A mozigépész hazaindul a régi, üres moziból, ahol sok-sok évig dolgozott. Levetítette az utolsó filmjét is. Ahogy sötét sikátorokon halad keresztül, rejtélyes látomások tanúi leszünk, melyek látszólag eddigi életének kivetülései: régi szerelmek jelennek meg, képek, melyek a falakra és az üres ablakokra vetülnek. Szergej Rahmanyinov "A holtak szigete" drámai zenéje festi alá a filmet, mely az emlékekről és a személyes szenvedésről szól.