Tudni szeretnéd, hogy mennyibe kerül egy festmény? Miért unalmasak a klasszikus vásznak? Hogyan készül egy szobor? Hogy nézett ki a Milói Vénusz első változata? Az előadáson részt vevő szerencsés néző ajándék portréval gazdagodik? Jegyek kaphatók a Corvin Dumaszínházban és az ismert jegyirodákban? Egy kihagyhatatlan este?
Adott egy történelmi idő: 20. század. Adott egy nehézség: zsidó származás. Adott egy apa: szabómester. Adott egy név: Rotschild. Minden adott körülmény ellenére Rotschild Klára nem az az ember volt, aki hagyta volna, hogy ez az összes tényező megkösse a kezét, sőt. Divat nagyasszony. Kelet Chanelje. Felnőni egy híres szabómester mellett. Bíróság. Megnyitni egy saját üzletet. Sikeressé válni. Bíróság. Párizs. Háború. Mindent elveszíteni. Kitelepítés. Újra építkezni. A rendszert mosolyogva kijátszani. A konkurenciát legyűrni. Titónénak ruhát készíteni. Külföldi vevőknek varrni. Évente többször Párizsba utazni. Tervezni. Eladni. Tervezni. Eladni. Tervezni. Egyedül. Ez az igaz történetek által inspirált fiktív dráma egy alternatív olvasatot mutat a divatnagyasszony életéről. Rotschild Klára: Rotschild Klára.
Esti K. Az élet művésze, az esetlegesség szerelmese. Önfeledt lényeglátó, jókedvű pesszimista. A tét nem kevesebb, mint az élet értelme a halál tükrében. Esti szédül az élet mély és kibogozhatatlan zűrzavarától. A szeme olyan, mint egy mikroszkóp lencséje. Minden hétköznapi eseményben a lényeget próbálja fölfedezni. Egy villamos útban vagy egy egyszerű felolvasásban. A választ arra, hogyan kéne élni. És főleg: hogyan kéne bánnunk egymással. Annak tudatában, hogy meghalunk. Mert Esti semmi mást nem tud, csak ezt. Célkeresése játékos és kétségbeesett. Játékos, mert az életet csak nevetve lehet elviselni. És kétségbeesett, mert az élet értelmetlen. Vagy ha mégis van értelme, akkor az a szüntelen keresés. Az út maga. Villamoson vagy vonaton. Egészen addig, amíg olyan merevek és mozdulatlanok nem leszünk, mint egy magára hagyott bábfigura. - Szilágyi Bálint rendező
Vajon ki a legokosabb ember a világon? Illetve mennyivel okosabb mint a legbutább? A majmok és a varjak szörnyen okosak. A delfinekről ódákat zengenek. De vajon létezik, hogy a legokosabb majom lepipálja a legbutább tuskó szomszédodat intelligenciában? Jó nekünk ez a rengeteg fejlődés, amin évezredek alatt keresztül mentünk, vagy jobban jártunk volna, ha megmaradunk gyűjtögetőnek, mint a többi majom? Ha nem falvakat, városokat húzunk fel, hogy egész évben gondozhassuk a gabonát, őrködjünk a rizs felett és locsoljuk a dísznövényeinket? A házi kedvenceinket mi tartjuk saját szórakoztatásunkra vagy ők tartanak minket, hogy életük végéig szeressük és gondozzuk őket?Mi lesz velünk ha megérkezik a valódi mesterséges intelligencia? Ha fellázad ellenünk a mobiltelefonunk és követelni kezdi rajtunk a jogait? Ha az okosautó beköp a rendőrségen gyorshajtásért? Ha az okoshűtő leszid, mert későn értünk haza? Ha az okoslakás kizár otthonról, mert sokat káromkodunk?Elgondolkodtató kérdések, amikre talán Stephen Hawking se tudja a válaszokat. Na de majd én mindent megmagyarázok. Lehet, hogy nem olyan összetetten, mint Hawking professzor, de mindenképp viccesebben. És mindeközben kiderül az is, hogy ki a majmok királya.
