CM - DB86

CM - DB86

Ajaj.

Sziasztok Gyönyörûim!
Kezdeném a DB 86. részt.

Kezdõdik a vetítés.
Hölgyeim élvezzék a képeket!

Néha annyira okosakat tudok írni! :)))

"A film 1946-ban készült, és a híres david O. Selznick jegyzi a forgatókönyvét, aki többek között az Elfújta a szél, és a Manderley-ház aszzonya c. filmeket is!

Nem volt még alkalmam látni ezt a filmet, de ez a korszak az amerikai western fénykorát idézi, ahol még nagy költségvetéssel, kihasználva a hangosfilm adta lehetõségeket (zene), új, karizmatikus hõs-színészeket fedeztek fel a szakmának! A 60-as évek beli hanyatlás korában, már csak ezeket a klasszikus forgatókönyvön alapuló filmeket játszák újra, vagy parodizálják, esetleg mitizálja a spagatti western!"

Egyszer régen ezt írtam a Párbaj a napon c. filmrõl! :))))

Szívesen. :)

Ez nagyon tetszik! Kösziiii! :))

Itt a másik:

http://image.blingee.com/images15/content/output/000/000/000/4b4/347495112_1121462.gif

Dehogy. Vigyed. :))

Reklámozzál engem. :))

Húú, de jó! Nem baj, ha elviszem a másik topikba? És a te jóvoltodból örömöt okozok ott?? :)) Ugye, nem baj??

Az egyik már kész van.

http://image.blingee.com/images15/content/output/000/000/000/4b4/347474147_1977418.gif

Jut eszembe: azért zsongok itt, mert ma 20:00-ra jöttem dolgozni, délután nem tudtam pihenni, most pedig már annyira zizi az agyam, hogy ne is reméljetek normális hsz-t tõlem! :)))

Elküldtem a képeket! :))

A mai részben eltemették Esmeralda vizihulláját.. :))

Sajna nekem errõl csak egy dolog jut eszembe :)))))

GABRIEL GARCÍA MARQUEZ:

A világ legszebb vizihullája




A gyerekek, akik elsõként pillantották meg a tenger színén némán és feketén közelgõ tömböt, ellenséges hajónak vélték. Aztán mivel sem zászlót, sem árbo-cot nem láttak rajta, azt hitték, bálna. Csak miután megállapodott a fövenyen, s lehántották róla a sargasso-szövevényt, a medúzák rostjait, apró halrajok és hajóroncsok ráragadt maradványait, akkor vették észre, hogy egy vízihulla.

Már az egész délutánt végigjátszották vele, betemették a homokba, majd újra kikaparták, amikor valaki véletlenül meglátta õket, és felverte a hírrel a falut. A férfiak, akik a vállukon vitték a legközelebbi házig, érezték, hogy nehezebb min-den eddig ismert halottnál, majdnem olyan súlyos, mint egy ló, hát azt gondol-ták, biztos túl sokat lötykölõdött már a vízben, és teleszívódtak a csontjai. Ami-kor kiterítették a padlón, azt is láthatták, hogy mindenkinél nagyobb, alig fért be a házba, de hát - gondolták - úgy látszik, a továbbnövekedés képessége egyné-mely vízihullának már a természetében van. Tengerszaga volt, és csak az alakjából lehetett emberi tetem mivoltára következtetni, mivel bõrét moszat- és sárpáncél borította.

Nem kellett lemosniuk az arcát hozzá, hogy tudják, nem idevalósi. A kies földnyelv csücskében alig húsz elszórt, virágtalan, kõudvaros deszkaházból állt a falu. Oly kevés volt a föld, hogy az anyák állandó rettegésben éltek, nehogy elvi-gye a szél a gyerekeket, s még az évek során elhunyt kevés halottjukat is kényte-lenek voltak lehajítani valamelyik szurdokba. A tenger azonban szelíd volt és bõkezû, és az összes férfi elfért hét csónakban. Így hát amikor a vízihullára akadtak, csak végignéztek egymáson, máris láthatták, hogy mind megvannak.

