Érdekes történet lenne, de kár, hogy minden színész úgy játszik, mint az NPC karakterek valami Sims játékban. Az rendben van, hogy nem egy babazsúrról szól a történet, de akkor is agyon amatőr, eszköztelen és hideg az egész színészi játék.

Na azért a Vétlen Balthazár, a Mouchette, a Talán az ördög vagy A pénz igen jól sikerült filmjei. Amúgy nálam sincs ott a legjobb Bresson-filmek sorában a Zsebtolvaj.

Tudom, hogy Bressont széles körben az egyik legnagyobb filmes alkotóként jegyzik és ez az egyik legismertebb műve, de nekem végig olyan érzésem volt a nézése közben, hogy ez valami borzalmasan amatőr. Színészi játék a Szomszédokat idézte, a dialógusok olyan életszerűtlenek, hogy bármelyik magyar álművészfilmes megirigyelné. Truffaut filmjeit kimondottan szeretem, és Ő is az egekig magasztalta Bressont. Nem értem, biztos bennem van a hiba. Ezért inkább nem is pontoztam.

Eltekintve attól, hogy némely lopás kicsit valószínûtlennek tûnt (hogy a fas*ba nem érzik, mikor mozdulatlan minden és valaki már benne áll az aurádban és még ki is rabol) és az amatõr színészet ellenére szerintem is jó film volt, a lentebb leírt kommentek pedig még jobban megvilágították, hogy bármennyire is minimalistának tûnik a film, azért van mélysége, még ha elsõre nem is tûnt föl. Amúgy a lopós jelenetek egyszerre voltak félelmetesek és viccesek is. :)


8/10

Pár éve leadták,az Egy falusi plébános naplóját,ami szerintem messze a legjobb filmje.

Bresson és Tarkovszkij. Nincs náluk nagyobb.

Legjobb tudomásom szerint az egyetlen Bresson, amit a tévében leadtak, legalábbis az elmúlt években, amióta figyelem. Érdekes, a Dardenne testvérek (akik valamelyest Bresson követõi) gyermek c. filmje erõsen hajaz a Zsebtolvajra, kiváltképp a vége. Az is nagyon jó film, de e film színvonalát nem éri el, én továbbra is tartom, hogy Robert Bresson a világ legjobb rendezõje (mondjuk holtversenyben), filmjeit nézni, befogadni egészen különleges, semmivel össze nem hasonlítható élmény.
Természetesen remekmû ez is, briliáns alkotás, ízig-vérig Bresson!

A neorealista filmekben a fõhõsök konfliktusa a társadalmi és környezeti helyzet folyománya (magyarán leginkább pozitív emberek, akiknek problémáit a környezet okozza). Michel pedig voltaképp tökéletesen ....ik a világra.

SPOILER! Érdemes összehasonlítani a Zsebtolvaj hõsét a Biciklitolvajok fõszereplõjével: utóbbi azért kényszerül lopásra, mert csak így tudja fenntartani magát, motivációja a szegénység, a külsõ társadalmi helyzet. Michel ezzel ellentétben nem azért zsebtolvajkodik, mert erre rákényszerül, pusztán azért, mert nem akar tisztességes munkát vállalni, úgy gondolja, õ szabadon áthághatja a törvényeket, azok rá nem vonatkoznak. Ez a nagy különbség a modern film (és annak hõsei) és a neorealista dráma (és annak küzdõ, bizakodó kisemberei) között. SPOILER VÉGE

Én is szeretem a neorealista filmeket, speciel engem a De Sica-Zavattini alkotások is megfognak. De Bresson filmjei jóval mélyebbek és több jelentésûek, jó sokáig lehetne boncolgatni különbözõ aspektusaikat.

Nem akarok leállni vitatkozni, de én nem találtam annyira zseniálisnak. Ellentétben Bresson más filmjével, pl Mouchette.

Mi az hogy alulmarad? Szerintem Te csak nézted ezt a remek darabot, de sajnos nem láttad...

