A két koravén egybekelt. A nõ sminkkel 40 smink nélkül 45 nek kinéz.
Vili meg egy hajbeültetésre elmehetne.
Nem értem mit vannak úgy oda a két herétõl.
Sokkal szebb párok, szebb ara öltözetek, szebb arák vannak egy szombati napon itthon, mint ez a párocska.

Ahogy néztem a pompás ruhákat, a fenséges hintót, a gyönyörû épületeket, az illusztris meghívottakat és a rengeteg szakértõt, akik csak dicsérték és dicsérték Kate -et és Vilmos herceget, arra gondoltam,hogy.... : TULAJDONKÉPPEN EZ KI A F@SZT ÉRDEKEL??? és elkapcsoltam.

Jó lenne, ha mi is láthatnánk ilyeneket. Felhorkadt bennem a vágy!

Vilmosnak inkább a haj állna jó. Nõi szemmel nem tartom jó pasinak, de nyilván megszépíti , hogy õ a herceg és a leendõ angol király.

Nekem a film nagyon tetszett.
Érdekesnek s fontosnak tartom, hogy a szokásostól eltérõen ez a film nem
egy könyvbõl készült, hanem az azonos címû sikerkönyv elkészülésében kiváltó ok
éppen a film volt. A könyvet olvasva kissé tartottam attól, hogy a film lapos lesz,
kevés a „filmszerû” cselekmény.
A magyar szinkron ennél a filmnél kifejezetten ártalmas lehet,
igazából leginkább anyanyelvi angolok élvezhetik a királyt
játszó Firth játékát, aki a dadogást is nyilván felépítette.
A könyv olvasásakor az volt a benyomásom, hogy egyes kiemelkedõ
alkalmakra koncentrálódik a beszédjavítás harca, a film közben
tudatosult, hogy ez az ember nyilván a köznapi életben
is dadogott, s milyen borzalmas lehet ez.

A film mondanivalója sokrétû, minõségét, hogy Oscar és egyéb
mutatós díjak nyertese,nem igen érdemes megkérdõjelezni.
Valami pici hiányérzet azért van bennem, a kevéssé filmszerû
cselekmény egyensúlyozására pl. EricRohmer kitalált volna
valamit (A hölgy és a herceg: persze, egész más történelmi kor).
Akár lehetett volna a hangsúlyt még fokozottabban két férfi
barátságára helyezni(?)
Így közben el-elgondolkodik az ember az angol(-szász) szellemen,
a sors furcsa kegyébõl tradicionálisan van királyi családjuk,
s a királynak fontos szerepe van a társadalom életében,
történetében, s hogy ezt mi módon „reagálják le”,
Hogy éri a felelõsség csapása a királyt.
A királyi esküvõ topikban már morfondíroztam, hogy mi
lehet ezen érdekes, fontos egy nem király(i), nem brit,
nem is angol-szász, nem is nyugat-európai nézõnek,
pláne, ha magyar.
Csak ismételni tudom:
„Hazánkban itt és most élve a valamire való egyénben
kielégítetlen vágyakozás ébred bármire, ami nem gagyi(. . . .)”,
végül is azonban „mi nem hogy egy minõségi királyi
családot nem tudunk fölmutatni, de, köztársasági elnökbõl is,
s egyre inkább úgy tûnik,kormányból s kormányfõbõl is
csak gagyit”.
Ez jól összecseng mindazzal, amit az eddigi hsz-ok olvasgatásával
tapasztaltam,néhány fölizgult vadbarom hetet havat összehord ír
gyerekekrõl, meg arról, hogy aki dadogós az szellemi fogyatékos.
Ezek magukat minõsítik.

Tudtommal az angolok még most is ott vannak Észak-Írországban. XVI. Benedek pedig nem mérgeztet meg senkit.

Akkor most ne nézzük a pápa boldoggá avatását sem ,mert volt pl egy Borgia pápa is és akkor már nem illik elalélni?

Azért mielõtt teljesen elalélsz a csodálattól, javasolnám, hogy nézd meg a "The wind that shakes the barley" címû filmet. Lehet, hogy egy picit alábbhagy a lelkesedésed tõle és nem állítod elénk példaként az angolokat. Nekünk ugyanis nincs Észak-Írországunk.

