Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Whiplash

Spoiler
Protker 2015 jún. 28. - 14:39:04
(77/197)
Huh gyerekek....ez nagyon el lett találva. Brutálisan leköt az elejétõl a végéig. Nem sok film volt rám ekkora hatással mint ez, a vége az valami eszméletlen mestermunka. Most így is egy nap elteltével még mindig borsódzik a hátam..huh CSAK AJÁNLANI TUDOM!! 10/10
Válasz
9/10
Mike088 2015 jún. 20. - 23:16:07 9/10
(76/197)
Amugy tetszettek a zenék különösen az utolsó dobszóló
Válasz
9/10
Mike088 2015 jún. 20. - 23:09:27 9/10
(75/197)
Nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem ezt a filmet. Gondoltam ez is egy snassz zenés dráma. Nagyot tévedtem. Megdöbbentõ, erõs pszichés hatással bíró ütõs filmet láttam,remek történetvezetéssel. Jelenleg is a hatása alatt állok /zeneileg nem tudom értékelni de\ maradandó filmélmény!
10/9
Válasz
Supercolor 2015 jún. 15. - 11:30:27
(74/197)
Guszti: A film egyik jelenete közben nekem is a híres mondás jutott az eszembe, ti. a "dobos már nem közönség, még nem zenekar" amikor a Fletcher a dobosok külön szivatása után így szól ki a folyosóra: "-most már bejöhetnek a zenészek is!" Ez a klasszikus zenészvicc annak fényében különösen ütõs amikor a film vége felé kiderül hogy a Fletcher maga zongorista... :-)
Válasz
Supercolor 2015 jún. 15. - 10:21:52
(73/197)
Nagyon ellentmondásos film. Végig bosszankodtam rajta, ennek ellenére nem tudtam volna kikapcsolni.
Idegesítõ, amerikai ostobaság a sztori alapháttere, hogy mindent, agy a zenét is élet-halál versengésnek fogja fel. Ebbõl a szempontból a Fletcher karaktere különösen gusztustalan, mert nem is a nyerés motiválja, hanem - ahogy egyszer a filmben el is szólja magát: "utálok veszíteni". Ezt tartom a film legnagyobb hazugságának, hogy a pont jazz-t ami maga az esszenciális örömzene, a személyiség szabadon engedésének és kinyilvánításának abszolút mûfaja, ezt igyekszik úgy bemutatni, mint ha valami katonai parádé lenne. Oké hogy a big band mûfaj a pontos együtt játékról szól, de jazz zenészektõl akkor is abszolút távol áll ez a fajta militarista mentalitás, tehát szerintem ez életszerûtlen, még akkor is ha netalán "based on a true story" (nem tudom, de ha volt is ilyen jazz tanár, annyira atipikus, hogy nincs jelentõsége)
A jazzben sokkal inkább a példaképeknek és a személyes mûvészi ambícióknak van inspiráló erejük, nem az ilyen kápóknak.
A másik tanulságos jelenet a fiú családjában a mindent átlengõ, szintén beteges teljesítménykényszer és versenymánia, ahol a családi ebéden túllicitálják egymást a családtagok és a testvérek hogy ki mit ért el.
Az én olvasatomban a film leginkább arról szólt hogy a nyilvánvalóan pszichopata tanár végül a saját képére tudja-e formálni az egyébként jószándékú és pont az elhivatottsága miatt kiszolgáltatott srácot, hogy mint valami hülye zenei Darth Vader, átállítsa a "sötét oldalra". Ebbõl a szempontból egyáltalán nem olyan töketlen a fiú mint sokan beállítják, sõt, éppen õ az aki nekimegy nyíltan és sunyiban is a tanárjának, tehát minden eszközzel egyelik egymást az egyébként teljesen abszurd zárójelenetig.
Válasz
gmanarts 2015 jún. 14. - 14:05:57
(72/197)
Azt írod, hogy a fiú nem akar mindáron karakteres mûvésszé válni. Majd rögtön utána: egyszerûen csak "akar, de nyög". (no comment)
Ha a fiúnak nincs karaktere, akkor milyen karakterrajzot vársz el róla? Nem veszed észre, hogy direkt nincs karaktere?