Nemzeti tánc születése „El-kezdém tántzomat, minden tsudálkozott, Szóltak: ugyan tudja járni az átkozott Tettem is előttök olyan figurákat, Hogy szemek meredett, tátottak rám szákat. A taktust sarkantyum pengése kiverte, Tzimbalmos ezeket ugy ki nem verhette.” (Gvadányi: Rontó Pál, 1793) A Magyar Állami Népi Együttes Verbunkos című előadásában a magyar romantika korszakának nemzeti megújulási mozgalmát idézi fel a zene és tánc vonatkozásában. Ezek a törekvések az évszázados háborúskodások után gazdaságilag és politikailag is magára találó ország lendületes modernizációs szándékait tükrözik. A beszélt nyelv rangján kezelt „nemzeti” zenét és táncot a kor társadalma nem etnikus fogalmakként kezelte, hanem nemzeti szintű „globalizációként” valósította meg, mint az egyes régiók egymástól eltérő hagyományai fölött álló közös nyelvezetet. Műsorunk ennek a folyamatnak, a nemzeti tánc kialakulásának, majd a szájhagyományban való továbbélésének állít emléket. Az első részben azokat a régies táncokat villantjuk fel, amelyeket a romantikus mozgalom forrásul használhatott fel egységesítő munkája során. Az ugrós, vonulós páros táncok mellett legnagyobb benyomást az egykori katonatáncokból kialakult szóló férfitáncok tették a kortársakra. Ezért a reform-korban a katonai sorozás (a „verbuválás”) alkalmával használatos lassú, nemes veretű verbunk-tánc és zenéje vált a magyar karakter leghitelesebb kifejezésévé. Az ebből kialakult társastánc, a „palotás” (felsőbb körök társasági táncaként) jelenítette meg legsikeresebben a magyar öntudatot. Az 1848-as szabadságharc leverése után már szélesebb néprétegek öntudatra ébredését jelzi a „csárdás” kialakulása, melynek neve is köznépi eredetre utal. Hatása máig tartó, mind a magyar, mind a szomszédnépek vonatkozásában. Ebből ad ízelítőt a műsor második része, melynek végén az egykori nemzeti tánc folklorizálódott változatait láthatjuk. Mivel a felidézett korszak legjellemzőbb szórakoztató és tánczenei formációi a még ma is létező cigányzenekarok voltak, ezért az előadásban a Magyar Állami Népi Együttes zenekara hangsúlyos szerepet játszik: a táncok kíséretén kívül önálló, korabeli koncertdarabokat is megszólaltat. I. rész Nyitány Szilágyi Zsolt–Varga Zoltán: „Elkezdém táncomat…” Régi magyar, ugrós és csalogatós táncok Varga Zoltán: Sárközy Kázmér magyar tánca Vonulós és lassú magyar tánc Erdélyből Bihari János: Hadik óbester nótája és frisse Verbunkos muzsika a XIX. század első harmadából Juhász Zsolt: „Pengjen sarkantyúja…” Az Eszterházy-huszárezred verbuválásának emléke Lavotta János: Lassú magyar és friss A nemzeti megújulás közkedvelt muzsikája Rózsavölgyi Márk - Juhász Zsolt: Verbunkos Verbunk fantázia a reformkor népszerű zenéjére Sebő Ferenc–Juhász Zsolt: Palotás Az előkelő nemzeti szalonok fennkölt hangulatát idéző tánc II. rész Varga Zoltán: Rákóczi-mars, karéj és dus A paraszti hagyomány páros- és férfitáncai Rábaközből Bihari János: Sarkantyús verbunk és friss A reformkor népszerű cigányprímásának muzsikája Varga Zoltán: „Bécs várostól, nyugatról keletre…” Kisnemesi verbunk és csárdás Forradalom után A ’48-as szabadságharc bukásáról… Szilágyi Zsolt: „Járjunk csárdást, ropogóst…” Szilágysági magyar táncok Juhász Zsolt–Szilágyi Zsolt–Varga Zoltán: „Táncoljunk majdan, mint ők is hajdan…”
