Téma: Viharok

10/10
FElepHánt 2013 okt. 26. - 12:58:10 10/10
(1/1)
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

Nem szeretjük a Vihart, lehet, hogy a legköltõibb, de a hajótöréses, varázslós, pálcatörõs rendezések még felednivalók sem voltak. Kivétel Purcarete hálószobaszekrényes remeklése és átirat voltában is Korsunovas Mirandá-ja. A k2 ifjú titánjai azonban most is a saját útjukat járják, a szent szövegek megtartásával, sajátos stílusukban alkotnak egy egészen
másféle elõadást.
Nacsa Lilla óriás-sakktábláját gigászi kockacukrok népesítik be, idõnként felrecseg az ósdi hangraforgó, maróan eredeti Domokos Barbara jelmezeinek színkavalkádja. Sebastian válldíszes vörösben, Antonio intrikus-zöldben, Egger Géza villámló szemû nápolyi királya
indigókékben pompáz, Tóth József emberséges Prosperoja csúcsosvállú hófehérben filozofál. Karsai György, aki bennfentesként képviseli az emelkedett szellemet, a honorácior-entellektüel oksági fölényével, óriáscsecsemõi rózsaszín kezeslábasban szórja szentenciáit.
A legnehezebb azt megfogalmazni, mitõl lesz a színházi minõség osztályon felettivé, hogyan válik el a textustól, a figuráktól, a tértõl és emelkedik teátrumi transzcendenciává. Nádas Péter tolla tudná egyedül megfogalmazni ezt a megfoghatatlan csodát...
Tündérröpködés helyett feketében, síri arckifejezéssel, sántikálva botorkál be Ariel, a túl-
világi fényû Pallagi Melitta, zizzenõ szempillákkal, éteri hangokkal követi-irányítja a történéseket. Annyi délceg hõs után Horváth Szabolcs intrikusként villogtatja a foga fehérjét, sikerrel élesztgeti a királyfi Borsányi Dániel lappangó karriervágyait.
Az obligát részegeskedést fantasztikus párjelenet helyettesíti, Rózsa Krisztián boroshordójánál mámorítóbb a pekingi opera sárga majomkirályruhájában, elsöprõ hévvel mozgó és deklamáló Jerger Balázs óriásdisznós meséje, melyet a záróképben még egy fergeteges tantörténettel is megtetéz. Caliban is eltér a sablontól, csúf vademberség helyett Kátai
Kinga alakításában kisemmizettségébe dermedt, nõnemû véglény.
A világtól elzárt, ingerszegény Miranda: Sodró Eliza maga a begörcsölt, esetlen szorongás, a tétova kamasz Ferdinánddal, /Viktor Balázs/ találkozva, félszeg ámulattal veti bele magát a szerelem tengerébe. Langyos pocsolya az inkább! Benkó Bence és Fábián Péter rendese ebben a képben eszméletlen csúcsokra hág. Kimérten adagolva, elhangzanak a shakespeare-i mondatok, de a vajákosan hosszú szünetek, a remegõ bizonytalanság atmoszférája, a fájdalomba torzult testek, a félve osonó léptek az érzelmek végzetes ambivalenciájáról árulkodnak. Csak fojtogatóan szorul a torok, védhetetlenül átéljük a szerelem kiismerhetetlenségének édes tragikumát.
A végén elcsitulnak a viharok, Tóth József Prosperoja, varázslaton túli, földi békét hirdet. A k2 csapata, mely immár negyedik produkciójával érdemli ki a nagybetûs SZÍNHÁZ nevet, gyõzedelmes vizekre evez, bizonyítván a "pártkasszák által felülfinanszírozott" függetlenek életképességét.