Válasz
offtopic
gmanarts 2015 jún. 14. - 13:55:40
(71/197)
Mintha te nem projektálnál, istenem...
Válasz
gmanarts 2015 jún. 14. - 03:30:17
(70/197)
OFF
Attól, mert valami elé odacsatolod a "nem személyeskedésbõl mondom" megjegyzést még az marad, ami, személyeskedés. Õszintén, nem tudom felfogni mi szükség van erre, mert lehetne kulturáltan is vitatkozni, amibõl még valami érdekes is kijöhetne, de abban a pillanatban, amikor valaki más véleményen van, azonnal verbálisan orrba vágjuk, hogy meglegyen az alaphang, tudja merre hány lépés.
Ha valaki hitelesnek tart egy filmet, amit mi nem, az azt jelenti, hogy az illetõ egyoldalúan beveszi a film által erõltetett szemléletet és kizárt, hogy értelmeztük felszínesen a filmet. Biztos az érvek hiánya, a szûklátókörûség teszi ezt, nem tudom.
Válasz
gmanarts 2015 jún. 14. - 02:50:45
(69/197)
A fiú nem erõs jellem. A film ezt egyáltalán nem igyekszik elhitetni. Ha annyira erõs jellem lenne, akkor állná a pofonokat, nem? Sírás, zokogás nélkül, visszaütne vagy legalábbis hagyná az egészet a fenébe, õt aztán ne alázzák meg.
A fiú épphogy egy gyenge karakter, vele szemben pedig a tanár, számára imponálóan erõs, karizmatikus jellem. Aki pont az apjának az ellentéte. Ami a fiúról kiderül, hogy keres valakit, akire felnézhet, vágyik egy stabil támpontra, olyasvalakire, aki szenvedélybõl él és ezzel apja helyett apja lehet.
Amíg a tanár fel nem veszi az együttesébe addig nem is tud közeledni a lányhoz sem.
Mikor tudatosan a film elején körbeeszi a mazsolaszemeket a moziban, amit csak az apja szeret, akkor is azt mutatja ki, hogy mennyire különbözni akar tõle. A dobolás, a zene is ezt a tudatos távolságtartást fejezi ki.
Egy jellemvonása van, az elhatározás, hogy mindenáron karakteres mûvésszé váljon. Olyasvalakivé aki, ellentétben az apjával, az életét szenvedélybõl éli. (Aki vonzó egy nõ számára.) A tanár ezt a szilaj vágyat ismeri fel benne, noha a dobolása csapnivaló, az elhivatottsága tiszteletre méltó. Ebben találnak egymásra és folytatnak le egy kegyetlen, egyre fokozódó pszichológiai csatát, ami nem feltétlenül két tehetség ütközete, hanem épp ellenkezõleg két tehetségtelen háborúja, két olyan emberé, akik ép elméjüket feladva igyekszenek kitörni a szürkeségbõl.
Szikár, tûpontos karakterrajz.
Válasz
gmanarts 2015 jún. 12. - 22:35:07
(68/197)
A valóságban azért nem csapnának ki egy ilyen oktatót, mert õ a legnagyobb név a szakmában. Hírhedt. Vonzza a diákokat, öregbíti az iskola hírét, amely a legjobb az országban. Õmiatta. Nem kötelezõ hozzá menni, ez nem olyan, mint a katonaság. Többek között az összehasonlítás a Full Metal Jacket-tel ezért is sántít. Fletcher kihívást jelent, ami valahol mindig vonzó - a srác hiúságát is legyezgeti, amikor a dobosa lehet az együttesének.
Tízbõl kilenc ember valóban nem bírná elviselni ezt a fajta terrort. A film arról a bizonyos egyrõl (egyekrõl) szól.