Mára sok kötelező olvasmány elvesztette az útját a fiatalokhoz. A rohanó, internetközpontú világban nincs idő belemélyedni egy-egy költeménybe és így nehezebben jut el a lényege és értéke a tanulókhoz; üres hasonlatok és idejétmúlt metaforák tárházának tűnhet egy szöveggyűjtemény. A Kötelezők szabadon című előadás a mai könnyűzene eszközével hidat teremt a fiatal generáció és a versek között, hiszen a zene egyetemes nyelv, általa mindennapi dolog lehet a vers ismerete, nem valami száraz kötelező, ami az iskolapadon kívül feledésbe merül. Az előadás rendhagyó irodalomóraként is értelmezhető, amellett, hogy könnyűzenével dolgoz fel olyan verseket, mint például a Toldi, Nem tudhatom…, Kertész leszek vagy a Reszket a bokor, mert…; irodalmi kulisszába avat, olyan oldalát mutatja meg a költőknek, amik nincsenek a tankönyvekben és még az iskolások mindennapi életére is humoros és köznapi módon reflektál. Minden alkotó számára frissek még az iskolapadban töltött évek élményei, mind húszas éveikben járnak, így valóban azon a nyelven tudnak megszólalni, amit a felsősök nem csak értenek, de meg is hallgatnak. Versek: Csokonai Vitéz Mihály – Tartózkodó kérelem (6. osztály)Radnóti Miklós – Nem tudhatom (8. osztály)Petőfi Sándor – Dalaim (6. osztály)Petőfi Sándor – Reszket a bokor (7. osztály)Faludi Ferenc – Forgandó szerencse (8. osztály)József Attila – Levegőt (8. osztály)József Attila – Kertész leszek (5. osztály)József Attila – Ülni állni (8. osztály)Arany János – Toldi előhang (6. osztály)Juhász Gyula – Milyen volt szőkesége (7. osztály) 5-8. osztályosok és igazából mindenki számára ajánlják!
Kéretlen tanácsok közéletről, balkonkertészetről, nagyon rövid farmersortokról (eleve meddig érjen, ha ez a neve, térdig?), csendrendeletről, szecesszióról, recesszióról és hülye szóviccekről. Ha mindig is tudni akarta, miért nincsenek olasz kocsmák, miért nem tudnak szépen nyugdíjba menni a politikusok, és melyik két testrészünk nő életünk végéig, akkor jöjjön el!
Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra. Egy lány, kinek eleve rövid élet adatott, egy pillanatra boldognak érezheti magát, a szerelem minden rosszat elfeledtető érzése elhiteti vele, hogy az élet más, szebb is lehet. De Fortuna csalfa és kegyetlen, nem törődik a pillanat szépségével. A csalódások, örömök, félelmek megélésével mindannyian egyre többet tudnak meg önmagukról, sorsukról, lehetőségeikről – emberi mivoltukról. (Juronics Tamás)
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház. Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos? Erről szól ez az este, erről szól ez a - Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt - szenvedélyes és látványos musical.
"Haldokló asszony keresi szeretteit. Irdatlan vagyon forog kockán..." - olvassa a hirdetést Leo és Jack, a két állástalan Shakespeare-színész egy pályaudvar füstös várójában. Agyukban máris megfogan egy ördögi gondolat.
Vannak terek, ahol rejtőzik valami. Ismeretlen tehát félelmetes.Ha előbújik, nem bírod levenni róla a szemed.Bátorság lenne magamhoz ölelni, vagy vakmerőség?Észrevettem, látom, most már biztosan dolgom van vele. (gk) Vass Judit: levitációk GK-nak És velünk lebega tér is. Irigyli tudásunk:árnyunk fölélobbanásunka légre. Betonba kövültgyökerekhúznának visszaa semmiértbe. És megkapaszkodunk,,a lég finom üvegére"hol arcunkat táncoljaa fény éjsötétje. A tavalyi Levitáció című szóló folytatása, ismét Gergye akvarelljeinek, konkrétan egy térről készült sorozatának színpadra emelése, amelyben a sötétség mibenlétét vizsgálja. Vetítés: Diena LászlóProdukciós asszisztens: Jankovich Eszter, Fazekas AnnaProdukciós vezető: Gáspár Anna
Elgondolkodtál már azon, hogy mitől olyan okos, naprakész és figyelmes a telefonod? Minden lépésed megjegyzi, a kedvedre szóló oldalakkal bombáz, és még azt is megpróbálja kitalálni, amire még nem is gondoltál. De vajon mi, pontosabban ki van a kijelző mögött?
A hétéves Emma épp két hete, három napja és tíz perce jár iskolába. Más, mint az osztálytársai: különösen érzékeny a zajokra, és retteg, ha meg kell szólalnia mások előtt. Az emberekkel nehezen kommunikál, ám a tengeri állatokat megérti. Szülei munkahelyén, a tengerbiológiai kutatóközpont állatkórházában barátja lesz a sebesült cápa, a narvál, a lamantin, a rája, a polip. Emma úgy képzeli, hogy a világ egy nagy akvárium, ő pedig egy pici tengeri uborka az akvárium fenekén. A tengeri uborkák ugyanis nem zavarnak senkit. A tengeri uborkák láthatatlanok. Egy nap végletesen legyengült, kicsi kardszárnyú delfin érkezik a kórházba. Egyedül Emma képes megérteni őt, de ahhoz, hogy segíthessen, muszáj másokkal is megértetnie, mi a baj. Ehhez pedig le kell győznie önmagát. Nem lehet többé kicsi, láthatatlan tengeri uborka az akvárium fenekén. Az előadás – amellett, hogy érinti a környezetvédelem és a klímaváltozás égetően aktuális kérdéseit – egy különös kislány történetén keresztül mesél az egyén felelősségéről, a barátságról és a bátorságról a kisiskolás korosztálynak.
Marék Veronika népszerű gesztenye-hősét kísérhetjük el varázslatos, zenés kirándulásra. Vele közösen fedezhetjük fel erdő-mező kis lakóit, és szurkolhatunk azért, hogy megtalálja, akit oly régóta keres.
Vajon tényleg be vagyunk zárva saját elménk, gondolatainknak börtönébe? Színházunk legújabb nagyszínpadi előadása elgondolkodtat mindezen, miközben szórakoztat. Az abszurd közegben megelevenedő mese Don Quijotéról, a búsképű lovagról szól, aki addig álmodozott egy szebb és jobb világról, amíg elhitte, hogy valóban létezik. Érdekesség, hogy az eredeti musical 1965. november 22-én debütált a washingtoni Square Színházban, majd három esztendő múlva a Martin Beck Színházba költözött a produkció, mely összesen 2328 előadást élt meg. Az első európai bemutatót Madridban tartották, de ami még ennél is fontosabb, hogy a magyar ősbemutatót a Budapesti Operettszínházban tartották, Darvas Ivánnal a címszerepben! Hosszú évtizedek után most újra színpadunkon az előadás, melyet szöveg- és kottahűen, ám modern eszközökkel, gondolatisággal, látvánnyal, lenyűgöző, kifejező jelmezekkel, parádés szereposztással mutatunk be nézőinknek március 20-án.
Emberekről és bábokról, emberekkel és bábokkal. Amikor megmozdítunk egy bábfigurát, azt mondjuk, lelket adunk neki, animáljuk. A bábozás energia az élettelen és az élő között. Ezt az intim és izgalmas kapcsolatot feszegeti az Anima című előadás. Négy sematikus, fehér bábfigura életre kel, személyiséget kap, majd saját léte okát, az emberek/mozgatókhoz való viszonyát próbálja meg értelmezni. Tud-e egy báb érezni, ha csókolózik? Szerelembe eshet-e egy mozgatóval/emberrel? Mivel kevesebb és több, mint egy élő ember? Ki mozgat és ki írányít valójában? A bábszínész hallgatók ezekre a kérdésekre keresik a választ. Az előadás jelenetei improvizációk alapján születtek meg, melyeket összefűzve megszületett az osztály bábműfajról alkotott közös ars poeticája. A Budapest Bábszínház örömmel ad otthont a pályakezdő bábszínész osztály lendületes, őszinte, fiatalosan szemtelen produkciójának. Zeneszerző: Szászi Petra, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem másodéves alkalmazott zeneszerző hallgatója.Kurzusvezető: Ellinger Edina
"Nem közvetítünk színházi térben létező előadásokat. Olyan produkciókat mutatunk be, amelyek kifejezetten online médiumra születtek, vagy ott alakulnak újra." Azért és azzal a tudattal készültek, hogy a néző egy képernyő előtt ül. Visszanézni pedig nem lehet, csak akkor történik, amikor van: élő. A HODWORKS társulata nem egy előadás felvételét streameli, hanem a 2020-ban bemutatott Még egy táncelőadás szereplőgárdája (Jenna Jalonen, Márcio Kerber Canabarro, Molnár Csaba) fog a digitális térben fellépni. Azt adják elő, amit a közönség kért! A társulat nyílt felhívásban gyűjtötte össze a nézők kéréseit, kérdéseit, amelyekből (egy online közvetített) új adást állítottak össze. Ugyan a hármas a Még egy táncelőadást idézve sokat dolgozik a nézők megnevettetésén, de nem csak könnyed témák kerülnek szóba. Szó lesz arról is, hogy hogyan érzi magát egy szabadúszó kortárs táncos az elmúlt egy év történéseinek fényében, hogy milyen meghatározó élmények érték őket gyerekkorukban vagy éppen milyen emlékezetes szakításaik voltak. A műsort Szabó Veronika vezeti. A sírás és a nevetés garantált.
