Valaha béke- és természetszerető népek lakták Gorm szigetét, akiket a Bölcs öreg felügyelt, és aki vigyázott a természet és a mágia egyensúlyára. De egy nap a Vulkán-hegy, mely addig békésen pihent, hatalmas pusztítást okozva kitört, és minden életet kioltott Gorm valaha zöldellő szigetén. A hamuból aztán új élet fakadt, megszületett a gonosz Magmion, a Vulkán népének ura, aki sötét hatalmának köszönhetően uralma alá hajtotta az újonnan születő védtelen lelkeket. De folyamatosan rettegésben és egymással való ellenségeskedésben élve egyre inkább pusztulásnak indult a Vulkániak népe, igy Magmion úgy döntött, hogy egy ideig elvonulnak erőt gyűjteni a Vulkán-hegy mélyébe.
A Bölcs Öreg erre a pillanatra várt, és újjáteremtette az életet Gorm szigetén: megalkotta a Tengerek, a Föld, az Ég és az Erdő népét, élükre pedig egy-egy különleges képességű, hatalmas erejű vezetőt állított.
Magmion tudta, hogy eljött az ideje, amikor újra előjöhet a rejtekéből, és ezúttal Gormiti összes lelkére ki akarta terjeszteni gonosz hatalmát! Habár a bölcs öreg figyelmeztette a négy nép vezetőit a harcra való felkészülésre, de a Vulkán-hegyben megerősödő Magmion gonosz átkot szórt Gormiti minden lakójára.