A srácot nem alázzák meg a filmben. Tízbõl kilenc dobos ezt megalázásnak élné meg, de õ azaz egy, aki a pofonokkal inkább lehetõséget kap arra, hogy tomboljon, kiadja magából a dühét. Megalázni olyat lehet mások elõtt, aki valamelyest képes kötõdni az emberekhez, ellenben itt az együttes többi tagjával egyetemben olyan figurák vannak, akik egy valakihez kötõdnek, a tanárhoz. Rajta keresztül fogalmazzák újra, építik fel, vagy éppen le a kapcsolataikat. Ezért fontos a szerelmi szál, mert épp arra a folyamatra reflektál, ami a dobosban végbemegy mialatt egyre inkább bekebelezi a szer és a tanár.
Válasz
Guszti2004 2015 jún. 12. - 11:47:32
(67/197)
Nem olyan éles a határ a sport és a mûvészet között. E kettõ egy-egy ágában felmutatott teljesítmények mögött lévõ tehetség és belefektetett munka kombinációk különbözõek. A filmben szereplõ oktatási-edzõ mód simán mûködhet bizonyos esetekben. Például ha engem neveznének ki a BL bajnok focicsapat edzõjének, akkor a legjobb szándékkal is de tönkretenném õket, mert velem szemben nem lenne meg a teljesítménykényszerük a játékosoknak. Száz szûrõn átmentek, a legjobbak, de ha nem úgy edzenek, ha nem vágynak az elismerésemre, akkor nem hozzák a szintet és akkor a tehetségük kevés.
De ha veszem a magyar kajakosokat, állítólag kemény edzõjük van. Nem megy onnan senki sehova, mert akkor akár abba is hagyhatja. A filmben szereplõ sulit (az egyik legjobb New Yorki zenesuli?) otthagyni sem alternatíva egy vidéki gyereknek. A tanár személyisége karizmatikus és függõséget alakít ki. Ezek a viszonyok kívülrõl nézve akár nevetségesek vagy érthetetlenek lehetnek de a benne lévõknek a világ. (A tanár személyisége vihetne valami szektát, öngyilkos kommandót, vagy gyûjthetne jogosulatlanul betétet, de õ éppen zenét oktat, nincs különbség.)

A mûvészet-sport "skálán" a másik véglet mondjuk egy festõmûvész, ahol ez kevésbé mûködik, vagy nem pontosan ilyen módon. Furcsán hangzana, ha azt mondanánk, hogy ha Van Gogh többet gyakorolt volna, vagy jó tanára lett volna, jobban-szebben fest. Nem edzõtõl-tanártól kapta a személyiségformáló visszajelzéseket, hanem máshonnan.

A film egy olyan esetet mesél el ami a sport és a mûvészet között félúton elhelyezkedõ dobolásról és az adott helyzetben éppen mûködõ tanár-diák viszonyról szól. Éppen itt jól jött ki.

Szerintem jó film (ha megetettek a manipulátorok, akkor most köszönöm), elõ is vettem pár jazz lemezt.
Válasz
10/10
Shaba 2015 máj. 31. - 15:18:13 10/10
(66/197)
Nagyon odatették magukat és nagyon ott volt a sztori is, ült a dramaturgia, nyesett a dráma. Karóba húzták a katarzist, ott vonaglott a kottavonalon. Helyette a srác keze vérzett, de legalább a szíve állta a sarat: az nem. Megemelem a kalapom e mozi elõtt, kijár érte a díj meg a dicséret, de amint lepergett a stáblista, felüdülésképpen megnéztem egy pszichohorrort, csak hogy ne legyenek nyomasztó álmaim. A film maximális pontszámot érdemel, és bár soha ne kellene látnom többet. Nagyon is elevenembe vág.
Válasz
8/10
Ze74 2015 máj. 30. - 13:08:13 8/10
(65/197)
Jaj de jó,hogy nem dõltem be az elõítéleteimnek.
Az elsõ tíz percig arra gondoltam,hogy hogyan fogok egy jaz dobosról szóló filmet végig nézni,de aztán egyre jobban tetszett,és éjszakába nyúló mozizás lett belõle.(Másnap korán keltem de nem bírtam lekapcsolni)
Nagyon jó,még napokkal utána is azon kaptam magam,hogy a sztorin jár az agyam.