Aznap este nem szálltak tengerre dolgozni. Amíg a férfiak a szomszéd fal-vakban tudakolták, nem hiányzik-e valaki, az asszonyok a vízihullára vigyáztak. Eszpartófû-csomókkal ledörzsölték róla az iszapot, kigubancolták hajából a mélytengeri töviseket, és pikkelyezõkéssel lekaparták róla a moszatot. Mialatt ezt végezték, megfigyelték, hogy a növényzet távoli tengerekrõl, mély vizekbõl való, ruhája pedig cafatokra rongyolódott, mintha korallok útvesztõiben hajózott volna. Azt is megfigyelték, hogy méltósággal viseli halálát, vonásai ugyanis nem hasonlítottak sem a tengerbe fúltak magányos arcára, sem a folyami hullák red-ves, nyomorúságos ábrázatára. Ám csakis amikor teljesen .megtisztították, csak akkor ébredtek tudatára, micsoda férfi is volt, és ettõl elakadt a lélegzetük. Nem-csak hogy a legmagasabb, a legerõsebb, a legférfiasabb s a legjobb alkatú volt, akit csak valaha láttak, hanem hát hiába nézték, be sem fért képzeletükbe.

A faluban nem találtak akkora ágyat, hogy lefektessék, sem olyan erõs asztalt, hogy felravatalozzák. Nem ment rá sem a legtermetesebb férfiak ünneplõ nad-rágja, sem a legtestesebbek vasárnapi inge, sem a legnagyobb lábúak cipõje. Túlméretezett szépségétõl lenyûgözve elhatározták hát az asszonyok, hogy jó-kora darab farvitorlából nadrágot, kendervászonból meg inget varrnak neki, hogy méltóan élhesse tovább halálát. Amint így körben ülve varrtak, s egy-egy öltés között a holttestre pillantottak, úgy érezték, soha még ilyen makacs nem volt a szél, sem a Karib-tenger ilyen sóvár, mint akkor este, és feltételezték, hogy ezek a változások összefüggésben állnak a halottal. Arra gondoltak, hogy ha ez a nagyszerû ember itt élt volna a faluban, az õ házának lettek volna a legszélesebb kapui, a legmagasabb teteje és a legkeményebb padlója; az õ ágykeretét hajóbor-dákból ácsolták volna vas csapszegekkel, s az õ asszonya lett volna a legboldo-gabb. Azt gondolták, akkora tekintélye lett volna, hogy puszta szavára elõjönnek a tengerbõl a halak; és oly hévvel munkálkodott, hogy forrást fakaszthatott volna a legkopárabb kõbõl, virágot a szurdok ölébõl. Titkon összevetették õt férjeik-kel; úgy gondolták, egész életükben nem tudnának annyit végezni, mint õ egyet-len éjjel, s végül, a szívük mélyén, már megvetették õket, mint a föld legsat-nyább, legsilányabb teremtményeit. A képzelgés ezen útvesztõiben tévelyegtek már, amikor a legöregebb asszony, aki - éppen mert a legidõsebb volt - kevesebb szenvedéllyel, mint szánalommal szemlélte a vízbefúltat, felsóhajtott:

- Olyan istvános képe van!

Igaza volt. Legtöbbjük, ahogy még egy pillantást vetett felé, ráeszmélt, hogy csakis így hívhatják. A makacsabbja, vagyis a fiatalabbja, kitartott ugyan amellett, hogy majd ha felöltöztetik, és virágok közt fekszik lakkcipõben, még Lautaro is lehet a neve. Hiú remény volt. Kevésnek bizonyult a vászon, a nadrágot rosszul szabták, és még rosszabbul varrták, szûk lett neki, szívének rejtett feszülésétõl pedig lepattogtak az inggombok. Éjfél után elvékonyodtak a szél füttyei, és a tenger visszaesett szerdai álmatagságába. A csend véget vetett az utolsó kétsé-geknek is: István volt bizony. Az asszonyok, akik öltöztették, akik fésülték, akik a körmét vágták, és a szakállát kefélték, nem tudták elfojtani a szánalom rezdülé-sét, amikor porba hullásába kénytelen-kelletlen belenyugodtak. És akkor rádöb-bentek, mily boldogtalan lehetett szegény ezzel az irdatlan testével, ha még hol-tában sem hagyja nyugodni. Már látták is, egész életében arra ítélve, hogy félol-dalt nyomakodjon be az ajtókon, hogy felhorzsolja minden szemöldökfa, hogy a vendégségben állva maradjon, nem tudva, mit kezdjen pufók, rózsaszín tengeriökör-kezeivel, miközben a háziasszony a legvaskosabb ülõalkalmatossá-got keresve, holtra váltan kérleli: üljön le ide, István, kérem szépen; õ pedig a falnak támaszkodva mosolyog: hagyja csak, asszonyom, nagyon jól megvagyok így is; sajgó sarokkal és az untig elismételt mondókától már égõ háttal, hagyja csak, asszonyom, jól vagyok így; csak azért, hogy szégyenszemre össze ne rogy-jon alatta a szék, s talán még csak nem is sejti, hogy akik az imént marasztalták: ne menj még, várd meg legalább, amíg felforr a kávé, majd összesúgnak utána: végre elment ez a behemót kelekótya, jaj de jó, elment a szép félcédulás. Ezt gondolták az asszonyok a holttest körül, kevéssel virradat elõtt. Késõbb, amikor letakarták az arcát egy kendõvel, hogy ne zavarja a fény, annyira végképp halott-nak, annyira védtelennek, annyira hasonlatosnak látták saját férfiaikhoz, hogy szívükben megnyíltak a könnyek elsõ csatornái. Elõször az egyik legfiatalabb sírta el magát. A többiek, egymást buzdítva, a sóhajtozásból jajveszékelésbe csaptak, és minél jobban zokogtak, annál nagyobb sírhatnékjuk támadt, mert egyre istvánabbá lett szemükben a vízihulla, s úgy elsiratták, hogy a végén a föld leggyámoltalanabb, legszelídebb, legalázatosabb embere lett belõle, szegény Ist-ván. Ezért, amikor a férfiak visszatértek a hírrel, hogy a vízbefúlt egyik szomszéd faluba se való, az asszonyok ujjongó megkönnyebbülést éreztek a könnyeik között.

- Áldott legyen az ég - sóhajtoztak -, akkor a miénk!

A férfiak csak holmi asszonyi idétlenségnek vélték ezt a hûhót. Az egész éj-szakai kutatástól kimerülten egy vágyuk volt csupán, hogy végre megszabadulja-nak a betolakodótól, mielõtt fellángolna a szilaj nap, a kopár, szellõtlen nappal. Árboc- és vitorlarúd-maradékokból rögtönzött hordágyat eszkábáltak össze, vastag csarnokkal jól megkötözték, hogy elbírja a test súlyát a szurdokig. Boká-jára teherhajó horgonyát akarták kötni, hogy akadálytalanul érjen feneket a leg-mélyebb tengerben, ahol a halak vakok, és a búvárok belehalnak a honvágyba, s ahonnét gonosz áramlat vissza nem hozhatja a partra, mint más holttestekkel már megesett. Ám minél inkább siettek volna, annál több idõhúzó bolondságot eszeltek ki az asszonyok. Riadt tyúkok módjára kapirgáltak a ládafiában holmi tengeri amulettek után; az egyik itt lábatlankodott, merthogy jó szelet hozó ska-pulárét akarna a halottra aggatni, a másik amott, mert úgymond, tájoló karkötõt csatolna rá, s a sok "menj innen, asszony, ahol nem vagy útban; no nézd csak, még rálöksz az elhunytra" dohogásban a férfiak máját feszegetni kezdte a gyanú, s megindult a zsörtölõdés, minek ide ez a sok oltárra való cicoma egy idegen halott miatt; hisz így is, úgy is felfalják a cápák, akármennyi pólyába s fityegõbe bugyolálják is; ám az asszonyok csak tovább dugdosták, egymásba botolva hoz-ták-vitték vásári ereklyéiket, megannyi sóhajtásban eresztve ki magukból, ami ki nem jött a könnyekkel, míg végül a férfiakból csak kicsattant: mióta szokás ek-kora hûhót csapni holmi kóbor halottért, senki fia vízihulláért, rakás sz*rért! Ak-kor az egyik asszony, akit felháborított ennyi érzéketlenség, lehúzta a halott arcáról a kendõt, s erre a férfiaknak is elállt a lélegzetük.