Nem terveztem, hogy nézem. Mivel azonban otthon voltam, gondoltam, belekukkantok,
rákapcsoltam KálmánOlgára, informatív és kedves volt , ugyanakkor nem próbálkozott
idétlen bratyizással, mint annyian, egyszer-kétszer átkapcsoltam a királyi egyesre,
de inkább KálmánOlgát választottam, Friderikusz óta õ a legjobb.
Szinte észrevétlenül valami elkapott, elkezdtem (mû)élvezni, azért írom így,
mert úgy hatott rám, mint egy jó film pl. katharzis-félét éltem át, hasonlított
ahhoz, amikor anno a WTC ledõlését közvetítették, akkor szomorú megrendültséget,
most viszont lelkesültet éreztem. Megadatott nekem, hogy néhány évet a WTC közelében
tölthettem, Londonban ahhoz képest mikroszkópikus ideig voltam, nem vagyok anglomán,
a nyelvet bírom, de nem anyanyelvi szinten, viszont általában igen faxnis
vagyok filmekkel, mûsorokkal(akár kukacoskodónak is nevezhet valaki,
ha esetleg néhány véleményemmel találkozott)

Szóval magamnak is megfejthetetlennek tûnt, mit érdekel engem ez a mennyegzõ
ilyen módon, mit nekem, ki nekem az angol királyi család, mit érdekel, mit izgat?

Másrészt (úgy)tudjuk, 2 milliárdan nézték. Miért? Ez egy újabb kérdés,
erre volt néhány pszichológus, persze nõk, akik okosakat próbáltak mondani,
ha jól rémlik, fogyasztói álomról, gyerekkori tündérmesék elményvilágának
nosztalgikus fölmerülésérõl beszéltek, Nagyjából, amit pl. a Gettómilliomos
címû Oszkár-díjas film fogadtatásáról is elmondtak.

Persze közhely, hogy mindenki más, de e közhelyszinten túl is úgy vélem,
én másért néztem szívesen, mint ahogy ezek az okos hölgyek a kétmilliárdról
föltételezték. Nem vagyok különösebb híve a Gettomilliomosnak, s ha magamba
nézek, semmi nem rezdül bennem, ami fogyasztói álomra, gyerekkori meseélményre hajazna.
Hát ezen gondolkodtam, s meg is írom rögvest, mire jutottam

Hazánkban itt és most élve a valamire való egyénben kielégítetlen vágyakozás
ébred bármire, ami nem gagyi, nem kell okvetlenül, hogy szuper, ideális, profi
vagy kiváló legyen, csak ne legyen gagyi. Vagyis legyen minõség (
NémethLászló-i értelemben)
Ilyen a nyugat-európai kultúra, azon belül fokozottan az irigylésre oly
méltó angolszász kultúra és mentalitás.
Ebben az országban királyság van, a legtiszteletreméltóbb, legirigylésreméltóbb
demokráciával. S a kettõ nem „üti egymást”! A királyi család mint emberi
kisközösség, számomra végtelenül rokonszenves, lényükbõl történeteikbõl árad
a tisztesség, természetessség, jószándék, a legnemesebb hagyománytisztelet
és a liberalizmus szabad szelleme, mely megfér egymással.
És ez rávetül a társadalomra is, vagy a társadalom helyzete váltja ki,
hogy ilyen királyi családjuk legyen?!
Hiszen társadalmi szinten a törvények hagyományokon alapulnak(nincs írott
alkotmány!), de a fairplay a brit nemzeti érzés, és a közgondolkodás sarkalatos
része, ragaszkodnak nemzetük, történelmük hagyományaihoz, s mégis tudnak
és hajlandók modernizálni, újítani, s szerintem itt megemlítendõ, hogy
öniróniájuk nevezetes.
Úgy lehet összefoglalni, hogy innen nézve a kontraszt csak növeli az OTT
pozitív megítélését. ITT, a gagyi pokla, OTT a minõség paradicsoma,
így a megrendültség csak fokozódik.
Ez a válasz arra a kérdésre: Mit nekem angol király? Mit érdekel engem,
hogy jövök én ahhoz, hogy szinte meghatódok?
Hát ezért.
Így függenek össze a dolgok, melyek elsõ látásra oly távoliak. Így a magyar
orbáni alaptörvény és társai az angol trónörökös esküvõjével, illetõleg ezen
esküvõ itthoni hatásával, az általa kiváltott érdeklõdéssel, aratott
tetszéssel.
Hiszen mi nem hogy egy minõségi királyi családot nem tudunk fölmutatni,de,
köztársasági elnökbõl is, s egyre inkább úgy tûnik, kormányból s kormányfõbõl
is csak gagyit.
Meggyõzõdésem, hogy azok többségében, akik hazánkban szívesen nézték, azokban ilyes érzések munkálnak, az más kérdés, megpróbálják-e tudatosítani magukban.

Tiarán meg esküvõi tortán összeveszés? Ti eszeteknél vagytok, hogy elhiszitek? ... -.- Hú, ezek a bulvárlapok tényleg mindig az igazat írják :) Kate Middleton-t jó hogy mindenki támadja, amiért polgári származású... ilyen az emberi természet: irigyek rá.

http://2perc.blog.hu/2011/05/13/a_rajzfilm_eletre_kelt