Amúgy általában nem tetszik egy film mikor a végén a nézõnek kell eldönteni,a befejezést,de itt ez nagyon így lett tökéletes.
Pfuuu...nézzétek meg!
Válasz
nyiff 2015 máj. 26. - 22:39:27
(64/197)
Nagyon-nagyon tetszett a film! Sok áttétes jelenet volt benne. Az ilyen filmet tényleg sokszor meg kéne nézni, kivételek: akik valamilyen "ostoba elvbõl" szidják...Láttam, és még megnézem többször!
Válasz
dave555 2015 máj. 21. - 15:08:42
(63/197)
Nagyon becsapós a film, ugyanis nem mond ítéletet, nem mondja ki, hogy ez vagy az az út a helyes, egyszerûen annyit mond: válassz! Ha te akarsz lenni a legjobb - zenében, sportban, akármiben, a film egyáltalán nem a zenérõl szól - akkor ennek ára van. Választhatod ezt az életet, de nem leszel boldog, mert azok a mûvészek, sportolók, akik igazán nagyok lettek, feláldozták az életüket, hiszen a verseny minden elõl elveszi a teret. Igen, ez a film a versenyrõl szól. A fiú nem szerelembõl dobol, nem ez a szenvedélye, a szenvedélye a gyõzelem, a "legjobbnak lenni" akarás. A film témája tehát az ego hatalma. És tulajdonképpen picit a film is elítéli ezt az életet, vagyis a fõszereplõt. A végére akár ki is írhatták volna, hogy "És akkor most mi van?" Mert valóban el lehet érni olyan szinteket, amire más nem képes, vagy csak kevesen, de vajon ez lenne az élet célja? Ettõl boldogabb lesz bárki is? Számomra a film egyértelmûen kimondja, hogy nem, de azt is kimondja, hogy lehet választani, szabad a pálya :)
Válasz
10/10
Pantagruel59 2015 máj. 20. - 00:16:05 10/10
(62/197)
Nagyon jol sikerult darab lett ez! Eletemben nem hallottam meg a rendezorol,de orulok,h ilyen temaban is szuletik film! Nem kifejezetten szeretem a jazz-t,de az itt hallhato zenek meg ehhez is meghoztak a kedvem! Latom itt paran megint tul komolyan veszik a dolgot es a modszert szorszalhasogatjak,ami pedig csak egy eleme a filmnek; Fletcher tanar ur ebben hisz es annak ellenere is mukod(het)ik,h nincsenek genialis tehetsegek,v meg nem talalt egyet sem. Ez a film arrol szol,h talan megis talalt egyet. 10/10
Válasz
10/10
kistejes23 2015 máj. 16. - 16:59:00 10/10
(61/197)
2 napja ez a film jár a fejemben. Nagy hatással volt rám.Sok üzenete van a filmnek és ez Nagyon tetszett!!
Válasz
2/10
aser10 2015 máj. 14. - 10:04:01 2/10
(60/197)
Sok hivatásos zenész utálja ezt a filmet, sõt kifejezetten kártékonynak tekinti. Nem véletlen, hogy a rendezõ úr szinte semmire sem vitte a dobos karrierjét a jazz világában, pedig hasonló utat élt meg õ is a konzis idõk alatt. no comment...
Válasz
teatea 2015 máj. 12. - 21:24:19 Előzmény beo71
(59/197)
A naiv inkább olyasmi lehet, hogy néhány árnyalattal színesebben látsz valamit, mint amilyen az valójában. Többnyire csak fekete vagy fehér, esetleg szürke. A manipulálást meg néha elég nehéz tetten érni kevésbé naivaknak is, mert naiv-e valaki, aki meggyõzõdésbõl hisz valamiben, amin keresztül aztán rendesen manipulálják is. De ez már nekem is bonyi bonyi bonyi :D meg aztán ennek a filmnek a megítélésébõl elég nehéz következtetni arra, hogy milyenek vagyunk. Kettõbõl már könnyebben megoldanám :D

Azon gondolkoztam, hogy alapból volt ez a két figura ilyen végtelenül, zsigerileg ellenszenves a filmben, vagy ez csak úgy kialakult menet közben, ahogy kirajzolódott a karakterük és a történetük. Nem tudom. De az biztos, hogy ha egy ilyen tanárral állnék szemben mint diák, szerintem én kiröhögném. Fõleg, ahogy a kezét ökölbe szorítva, karlengetve leinti ez a zenét. Ez valami eszelõs pozõrködés számomra. Meg aztán ami valaha hatott rám, ha már a tanítás szóba került bármilyen téren is, az egy-egy jól irányzott vagy akár véletlenül elejtett, velõs mondat volt. Biztos ebbõl következtetek arra, hogy az értelemre kellene inkább hatni, de miért is? Arra nem mindenki vevõ, ahogy 1 tanár sem funkcionálhat rendesen 1 módszerrel. Lásd film, öngyilkosság.


https://www.youtube.com/watch?v=O-k4yqLe8j0
Válasz
perry 2015 máj. 11. - 18:27:57
(58/197)
Vannak-e határok, létezik-e az a pillanat mikor az akartunk legyõzi az ösztöneinket? Megannyi kérdés a tehetségrõl, arról a valamirõl ami létezik, persze nem árt ha szorgalom is párosul hozzá és hit a zenében és magunkban, hogy képesek vagyunk kiteljesedni. Vagy ülhetünk másodrendû zenekarokban dísznek, esetleg "porfogónak" ne tán , hogy leblattoljuk a kottát.
Viszont lehetünk akár zseniálisak kezeink képesek olyan trillákra futamokra és más dobos csodákra amelynek nem vagyok tudója,
de fájóan jó hallani és bele érezni létezik ilyen is. Létezik a zene és az a lüktetés ami nézve a filmet bennem is szétáramlik lelkesít és a befogadás gyönyörét kínálja.
A kérdés már csak az milyen áron? A belsõ gyötrelmeinken keresztül, a mások megalázásán át egy személy érdekében, tehetségének kibontása érdekében. Mert mi történik ha eltöri a hangszer? Amint az emberben is elpattanhat a húr és kiégett önmagával meghasonlott valaki lehet belõle. A test erejéhez a lelki erõ is szükségeltetik és a legfontosabb a hit abban amit csinálunk, a remény , hogy kiválasztanak és lerázni mások uralmát. Kikövetelni azt ami jár, a szólót a szó képes és képletes értelmében. Túl akadályon és tanító elveken, szigorú metódusokon oda tenni a saját egónkat, tehetségünket míg a mentor is elismeri, hogy érdemes energiát fektetni a másikba.
Mert ez a film a katarzisról szól, Miles Teller a dobos katarzisáról és a nézõérõl aki átérzi azt a fájdalmat és küzdelmet, végül feloldást amin Teller átmegy a cél eléréséért. Talán a film utolsó pillanatéért mikor mester és tanítvány egymásra mosolyog..
Pedig ellenpólusok õk ketten J.K. Simmons arroganciája, dührohamai, eltorzult üvöltéseit ellenpontozza Teller lágy és tétova felnõtté váló világa, kettejük "harcában" teljesedik ki igazán ez film. A két színész olyan impulzusokat ad egymásnak ami miatt minden jelenet nem csak hogy felszikrázik, de egyenesen tûzijátékká válik, színek és dinamikák kavalkádja jelenik meg a filmvásznon.
Mert beismerem itt a manipuláció klasszikus este forog fenn csak éppen a jó érdekében, arról persze lehet és kell is vitatkozni, hogy meddig és milyen eszközöket szabad használni, és ki és meddig mehet el ezeknek az alkalmazásában?
Lehetett volna ez a film simán jó kis jazz buli a la Dolby Surround. Csak akkor pont az veszett volna el amirõl a film szól: hitrõl, tehetségrõl, és arról a gyilkos folyamatról ami oda vezet....
Válasz