A sorozat a Vajdaságban 1944 telén, 1945 elején lezajlott magyar- és németellenes atrocitásokat dolgozza fel. Nemcsak a történelmi hátteret ismerteti a téma legjelesebb kutatóinak a megszólaltatásával, hanem a történelmi feldolgozás és a megbékélés esélyeit is boncolgatja, külön hangsúlyt fektetve a szerb-magyar vegyes bizottság megalakulására. Emellett külön rész foglalkozik azzal, hogy a titói Jugoszláviában hogyan és kik kezdtek nyilvánosan foglalkozni a témával, beszélni a vérengzésről. Visszaemlékezéseket hallunk, megszólalnak túlélők és szemtanúk.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
A szerbeket mint a török elõl menekülõket a Habsburg uralkodók fogadták be és telepítették le a határõrvidéken, külön jogokat adva nekik. Feladatuk a katonáskodás volt, de emellett persze a magyarok elleni ütõkártya is a szerepük volt, folyamatosan ellenünk hangolták õket a klasszikus 'oszd meg és uralkodj' római elv alapján. A szerbek már 1848-ban is iszonyú kegyetlenkedéseket követtek el a magyarok ellen a Bácskában (Újvidék, Kikinda, Zombor, Bácsföldvár) pl. Zentán gúlába rakták a levágott emberi fejeket. A szerbek mindig is a vadállati kegyetlenkedéseikrõl voltak hírhedtek, sajnos a vérükben van.
Igen,de nem azt mondtam ,hogy 56 ban egyáltalán nem volt lincselés.Volt és többnyira olyanokat ,akik elõzõleg gyerekeket,nõket ,fegyvertelen felvonulókat lõttek agyon.(Véres csütörtök a parlament elött,Közt.téren a mentõsök levadászása stb stb)De számarányában ,hasonlítva mondjuk a nagy francia forradalomhoz stb elenyészõ volt.És igenis Pongrácék és általában a forradalmárok,nemzetõrség pl a begyüjtött ávõsokat õrizték ,hogy bántatlanul kerülhessenek majd bíróság elé ,ahol megítélik atetteiket.Marosán is aki elvittek megúszta ,mert õrizték ,nrm erngredték bántani .Késõbb ezt aztán "meghálálta" õrzõinek akasztófával és évtizedes börtönévekkel.
56 sem volt tiszta. Magukat megadó pártapparátcsikokat, besorozott AVH katonákat (tehát nemcsak AVH hivatásosokról van szó)lincseltek szörnyû módon meg, a hatalom korábbi ugyancsak szörnyû attrocitásaitól felindulva. Sokakban forrongott a valahol érthetõ, de emberséget, saját emberi méltóságukat is romboló indulat.
Ki tudja, ki volt az elsõ? Évszázados sérelmek kulminációja... Ha Kossuthék és késõbb a kiegyezés utáni Monarchiában a magyarok nem olyan erõszakosak és fennhéjázóan elnyomóak a nemzetiségiekkel szemben, másképp alakult volna a magyar történelem (pl. a 1848/49-es szabadságharc majd Trianon). Az is tény, amit a Hideg napok feldolgoz, mikor a Délvidéket újraelfoglaló magyar hadsereg irtotta a civil lakosságot... Oda vissza ment az adok- kapok - és sajnos megy -de szerencsére nem ennyire gyilkos formában - ma is. Mindenki bosszút akar állni, majd a bosszút szenvedõ is bosszút akar állni -véget nemérõ, békés együttélést és építkezést nem, de sok szenvedést hozó mókuskerék.
Nincs olyan háború vagy forradalom ,ahol ne történnének aljas gaztettek.talán az 56-os magyar forradalom volt ebbõl a szempontból alegtisztább. de itt volt pl a balkáni háború ,Hrebrenyica,bosnyákok legyilkolása szintén szerbek által.
Nehéz kérdés. A elkövetõk felelõsségre vonás nélkül élték le az életüket - részint nemzeti/háborús hõsök képében tetszelegve...
...és a történelem megismételte önmagát!
Ezúttal ott volt számos nemzetközi médium, Amerika, a "világ csendõre" Európai békefenntartók - és alig valamivel több felelõs került bíróság elé.
Beszélni kell róla - hogy ugyanúgy ne ismétlõdhessen meg, mint a Soá.
Nagyon elszomorító volt hallani az 1944/45-ben elkövetett vérengzésekrõl, és semmi sem menti fel a felelõsség alól az elkövetõket (még ha formálisan nincsenek is meg a bûnösök). Brutális dolog volt válogatás nélkül, kínzások után kivégezni az ártatlan polgári lakosságot (csak pár példa: a korábban a szerbeket megmentõ magyar községi bírót késõbb a titóisták elhurcolták, majd az egyikük késsel metszette fel a férfi mellkasát, és kitépte a szívét; földbe ástak embereket, majd rájuk mentek gépekkel, és egyszerûen beszántották õket a talajba), ráadásul mindenféle bírósági eljárás nélkül. Ez nem a háborús szenvedések megtorlása volt, hanem megfélemlítés, és hozzátehetjük: etnikai alapon történt minden, hiszen csak a magyarokat és a németeket sújtotta ("érdekes" módon senki sem foglalkozott ezzel, pedig a "faji" alapon történõ népirtás is üldözendõ cselekmény - én legalábbis így tudom). Különben már eleve jogsértõ a vesztes népeknek kollektív bûnösként való megbélyegzése, de ez a mai napig sem zavarja az egykori gyõzteseket. Hozzá kell még tennünk, hogy az egykori Jugoszlávia területén még a háború utáni években is mûködtek a magyarok és a németek számára fenntartott munka- és megsemmisítõ táborok (a "népi demokrácia" nevében, ugyebár). Felelõsök sajnos nincsenek, gyaníthatóan nem is lesznek. Nem marad más, mint hogy a lehetõ legpontosabban kikutassák, hányan eshettek áldozatul ezeknek a mészárlásoknak, és hogy emlékezzünk a halottakra.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások