata van ennek a filmnek! :) Badacsonyi szõlõhegy, panoráma kilátás a Balatonra, zamatos borok, ínycsiklandó házias ételek, stb. Ezt a vidéki hangulatot szeretem! :) Az ebédelõs résznél konkrétan megéheztem: D!
A filmben a hangulatot tovább fokozza a színészek remek játéka!

Hm, "A téma nem eget rengetõ..."

Persze, önmagában talán nem lenne az, de akkoriban kb. mindenki így élt (vasárnapi rántott hústól a háztájin át, az elõre megváltott sírhelyig és felállított síremlékig, stb.). Amivel élesen szemben áll Vetro et., a puritán és elkötelezett funkcionárius alakja, akinek ezért nincsenek anyagi ambíciói sem.

Csoda, hogy ez éles szatíra a 70-es évek közepén átment az agitprop szûrõjén.

Ja! Miért is hiszek én naívan a hozzászólásoknak:-(
Sokkal több történésre számítottam.

Igen, megtudlak erõsíteni a tiéd.

Az a világ nem volt jó, nem szerettem, de a szegény nem éhezett, mint manapság, a gazdag (mert volt akkor is) pedig rejtõzködött, nem úgy mint ma, amikor õk csicskáztatják a népet.

Ezen a filmen is csak azok nonsztalgiáznak, akik akkor éltek, és örömmel ismerik fel az akkor is hamis világot. Ezen kívül a nem sok minden történik csak ebédelnek. Hány pontot adna rá valaki az imperialista ellenség világából, vagy hány percig nézné egy fiatal, aki akkor nem élt?
Többet vártam, de az én hibám:-(

Igen, mestermû, a legjobb magyar filmszatírák egyike, ha nem a legjobb :)

Mester mû.

Az Index Videón néztem meg a filmet, láttam már vagy 10 évvel ezelõtt is, és most is ugyanúgy nyomasztott az egész film. Nem tudom, hogy miért, valószínûleg szerepe van benne, hogy Kajtár felesége egy az egyben hozza a nagynénémet és az egész hangulat ismerõs a régi feszengõs rokonlátogatásokról. Szóval én valamilyen szinten Vetróékat sajnáltam.
Egyébként amikor elõször láttam a filmet, akkor "Retrónak" értettem a neveket. Nem is értettem egészen. A Vetró viszont poénos, - nem tudom, hogy ez mennyire esett le sokaknak - mert Vetró Géza a Bereményi Géza születéskori neve.

Kedves Perry!

Talán én sem foglalhattam volna össze szebben és tökéletesebben a film lényegét. Valóban van valami mágikus az atmoszférájában - és nem is csak az, hogy a bennsõségesség nagyon kellemes érzetét kelti, és a fõszereplõk egyszerre bájosan gyalóak és jellegzetesen kisszerûek.

Másrészt nem is csak magyaros, vagy csehes, még csak nem is államszocialista vagy ká-európai. Azt hiszem, szinte általánosan ábrázolja a családi happeningek jellegzetes infernóját, megfejelve persze a "befolyásos barát" látogatásával, akinek mindenben a kedvében kell járni. Ez olyan téma, amit mindenki megért - ami pedig nem tartozik ehhez a "geniushoz", hanem éppenséggel a "species" része, azt a mozi egyszerû és jó humora tökéletesen befogadhatóvá teszi.

Úgy közvetíti a Kádár-korszak hangulatvilágát, hogy az bárki számára érthetõ és értelmezhetõ. Vannak persze benne általános magyar sajátosságok, de ezek is univerzálissá válnak András Ferenc keze alatt. Általában az õ dolgai azért is olyan jók, mert képesek erre. Tessék csak megnézni a Dögkeselyût vagy a Nagy generációt.

Sok mai filmnél is jobban "élnek"...

Fõleg ilyenkor, vasárnapi ebéd idején... :)

András Ferenc filmjei közül kettõ az amely igazán nagy közönségsikert ért meg a Veri az ördög a feleségét és a Dögkeselyû, természetesen nem szabad ezekkel azonosítani az életmûvet , hiszen olyan alkotásokat lehetne sorolni mint: A nagy generáció , a Vadon, Az utolsó nyáron, a Törvénytelen a Kánon vagy a Szent Lõrinc folyó lazacai címû film az utóbbi a legfrissebb és sokak által csak "kiszolgáló" filmnek titulált alkotás rengeteg negatív kritikát kapott, sokan országimázs bemutatónak vagy rosszabb esetben olasz turistafilmnek "becézik", de végül is nem errõl a filmrõl tisztem véleményt alkotni.
A Veri az ördög a feleségét talán nem véletlen András Ferenc saját "gyermeke" õ nyilatkozott így róla "Ez egy családi téma, szinte minden mozzanata megtörtént eseményeken alapul. Az is, hogy egyszer meglátogatott bennünket egy miniszter, az apát meg az anyát a saját szüleimrõl mintáztam, az öreg nagyapát, meg a szomszédokat szintén a valóságból merítettem, szóval a történet mozaikszerûen abszolút összeállt bennem.
Az, aztán, hogy olyan irodalom tudók is bábáskodtak a film forgatókönyvén mint Bereményi Géza és Kertész Ákos tovább növelte a közönség részére a befogadás lehetõségét, és egyben adott a korról kitûnõ szatirikus ábrázolást.
Aki egy kicsit is tud valamit a filmkészítésrõl az igen csak elkomorodik ha azt mondják neki, hogy itt van 24 nap és 15.000 m film nyersanyag és egy cm se több, akkor sem kapsz többet ha nem tudod befejezni. De talán egy közmondással élve "teher alatt nõ a pálma" a Veri az ördög a feleségének ez is jót tett.
András Ferenc nagyszerû színészválasztásai, az, hogy nem ismert de kitûnõ színészek vagy, hogy a történés egy parasztházban játszódik ami megadta az eredeti világ érzetét, talán az a munka ami ott és akkor közöttük folyt abszolút hiteles világot jelenített meg.
Ne feledjük még mindig 1977 írunk és még koránt sem annyira puha diktatúráról beszélünk a mai történelmi felfogás szerint. Mi aki benne éltünk csak azt tudtuk, hogy roppant komikus élethelyzetek vannak iskolai , egyetemi hepajok,
rendszer szolga tanerõk vagy lázadó fiatalok, és tessék akkor meg itt van valami új mert én innen a városból nem is tudtam, hogy ott is létezik humor, szervilis lét, irónia.
Megint csak Kovács Andrástól idéznék :

"A film nem volt kimusterolva, de már elterjedt róla, hogy valószínûleg nem lesz belõle film. "Az se baj, ha leírjuk, leselejtezzük, volt már ilyen, hogy nem lett film a leforgatott anyagból." Amikor visszajöttünk, ilyen hangulat fogadott a stúdióban, mindenki furcsán nézett rám, egészen addig a pillanatig, amíg össze nem lett vágva a film. A zeneteremben, ahol az elsõ vetítést tartottuk, ott volt Köllõ Miklós, a stúdióvezetõ, Vásárhelyi, a Sutyi, Kertész Ákos, a Misi bácsi, meg Kovács Gyuri hangmérnök, szóval a belsõ stáb. Emlékszem, hogy amikor a vetítés után fölgyulladt a villany, Kertész Ákos dadogva megszólalt: "de-de-de-de kurva jó! Köllõ és Vásárhelyi odajöttek, megcsókoltak és azt mondták, hogy "Az lett belõle, amit szerettünk volna. Gratulálunk."

És akkor, mint a futótûz, úgy terjedt a film híre. Az elfogadáson annyian voltak a vetítõben, hogy még a földön sem maradt hely. Én még ilyet nem láttam. Még a csilláron is lógtak az emberek. Amikor vége lett a filmnek, kitört a vastaps. És ahogy jöttem ki a vetítõbõl, nem tudtam végigmenni a folyosón, mert mindenki csókolt, gratulált. Aztán fölmentem a stúdióba és azt mondja a Köllõ, az a helyzet, hogy nem lesz róla értékelés, majd csak a jövõ szerdán. Úgy álltunk ott a Koltai Sutyival meg a Bereményi Gézával, mint akit leforráztak. Késõbb tudtam meg, hogy megijedtek attól, mit szólnak majd a politikusok a miniszter figurájához. Valamelyik vezetõnek, valószínûleg a Gombárnak, az az ötlete támadt, hogy vigyék le a filmet úgy, ahogy van a balatoni pártnyaralóba a hétvégére, ahol is...

Letesztelték az elvtársakkal....

Így van, szó szerint. A pártüdülõben nyaralt Kádár a feleségével, meg az elvtársak és feleségeik. Megnézték a filmet. Kiderült, hogy az elsõ három vagy négy percet döbbent csend fogadta, majd egyszercsak kitört a röhögés és végigröhögték a filmet. És fura, hogy mindegyik a másikra mutogatott, hogy a filmbéli miniszter pont olyan, mint xy. Szóval ráismertek, de nem magukra, hanem a másikra. Majd azt mondták, hogy ilyen jó kis filmet már régen láttak, ezek után persze elfogadták a filmet..."
Persze lehetett volna ebbõl a filmbõl öt év alkotói szünet is, vagy olyan rendezõrõl is tudhatunk akit egész életében utol ért a hallgatás.
Nekem András Ferenc filmje a cseh új hullám legjobb alkotásait idézi, mint forgatókönyvében , mint megvalósításában, figurákat akikeket úgy érezzük húsból-vérbõl vannak nem klisék annyira élõek, hogy lépten-nyomon azonosíthatjuk õket ismerõseinkkel nota bene rokonainkkal családtagjainkkal. Kis magyar történelem alulnézetbõl.
Arról nem is beszélve, hogy a komikus képek, helyzetek mögött egy társadalom véresen komoly szatírája érhetõ nyomon.
Mindannyian vagyunk úgy , hogy szeretnénk fogást találni egy filmen, bele-bele piszkálni, az én jobban tudom és nekem azért mert.., arról nem is beszélve, hogy és itt a szokott portos kipontozott káromkodásokat említeném.....
Ez a film nem hagyja magát, és nem is tesz mást mint kocáról kockára nevettet mint azt a jó öreg mozi aminek az a dolga, hogy nézzél bele egy görbe tükörbe mert nem bizonyos az, hogy az élet photoshop, arról nem is beszélve, hogy talán nem is polgári fáklyásmenet.
Ebben a filmben " Tûz van babám " és kurázsi is, mi csak üldögélünk, míg jobb nincs egy kiherélt filmkészítés romjain, addig búfelejtõként kapcsoljuk be tévéinkét, mert úgy néz ki egyenlõre jobbat nem tehetünk.

Nagyon pontos a film, és nincs korhatárhoz kötve az értelmezhetõség. Nem sokat éltem a korban mikor készült, de ez nem is számít, hiszen ma is megtalálhatjuk ugyanezeket a figurákat és jeleneteket.
Vetró alakjának jót is tett, hogy nem kerültek kifejtésre bõvebben az ideológiák amiket vallhatott. Azokat úgyis mindenki ismerte. 10 évvel késõbb pedig biztosan kapitalista lett, ha el nem vitte a gyomorbaja.
Kajtárék: a családomban is elõfordul, hacsak nem az egész családom ilyen. Olcsó lenne azt mondani, hogy mindenki ismeri Kajtárékat, hiszen talán egész Magyarország egy Kajtár család. Gürcölni, szerezni, zabálni. Ez lépett a Szentháromság helyébe. A régi Magyarországgal is találkozhatunk a filmben. Az öregek aranylakodalma tipikusan onnan való. Ott nem is tud magával se a cinikus komenista Vetró, se a Kajtár mit kezdeni magával. Jópofa jelenet hogy Pityuka is a körmeneten köt ki a motoros haverjaival, hogy ez utalás az akkori ellenzékieskedésre, vagy sem, nem tudhatjuk. Az esti italozás is valami hasonló mélységet rejteget, az útátadó Vetró vagy a tüzijáték helyett összegyûltek a falusiak.
Aztán másnap indulhatott minden elölrõl. Megdolgozni, felhalmozni, bezabálni, de csak semmi komolykodás. És mindig azok a hibásak, akik a lisztet csinálják!

Tökéletesen átjön az egész hangulat, ismerõsek a pillanatok, momentumok. Minden a helyén van :)

Ez nagyon jól bemutatja a kor hangulatát. Igazi remekmû.

Kedves Édu!

Áruld el nekem: mi ez a törekvés, mi ez az egzaltált vágy, amely arra sarkall, hogy a disztingvált véleménynyilvánítás még ember-nem-járta csúcsaira törj?

(Triviálisabban szólva: kifejthetted volna részletesebben és kevésbé állat módjárais a véleményedet e kérdésben.)

PS: Egyébként megfigyeltem, hogy akik járatlanok az 1956 és 1990 közötti magyar filmtörténetben, vagyis a filmnézõk túlnyomó többsége, mindig mindent a Tanúhoz, mint non plus ultrához hasonlítanak.

A filmet András Ferenc rendezte, szóval ha már muszáj valamihez hasonlítgatnunk, az õ filmjeihez méricskéljük jelen alkotást (vagy legalább hasonló tematikájú, hasonló közegben játszódó darabokhoz), ne egy tíz évvel korábbi, Bacsó Péter rendezte, teljesen más témát taglaló darabhoz.

(No, ezt jól megmon'tam, aztahétszázátneki!)

Nem kell mindent a Tanúhoz hasonlítani.
Ez is egy jó film és kiváló korrajz!