A különleges vizes technika igazi kuriózum a magyar cirkuszművészet történetében, ennek köszönhetően egy egyedülálló vízi cirkuszi show-t láthat a közönség Budapesten. Az ismerős porond hol fényjátékos szökőkúttá, hol csendes tóvá, hol háborgó tengerré változik át – így egészítve ki a fellépő művészek csodálatos produkcióit. Neon pillangókká változó levegőakrobaták, varázslatos illúziószámok, tréfás bohócok, a kupola alatt szárnyaló ara papagájok, mókás kutyaszám és megannyi csoda vár a Fővárosi Nagycirkuszban!
Stefan Zweig utolsó művéből, a világsikerű Sakknovellából Légrádi Gergely írt színpadi adaptációt. A Fekete-fehér Mirko Czentovic, egy délszláv (paraszt) fiú felemelkedésével indít, akiből világhírű sakkozó válik. Egy Miamiból induló tengerjáró fedélzetén utazva a történetmesélő és barátai szeretnének ismeretséget kötni az introvertált sakkozóval, akit a szokásos módon képtelenség szóra bírni. Egyikük Czentovic kapzsiságát kihasználva sakkpárbaja hívja ki. A világbajnok már könnyedén legyőzi őket, míg a második játékban, a bámészkodók sorában feltűnik dr. B. az osztrák ügyvéd, aki tanácsaival felkelti mindenki érdeklődését. Sőt, háttérből megszólaló tanácsaival sikerül remis-t elérni Czentoviccsal szemben. Ám rábírni, hogy ő játsszon szemtől szemben a világbajnok ellen nehéz feladat, mivel dr. B. igen egyedi körülmények között tanult meg sakkozni… Egy hajóút – hosszú utazás. Van idő mesélni, van idő játszani. Úgy tűnik, barátaink – a Mesélő, Dr. B., Czentovic a sakkvilágbajnok, és persze a skót bányamérnök, McConnor – pont ezt teszik.Egy hotelszoba – akár egy börtön cellája. Van idő mesélni, van idő játszani. A magányos fogoly megpróbálja minden áron ép elmével túlélni az új hatalom pusztító elnyomását. A végeláthatatlan kihallgatásokat. Hogyan segíthet mindebben a sakk? Hol kezdődik a játékszenvedély és hol válik őrületté? Csak úgy sorjáznak a játszmák, amelyeket le kell játszani, úgy önmagával, mint a másik színnel és a hatalommal.Tessék beszállni. A hajó hamarosan kifut. Ahogy a gondolkodási idő, amely a következő lépés megtételére rendelkezésre áll. Szóval? Beszáll? Leül? És lép végre-valahára?
Töltsön el egy felejthetetlen estét partnerével, randevúzzon a Fővárosi Nagycirkuszban! A különleges, felnőtteknek szóló esti műsor exkluzív kikapcsolódási lehetőséget kínál. Revütáncosok, illuzionisták és bűvészek, elképesztő artistaszámok, látványos fényjátékkal kísért szökőkút a porondon.
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház. Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos? Erről szól ez az este, erről szól ez a - Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt - szenvedélyes és látványos musical.
Mindennapi harcaink és arcaink elemzése.Rengeteg humort rejt magában, ha tudjuk kívülről szemlélni bénázó, vakvágányon száguldozó lényünket. Mogács tipikus karaktereket, életszituációkat és felesleges gondolatainkat játssza el. Az emberek megpróbálják megúszni a mindennapok kihívásait. „Álarcban” járnak, burokba zárják magukat. Nem megélik, hanem megkerülik a pillanatot. A pörgés egyre gyorsabb és közben eltávolodunk mindentől, amiért érdemes élni... de nem kell félni.
Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének vendégjátéka. Két kultikus darabot láthat a közönség a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének karizmatikus táncosaival, Edward Clug, román koreográfus modern adaptációjában. A táncművészetben a Carmina Burana számos feldolgozását láthattuk már, de ez a nagyszabású táncprojekt harminc csodálatos táncossal, Marko Japlj díszletében lélegzetelállító vizualitást kínál. Edward Clug, koreográfiája a kör fogalmán alapuló kompozíció szerkezetét követi, amely az örömből, keserűségből, aggodalomból és reményből álló létezési ciklust testesíti meg, a sors nagy kerekét, amely feltartóztathatatlanul megfordul. A koreográfus elsősorban a mozgás olyan spontán impulzusait kereste, melyek a zenei folyamat kibontakozása közben megszólítják a nézőt, és észrevétlenül bevonják őt ebbe a folyamatosan hömpölygő életkörforgásba. “A koreográfusi munkám során spontán létrejött forma egy kör volt, amely egybeesett az O Fortuna első dalának boldogságkörével. Carmina Burana Edward Clug egy mélyen emberközpontú, 20. századi művet gondolt újra: Carl Orff középkori dalok által ihletett Carmina Burana című zeneművét. A darab bevezető sora, az O Fortuna a világ körforgását idézi meg, az ember tehetetlenségét a kiszámíthatatlan jövővel szemben. Edward Clug koreográfus, a modernitás iránti elkötelezettséggel reflektál egyrészt a Carmina Buranában benne foglalt emberi kétségekre és gyötrelemre, de sokkal inkább a tavaszra, a reményre és a szerelemre, amelyek ugyanúgy központi témái a műnek, és az embert legmélyebben érintik mindenkori múltjában és jövőjében. A koreográfus jegyzete: „Ivan Cavallari, a Montreali Kanadai Balett-társulat (Les Grands Ballets Canadiens de Montréal) művészeti igazgatójának kezdeményezésére Carl Orff híres szcenikus kantátájának, a Carmina Buranának megkoreografálásának ötlete kezdetben abszurdnak tűnt számomra. Valószínűleg amiatt az előítélet miatt, ami Orff zenéjévél kapcsolatban élt bennem. A zenei anyag alaposabb vizsgálata után azonban az előítéletem alaptalannak bizonyult, így ma is hálás vagyok ezért a lehetőségért. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy személyes élményt, személyes történetet találjak Orff monumentális művében, és ne csak illusztráljam azt, amit a szöveg és a zene önmagában bizonyos értelemben sugall. A középkori Codex Buranus kézirat szövegeit idéző koreográfiámnak központi elemet a természet ciklikussága, különösen a tavasz ébredése, valamint az emberi lét és vágyak közötti párhuzam. A tiltott és elérhetetlen (gyümölcs) után epekedő fiatal testben a vágy felébredése az, ami a huszonnégy "dalon" át vezető úton feszültséget teremt. A koreográfusi munkám során spontán létrejött forma egy kör volt, amely egybeesett az O Fortuna első dalának boldogságkörével. Harminc táncos van színpadon ebben a jelenetben, akik e tökéletes természeti forma lényegét igyekeznek felmutatni. Minél szűkebb a kör, annál több feszültség és erő hatja át a középpontját. Orff szimbolikusan megalkotott szcenikus kantátája kétségtelenül ma is rendkívül népszerű mű. Munkám során elsősorban a mozgás olyan spontán impulzusait kerestem, melyek a zenei folyamat kibontakozása közben megszólítják a nézőt, és észrevétlenül bevonják őt ebbe a folyamatosan hömpölygő életkörforgásba. Ezt a hatalmas kihívást kellő türelemmel kezelve újjászületett a mű ebben a közös színházi élményben. Az Orff által megzenésített dalok számtalan értelmezést kínálnak arra az alapvető létkérdésre, hogy mi is a boldogság, az élet és a szerelem. Természetesen nincs helyes vagy helytelen válasz, és egyik értelmezés sem az egyetlen és egyetemes.“ Edward Clug Tavaszi áldozat Modern (neoklasszikus) balett a Maribor 2012 - Európa Kulturális Fővárosa programmal koprodukcióban. "A Tavaszi áldozat kétségkívül a 20. század ikonikus remekműve. Nemcsak Stravinsky zeneszerzői életművében jelent fordulatot, de a zenetörténetben is. Emellett a 20. századi táncművészet fejlődése is teljes mértékben tükröződik darabban, kezdve Nizsinszkij színpadi koreográfiájától Pina Bausch megismételhetetlen líraiságáig. Az én koreográfiám ihletője az eredeti Nizsinskij-mű, beleértve annak, a korra jellemző feszességét és felkavaró, avantgárd jellegét. A Tavaszi áldozat-interpretációm személyes tisztelgésként is felfogható Nizsinszkij és a párizsi ősbemutató hírhedt sikere és egyben botránya előtt, amely a modern táncszínház mindenkori viszonyítási pontjává vált a 20. században. A Tavaszi áldozat ezen interpretációja az eredeti balett-librettót és zenei textúrát követi: mindkettő egy pogány orosz legendát idéz. A legenda egy szűz rituális feláldozásáról szól, akinek addig kell táncolnia, míg holtan nem esik össze, hogy a Föld megőrizze termékenységét, és a közösség visszanyerje a pogány Tavaszisten jóindulatát. Ikonográfiai szempontból az előadás az ősi orosz legenda népi szimbólumait használja: a hosszú hajfonatú, pirospozsgás arcú nőket és a nagy szakállú férfiakat. A darab minden mozzanata a tavasz újbóli eljövetelére fókuszál." Koreográfus: Edward ClugDíszlet: Marko JapeljJelmez: Leo KulašFény: Tomaž PremzlKoreográfus-asszisztens: Matjaž MarinHang: Gregor MendašSzínpadtechnika: Peter Krajnc Koreográfus: Edward ClugZeneszerző: Carl OrffDíszlet: Marko JapeljJelmez: Leo KulašFény: Tomaž PremzlKoreográfus-asszisztens: Matjaž Marin, Sergiu Moga
Vígopera három felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar és angol felirattalBelfiore halottnak hiszi kedvesét, Violantét. Violante kertészlánynak áll. Serpetta Don Anchisét szereti. Don Anchise Sandrinát szereti. Sandrina épp az álruhás Violante. Belfiore Armindával van eljegyezve. Armindának Ramiro udvarol... Nem csoda, hogy egy ilyen helyzetben minden szereplő megkattan, és a rendező Almási-Tóth András egy valódi thrillert vizionál a színpadra. Az előadás, amely magyar és amerikai énekeseket egyaránt felvonultat, a San Diego-i Opera Neóval való koprodukcióban jön létre. A magyarországi előbemutatót pedig amerikai premier követi a 2022/23-as évadban. Szövegíró: Petrosellini Giuseppe Vizuális tanácsadó: Fügedi Balázs Világítástervező: Pillinger Tamás