Hogy hol voltam az elmúlt harminc évben? Igazolom magam. És téged is, hogy te majd engem igazolj. Ha tükröződöm, vagyok. Két ismétlőjel közé szorult hiányjel. A humoros, groteszk önvizsgálat-revüben a különleges technikai megoldásokat kedvelő Tünet Együttes egy speciális tükörfal segítségével teremti meg azt a vívódásokkal teli belső világot, amelynek elfojtására, titkolására folyamatosan „alibit” gyártunk. Miközben a saját nevükön szereplő előadók a zenés-táncos kihallgatás során magukról is vallanak, a néző a saját tükörképével is farkasszemet nézhet. A produkció bemutatása óta jelentős hazai és külföldi karriert futott be. Az Alibi 2008-ban az Alternatív Színházi Szemlén elnyerte a fődíjat, a debreceni Deszka Fesztiválon a „legjobb humoros pillanatért” járó Forgács-díjat, 2012-ben A Tánc Fesztiválja fődíját Veszprémben, és nagy sikerrel szerepelt Helsinkiben a Savoy Teatteriben, a csehországi Hradec Královéban a Festival Theatre European Regions keretében és Bécsben a Mitteleuropäisches Theaterkarussel keretében. Az előadás bemutatója a Thália Színházban volt, 2010-től pedig három évadon át szerepelt a Katona József Színház repertoárján. „Az Alibiben a háttérben (a tükörfal mögött) zajlanak a lényegi dolgok; ott történik meg mindaz, amiről ebben a sokbeszédes műben nem ejtenek egyetlen szót sem. A szorongás (angst), a szerelem, az eltemetett-titkos vágy a tárgya a gyönyörűen koreografált, lírai duóknak. Ettől szomorú ez az egyedülálló munka: az intimitást, a szépséget, a fájdalmat üveg mögé zárja; előtérben a látszat, a mindennapi banalitás, a kabaré-móka-revü, a durvaság és az önérzet eltiprására irányuló emberkísérletek. Szabó pedig szelíden, okosan, gyengéden bátorít minket: nézzünk farkasszemet a félelmeinkkel. (…) Szabó Réka nem életszerű, hanem igaz (tánc)színházat csinál, szolgalelkűségre nevelt, megalázott marionettfigurák helyett érett, hús-vér gondolkodókkal. Vele színről színre látunk – és nem tükör által homályosan.”(Horeczky Krisztina: Csodálatos elme, Népszabadság) „Sürgő-forgó fejetlenség, eszement kavarás, abszurd grammatikai ficamok: mintha Örkény Egypercesei elevenednének meg.” (Fehér Elephánt, Fehér Elephánt Kulturális Ajánló Portál)
Marék Veronika hőseit az egész világ ismeri, a mackó és a kislány történetein generációk nőttek fel. Hétköznapi kalandjaik legnagyobb varázsa, hogy minden mai és egykori gyerek számára ismerősek.
Jancsi, Juliska, édesapjuk és mostohájuk nagy szegénységben éltek. Egy napon a mostoha úgy döntött, nem ad többet enni a testvérpárnak: elzavarja őket az erdőbe, éljék ott az életüket, ahogy tudják! Szomorú sors vár Jancsira és Juliskára, de kalandos utuk végén, fondorlatok és a gyerekek segítségével, talán megmenekülhetnek, talán minden jóra fordul egyszer... Szereplők: Jancsi, Juliska, édesapjuk, a mostoha és a boszorkány