A társadalom perifériáján élőkről szóló történetek egyidősek az emberi civilizációval. Már Chaplin is a nincstelen Csavargóként lett 100 évvel ezelőtt a némafilmek királya, de máig visszatérő hollywoodi toposz a hordóban lobogó tűznél melegedő hajléktalan.
Amikor még voltak mozik, amikbe védettségi igazolás nélkül jártunk, nagyon sok filmet láttunk, és van köztük olyan, amire akkor nem igazán kaptuk fel a fejünket – pedig kellett volna.