István volt. Mondani sem kellett, felismerték. Ha azt mondják nekik, Sir Walter Raleigh, tán rajta is elámulnak, gringó akcentusán, vállán nyugvó papagá-ján, kannibálölõ mordályán, de nem úgy, mint Istvánon, az csak egyetlenegy van a világon, és íme, ott feküdt, akár a partra dobott hal, mezítláb, kinõtt siheder-nadrágban, azokkal a göcsörtös körmeivel, amin csak bicska fogna. Elég volt arcáról lerántani a kendõt, hogy rögtön lássák: röstelkedik, nem tehet róla, hogy ilyen nehéz és ilyen szép, s ha tudta volna, hogy ez !esz belõle, rejtettebb zugot keres magának a vízbefúláshoz, komolyan mondom, magam kötöttem volna a nyakamba a gályahorgonyt, s levetettem volna magam a sziklafalon, csak olyan-formán, mint aki akarja is, nem is, csak hogy ne lennék most terhükre ezzel a szerdai halottal, ahogy maguk mondják, ezzel az undorító kukaceledellel, amihez semmi közöm. Létmódjában annyi igazság volt, hogy még a leggyanakvóbb fér-fiak is, azok, akik abbeli rettegésben töltötték hangyaszorgos éjszakáikat a tenge-ren, hogy asszonyaik majd megunnak õvelük álmodni, és inkább vízbefúltakkal álmodnak, még ezek is, de az ennél keményebbek is mind velejükig megrendültek István nyíltságától.

Így történt, hogy a legeslegszebb temetést rendezték neki, amit csak egy vízihulla-lelencnek el tudtak képzelni. Néhány asszony, aki virágért ment a szomszéd faluba, más asszonyokkal tért vissza, akik nem akartak hinni a fülük-nek, ám õk is virágért indultak, amint a halottat megpillantották, s ezek is újakat hoztak, s megint újakat, mígnem annyi volt már a virág és a nép, hogy lépni is alig lehetett. Legvégül pedig sajnálták volna így árván bocsátani vissza a vízbe, hát apát és anyát választottak neki, a legjelesebbek közül; mások testvérükké, unokaöccsükké és nagybátyjukká fogadták, úgyhogy az õ révén rokonságba ke-rült egymással az egész falu. Néhány tengerész, aki a távolból hallotta a nagy sí-rás-rívást, elvétette az útirányt; s olyanról is tudnak, aki a fõárbochoz kötöztette magát, céges-régi szirénmesékre emlékezve. Miközben azon marakodtak, kinek jusson a megtiszteltetés, hogy a vállán viheti le a szurdok meredek lejtõjén, a fér-fiak és az asszonyok elsõ ízben döbbentek rá utcáik vigasztalanságára, udvaruk kopárságára, álmaik szûkösségére, szemben halottjuk ragyogásával, szépségével. Horgony nélkül dobták le, hogy visszatérhessen, ha akar, és amikor csak akar, és mindannyian visszafojtották a lélegzetüket arra az évszázadtöredékre, míg a test a szakadék fenekére ért. Nem kellett egymásra nézniük, anélkül is tudták, hogy többé már csonkítatlanok soha újra nem lehetnek. De azt is tudták, ettõl fogva minden másképpen lesz, házaiknak szélesebb lesz a kapuja, magasabb a teteje és keményebb a padlója, hogy István emléke szabadon járhasson-kelhessen, ne üsse be fejét a szemöldökfába, és ezután senki se merje susmogni: meghalt a behemót kelekótya, de kár, meghalt a szép félcédulás, mert õk most vidám-tarkára fogják festeni a homlokzatokat, hogy megörökítsék István emlékét, és derékroppanásig fognak forrást kaparni a kövekbõl, virágot ültetni a szurdok ölében, csak azért, hogy az eljövendõ esztendõk hajnalain a nagy hajók utasait mélytengeri kertek sûrû illata ébressze, és a kapitány is kénytelen legyen lejönni parancsnoki hídjá-ról, gálauniformisában, asztrolábiumával, sarkcsillagával és hadi érdemrendjei füzérével, s a Karib-tenger horizontján arra a rózsafedte fokra mutatva tizennégy nyelven magyarázza: nézzék, az ott, ahol most olyan szelíd a szél, hogy az ágyak alá kuporodik aludni, ott, ahol úgy ragyog a nap, hogy a napraforgó nem tudja, merre forogjon, igen, az ott az István faluja.

Dely István fordítása

:DDDDDDDDDDD

Persze, hogy tudok csinálni neked. :))

Csak küld el a képet.

Fenn van DB 88!!! :)

*-* Upsz! Én is olyaan vaagyok! Még csak nem is köszöntem! Azt hiszem én vagyok itt a legneveletlenebb!! :)))

Jó reggelt mindenkinek! Nekem meg további jó éjszakát!Megyek vissza aludni, ez a 4 óra még kicsit kevés...

:-)))

Olyaaan vaaagy! :))

Tudom, hogy csinálsz (ez leginkább a többieknek szólt, nem akartam, hogy csak én tudjak róla), este meg is nézem, hogy a benti gépemen hogy mutatnak! :)))


Kérdezném, hogy ha küldök képet, akkor tudnál nekem ilyen havazósat csinálni? Nekem is ezt tetszik eddig a legjobban! :)))

Neked is.

Én is megyek. És most megint könnyû napom lesz a gyerekekkel. Játszani fogunk, mert ma van az utolsó óránk a szünet elõtt.

További szép napot mindenkinek!:-))

Igen, azt is teszem, mert muszáj lesz. A tartalmat elolvastam, s úgy látom, annyira sok mindenrõl csak nem maradtam le.:-)

Jó babázást!:-))

Jó lett!:-)) Nekem ez a fajta tetszik jobban.:-))

szia :) a DB tájékoztatót megtalálod, ha visszalapozol :) de sztem tanulj! :)

Én mentem babázni, este leszek - jók legyetek, és írjatok sokat... :

Így néz ki:

http://image.blingee.com/images15/content/output/000/000/000/4b3/347142107_1408480.gif

Csináltam a háttérképes oldalamra egy havazó képet, amivel minden látogatónak boldog karácsonyt kívánok.

Mit tanulsz most egyébként?:-) Ha már mondtad, elnézést.:-) Nekem is nagyon kell, de néha annyira nehéz.:-) Fõleg, mikor látom, milyen jó kis filmeket nézhetnék.:DD Errõl jut eszembe, hogy a DB felérõl is sikerült lemaradnom, mert elaludtam.:D

Egyébként sziasztok!:-)

nagy bögre kávé - de még jobb az erõs tea - az tovább tart :)

szia, nem tudtam, de nem is hiszem, hogy ez érinteni fog engem... :)

A szélesvásznúnál a háttérképre gondoltál? Mert szerintem egy párszor már mondtam, hogy csinálok.

A történet tetszik, de lehet, hogy egy kicsit átalakítom, ha nem baj. És biztos, hogy ma nem kezdem el. Max eltervezem.

sziasztok!
az tudod mi? februártól bevezetik náluk a digitális adást, azt reklámozzák
hú, én most keltem fel,olyan vagyok mint akit kifacsartak és állhatok neki tanulni... nem lesz ez így jó :)

Szia! Pihenj jól! :))

na, szép álmokat, Heni! Már nem megy tovább - aludnom kell!

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

hehehehe - ez az az épület :)

hehehehehe :) ez jó volt!

ESCANDALO (Botrány)

Ismerõs épület! :) Errõl én is készítettem felvételt!

