Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Tanulságos és relatíve egyszerű sztori illegális bevándorlókkal és fehér amerikai professzorral, akinek a velük való találkozás kinyitja kicsit a világról alkotott képét.
Időnként kissé tévéfilmes, sőt, párszor már-már hallmarkosan kiszámíthatónak éreztem, de az emberi mondandója miatt kellemes összbenyomásom alakult ki.
A new yorki környezetben elég könnyű érzékeltetni a történetben lévő igazságtalan és embertelen elemeket, mivel az amerikai hatósági ügykezelés és intézkedési kultúra tényleg ilyen fafejű és brutális, ahogy ábrázolják, elég pontosnak találtam, sokszor jártam náluk és élőben/személyesen tapasztaltam, valóban ilyenek, talán ez az ország (Egyesült Államok) legvisszatetszőbb tulajdonsága a sok pozitív mellett.
Nagyon tetszett a film, pont erre volt szükségem azon az estén, szóval a megfelelõ hangulatban találtam rá :-) és talán ezért is, no meg az oly divatos, mindig sokra értékelt karakterfejlõdés miatt, amirõl említést ezen film kapcsán teszek talán elõször. Noha véleményeztem már idefent számos darabot :-) kellemesen lassú, de mégis, mélyenszántó. Sõt, azt hiszem hogy talán eredeti is a történet. Egy új emberi sors. Viszont bármennyire is kerek egész volt, és magam hiányérzettel küszködtem a végén. SPOILER
Messzirõl jöttjeink eltûntek a bizonytalanságban. Tarek és a professzor utolsó beszélgetése pedig meglehetõsen viharos volt, ami bár érthetõ is, de mégis nehéz ezt így közvetlenül a végefõcím után magunkban lezártnak tekintetni, és továbbgondolni. Legalábbis számomra az volt, és talán még most sem sikerült teljesen.
Annak reményében írom ezeket a sorokat, hogy talán még emlékszel a filmre valamennyire.:
Tudod a magány tényleg képes arra, hogy besavanyodottá tegyen valakit. A nemvárt, és talán olykor kényszerû társaság pedig igenis képes ebbõl felrázni. Legalábbis én így képzelem :-)
Ha elfogadjuk (és elfogadjuk!!) azt a kissé életszerûtlen indítást h a nemrég megözvegyült, otthon, Connecticutban mindenkivel undok, savanyú életû prof. a ritkán látogatott new yorki lakásába toppanva, a fürdõkádban egy vadidegen fekete-afrikai nõt talál, majd hamarosan befut a nõ arab (szír) barátja és elég támadólag lép fel; nos tehát ha elfogadjuk h ebbõl a fura alaphelyzetbõl egy két lábon járó filantróp fejlõdik ki, egy valóságos emberjogi harcos, aki szinte életét (és sok szabad idejét) teszi fel az "ügyért", akkor és ettõl fogva a film élvezetes, szórakoztató, a manhattani fíling bódító, a queensi kevésbé... És ami ritka, még szívesen elnéztem volna kicsit ezt a filmet. Ezt a filmet, ami elkészült és elkészülhetett az USA-ban, kritikusan és csöppnyit önkritikusan: ugyan hol másutt van ez az õszinte szembe- és magába-magukba nézés, mint ott, a nagy olvasztótégelyben? A fõhõs nekem kicsit a Lesz ez még így se fõhõsét juttatja eszembe és ha Richard Jenkins nem is jár a Jack Nicholson-i magaslatokon, egy Oscar-jelölés azért kijárt neki ezért az alakításért.
Egyszerûnek mondható, szívmelengetõ, kedves film egy idõsödõ, kissé besavanyodott, meglehetõsen unalmasan élõ, hétköznapi férfiról, akinek az életébe gyakorlatilag berobban két - az elején hihetetlenül antipatikus, nagyképû, bicskanyitogatóan erõszakos modorú - illegális bevándorló, és ettõl kezdve szinte észrevétlenül, de átalakul a pasas élete, értelme lesz a mindennapjainak, elfeledett érzések, érzelmek kezdenek benne újraformálódni, - Richard Jenkis elképesztõen eszköztelen, zseniális alakításában - és megmutatkozik a két identitás, az unalmasan élõ, jómódú, amerikai értelmiségi, és a közel-keletrõl, meg Afrikából menekült riadt, mindenre-és mindenkire gyanakvó fiatal pár hol mulatságos, hol szívszorító kapcsolata, elõször bátortalan, majd egyre nyíltabb közeledése.