Annyira nem probléma szerintem, hogy le van írva gyakorlatilag az egész film. Szerintem a Bresson filmeknél nem is nagyon kell arra koncentrálni, hogy mégis milyen történetet mesél el. A plébánosos filmjénél is jellemzõ, hogy tökmindegy, hogy odafigyelünk-e arra, mi történik. Végig narráció van, jó, hogy az ember még becsukott szemmel is felfogja, mi a film története.
De úgy gondolom, Bresson ennél sokkal mélyebb és zseniálisabb. Én két filmjét láttam, az Egy falusi plébános naplóját, és ezt, a Zsebtolvajt. A plébánosos annyira nem tetszett, bár megrázó volt, és rendkívül mûvészi, ez viszont nagy hatást tett rám!
Pont az tetszett benne, hogy láttam a képeken, ahogy a tolvajlások történnek, és a tolvaj, a fõhõs semlegességét rajta (Michel, asszem, így hívták). Legalábbis látszólag. Ezek igazából nem is emberek, inkább jelek tényleg, ahogy az iskolában tanítják. Ott az a szép nõ is, de Michel nem tud vele kapcsolatot teremteni. Mindvégig ott van a distantia közöttük, a távolság. Jellemzõ az a kompozíció, mikor Michel áll a saját ajtajánál, egy fél emelettel lejjebb pedig Jeanne, és csak lesnek egymásra, teljesen közömbös tekintettel. Nem csinálnak semmit, nem történik semmi, mindketten mennek a maguk dolgára. VISZONT! ODABENT hatalmas viharok dúlnak. Mármint a szereplõk belsõ világában. Nem történik semmi a képen, de a kompozícióból, ebbõl az oppozícióból, a semleges tekintetekbõl is kitûnik, amolyan Mozzsukin-szerûen, hogy itt igen is kitörni vágyó érzelmek forrongnak. SPOILER: S eme hipotézisem a végén, a börtönjelenetnél ki is világlik. Mûvészi, és magasröptû szerintem, hogy oppozícióba állítja e két jelenetet: mikor nincsenek köztük látható rácsok, de láthatatlanak vannak. De mikor valódi rácsok választják el a két embert, akkor tulajdonképpen a láthatatlan rácsok eltûnnek.SPOILER

Szóval, ha eddig még nem derült volna ki, én hatalmas filmnek tartom ezt. Maga az, ahogy a lopásokat képileg megmutatja... Elcsépelt, amit írok, de zseniális! Bravúros, attrakciós, tetszetõs. S persze, hogy sikerül neki! Önreflexivitás is rejlik ebben, hiszen egy filmes közegben hogyne tehetné ezt meg, fõleg, ha õ a fõhõs.
Nem tudom, hogy mennyiben lehet ezt "neoralista" filmekhez hasonlítani. Persze vannak kapcsolatok, de ez annál szerintem "több", ha lehet ilyen durvát mondani. Legalábbis én szeretem a neorealista filmeket. Vagy inkább úgy fogalmazok: szeretem Visconti-t és Rossellini-t (meg még De Sica is jöhet, talán, bár azért a Biciklitolvajok kicsit nekem "fura" volt).

Na, de nem is ez a lényeg! Nálam 10/10 a film, nagyon bejött, többször is meg fogom nézni még.

Imádom az ilyen filmismertetõket: az elsõ perctõl az utolsóig elmesélik a filmet, nehogy már élvezzük Más kérdés hogy a leirtaknál több nem igazán történik benne, és van egy kis hiányérzetem is A Bûn és bûnhõdéshez a témáján kivül sok köze nincs, abszolut alulmarad a dosztojevszkiji mélységektõl, mintha egy kései (általam nem igazán kedvelt) neorealista film lenne. Annyira mindennapi, nem ad semmilyen gondolkodnivalót. Nem tudom milyen a többi Bresson film, de ze alulmúlta várakozásaimat.