Rosszul tanultam meg a TENER ragozását! :)) Így írtam fel: TENER QUE, TENGO QUE,TIENES QUE..., mintha az elsõ már a ragozás lenne! Hogy lehetek ekkora balfék! :))

ESCANDALO (Botrány)

a fenébe,.. a logo mindig a fején van...

ESCANDALO (Botrány)

Milyen jól néz ki "Graciela" ebben a sorozatban, ha belegondolunk, hogy õ is ugyanabban az idõben forgatta LM-t...

Tengo que tomar un cafecito ahora mismo si no quiero andar, como él :)

ESCANDALO (Botrány)

Tener que un cafesito, ahora o nunca! :))

Nem akarok úgy járni , mint Õ! :))))

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

(Ja, 1998-ban készült, ez is 10 éves, mint a LM...)

ezzel nem vagy egyedül!
Akármilyen a minõsége, de megvan!

És nemcsak hogy ebben a legszebb, de akkorát alakít, mint még soha! Még a mostani filmjeiben sem alakít olyan drámai jeleneteket, mint ebben!

Azt azért bevallom, hogy én ezt a sorozatot kint felvettem videora, de ott más a rendszer, itthon nem lehet lejátszani, és fordítva sem, az ittenit ott.. átkonvertálják szakboltokban, de egy kazettát 150 dollárért, ezért hagytam... Most csak reménykedek, hogy nem dobták ki vagy vettek fel rá azóta mást... mert az igazán jó minõségû felvétel volt...

Mondtad! :)))

Nos, van abban valami, amit írtál.. :DDD Tényleg jól néz ki, de pocsék a minõség. Tudod, hogy gyengém a hosszú (hosszabb)haj! :))

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

Ja, azt nem is mondtam, hogy Enrique Iglesias énekel benne :)

Apelláta nincs! Ebben a filmben volt a legszebb Chris! :)

Tartsátok szem elõtt, hogy az az ellenállóknak mindig szomorú sorsa volt!

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

Ez a haj!!! :) hajjjj

az elsõ gyerek!!!! (Santos egy tucatot szeretne - és megmagyarázza MT-nak, hogy az csak 6+6 :)

Hm, megfontolandó megállapítás! :)))


Megszületett az elsõ gyerek! :)))

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

Ez a haj a nyerõ!

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

ESCANDALO (Botrány)

UPSSSSSSSS

szívesen mondanál igent nekik, mi? Én nem mind a kettõnek! :)

ESCANDALO (Botrány)


A nagy találkozás: Chris (Alvaro) van az újságkötet mögött, és egy pillanat múlva összeütköznek... minden így kezdõdött... :)

Részemrõl is hasonló a vélemény! :))

De hogy ezek a Guanipák, hogy tudnak lányt kérni!! :))

ESCANDALO (Botrány)

Lorenzo az Escandaloban

ESCANDALO (Botrány)
Ez a nõ a fõszereplõ - nagyon rosszul játszik, nagyon ronda - és szépségkirálnyõ lesz (mármint a filmben)... hm... no comment

ESCANDALO

nekem meg escandalo - olyan sokáig vártam rá, hogy már nézem, ahogy jönnek le... :)

Látom te se bírod abba hagyni!!! Pihenhettem volna vagy 2 órát, erre tessék! LT, LT, LT, LT, LT, LT, ......

ESCANDALO

nem olyan hosszú ez egy angyalnak - csak elolvasnák, könyörgöm! Jó voltam - tényleg, igazán! :)

ESCANDALO
"Graciela como madre de Alvaro (Chris)"

Jó hosszú lista a kisangyalnak! :))

Kiugrok a bõrömbõl, hogy megszereztem ezt a sorozatot... Már csak a Luciana y Nicolas, és teljes lesz az öröm mindaddig, míg meg nem szerzem Gorriónt, Malícia-t, La noche-t, Amores, querer sin alevosía - egyelõre ennyit :)

Luz Maríából Enrique :)

ESCANDALO

Nagyon passzolom! :) Na ki? :)

ESCANDALO - Na ki ez?

ESCANDALO