És - mellesleg, a történet elején háttérként, majd fõszereplõvé elõlépve - bejön a képbe az amerikai bürokrácia szeptember 11. utáni - valahol érthetõ, de el nem fogadható - hihetetlen merevsége, idegenekkel szembeni gyanakvása, embertelensége, amely úgy bánik emberi sorsokkal, kapcsolatokkal, életekkel, mintha azok számok, adatok lennének egy nyilvántartásban, és úgy szakít szét családokat, szerelmeket, barátságokat, mint ahogy mi tépünk ketté egy feleslegessé vált papírlapot.
Gondolkodás nélkül, érzelmek nélkül, természetes mozdulattal...
Szomorú, lesújtó, ijesztõnek mondható helyzetkép az amerikai hivatalos gépezet mûködésérõl, amelybe - akár még akaratunkon kívül, teljesen véletlenül - bármikor mi is belekerülhetünk, és amely bedarálhat, elnyelhet, dönthet a sorsunkról...
Élmény volt a film, - Richard Jenkins pedig a végére egészen jól megtanult dobolni!...:)
Egyetértek az elõttem szólóval, kicsit nehézkesen indult, de aztán kiderült, hogy egy kimondottan kellemes és tartalmas film, mind érzelmileg, mind mondanivaló tekintetében. A zenérõl már nem is beszélve.
Látod, nekem meg ez az értékelés a furcsa és kicsit lehangoló. Ennyire pesszimisták lennénk? Ha egy film pozitív véget ér, akkor az rögvest megkapja a hollywoodi maszlag jelzõt. Már megfigyeltem, sokszor olvasom ezt, azért merem írni. Tényleg ennyire rossz az élet? Én el tudom képzelni hollywoodi maszlag nélkül is, hogy az életben nagyon sok klassz dolog történjen.
A film egyébként szuper. A díjak meg nem érdekelnek. Sose az alapján ítélek.
Kb. 10 percnél írok: azt hiszem, nem nézem végig. Túl lassú, nehézkes...Már ott berágtam, mikor a prof. bement a lakásba és még a négereknek állt feljebb, kis híján megverték. Lehet, hogy késõbb jobb lesz, de egyelõre nem tetszik, sem a fekete srác nagyképû stílusa, sem a nõ mogorvasága.
Tökéletes karakterépítés, tökéletes jellemábrázolás. Nagyon kevés mozgatással mutat nagyon tartalmasat a film. Tökéletes szakmai munka, kiváló forgatókönyv-írói remeklés. 10/10
Nekem nagyon bejött. Tetszett, hogy olyan lassan folydogálnak az események, lassan adagolják az érzelmeket, így a feszültséget is és a film végére már egyre jobban átérzi az ember a magányos férfi és a többi szereplõ drámáját is. Ajánlom mindenkinek, aki intelligens, érzelmes, de nem ál-romantikus filmre vágyik!
Kicsit lassú? Kicsit unalmas? Nem elég bonyolult? Emberek, aki a pulzusát vagy az adrenalinszintjét növelni jár a moziba, az ne nézze meg! Bármennyire is sulykolják, ne ezt várjuk már a filmektõl.. Ez egy szép alkotás, amit épp azért lehet szeretni, mert teljesen a földön jár, természetes ritmusban, és hál'istennek nem a hollywoodi elõírások szerint készült.
A vége nekem is kicsit hirtelen jött, de hamar rájöttem, hogy a történet inkább Walter belsõ megváltozásáról szól, ezért a tökéletes helyen ér véget a film. Az utolsó jelenetbõl egyértelmû, hogy egy másik Waltert látunk, ezért tulajdonképp nem lényeges, hogy Tarek-ékkal mi történik a késõbbiekben.
Én is sajnálom, hogy a plakát tényleg összefoglalja a filmet... És amerikai filmes klisék alapján elég sok történés kiszámítható volt benne. Ezzel együtt egyszer megnézhetõ, mert a hangulata kellemes, a témája meg nagyon mai. És én pl. kedvet kaptam a jambázáshoz újra :)
10/7
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások