A történetmesélés bizony nehéz dolog, így hát a mesélőnek többször is neki kell rugaszkodnia, hogy elkezdődjön a film. Végre megpillanthatjuk a főhőst, Oláh Gyula brigádvezetőt, aki olykor a magafajta ember számára szokatlan tevékenységet is folytat. Előbb egy kis kék füzetbe lejegyzi munkatársai, főnökei szavait és tetteit, majd elhatározza, hogy brigádjával színre viszi Gelman: Prémium című darabját. Az előadás megszervezése azonban egyre több nehézségbe ütközik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Lill
febr. 19. 23:07:31
Eléggé groteszk film, de egyszer érdemes végignézni és méginkább végighallgatni. Mert a szövegben nagyon sok akkori társadalomkritika van. 1983 ban nemsokan mondták ki ezeket, ez lett a kommunizmus eszméiből. Jó film csak kicsit mögé kell hallgatni....és aki élt akkor az érti jobban.
Az eleje tetszett a narrátor miatt meg a Derek Jarman:Caravaggio-féle kimerevítései miatt, de aztán olyan fragmentált lett és zavaró, hogy kés kín és szenvedés volt végig nézni. Az Angyali üdvözlet volt tán nagyobb katasztrófa, mint ez.
"Szerette az a rendszer a piszkosszürke árnyalatot (munkásõr egyenruha), és gyanús volt minden, ami szép, vagy különös. [...] A filmben van valami ködszerû "líraiság", persze körmönfont módon, pl. a lecsúszott alkoholista színházi rendezõ figurája ilyen."
Ködszerû líraiságot én a Bronte-nõvérek regényeibõl vagy Novallis verseibõl szoktam kiérezni.
Ez a film a szépséget inkább valami hallatlanul torz fénytörésen keresztül tudja csak megmutatni - vagyis úgy, ahogy a létezõ államszocializmusok világában jelentkezni tudott.
A lecsúszott színházi rendezõ, azaz Duba Gyula elvtárs egy velejéig borral és töményebb szeszekkel átitatott egzisztencia.
Teljesen reménytelen eset, mert õ a szocializmus világs által kitermelt teljesen impotens, gyógyíthatatlanul depressziós - mert tehetetlen - értelmiségi.
Valamiféle beteges, zavaros vágy él benne a szépség iránt, de annyira messze van még annak utánérzésétõl is, hogy abba már belegondolni is fájdalmas.
Nem véletlen az sem egyébként, hogy Duba a filmben egyedül, társtalanul jelenik meg - egzaltált vágya a szépség iránt a NÕ hiányából fakad.
Általában, ez a szexuális frusztráció a film más "karaktereire" is jellemzõ, de verbális formában minden erre vonatkozó megjegyzés Duba száját hagyja el (no persze ne gondoljunk itt túlságosan differenciált gondolatokra):
"Az ókori görögök... úgyképzeltékela... halált... mint egy gyönyörû nõt..."
Vagy:
"Vágyam a szépség, amely VFALÓ LECHETNE!"
Esetleg:
"Milyen szép lenne..."
Sõt, az ~ esztétikumot a leginkább bizarr színekben megcsillogtató jelenete is hozzákötõdik a filmnek: furcsa, banálisan homoerotikus snitt ez. Duba "szituációs játékai" közepette, a gyár egy szakállas munkatársával ölelkezik, miközben egymást régóta nem látó és boldogan üdvözlõ férjet és feleséget imitálnak.
Brrr...
EZ a szocialista realizmus szépségideáljának abszolútuma (no meg Oláhné... :).
"A színdarab szövegkönyvét v. felvételét tényleg nem könnyû megszerezni, alig van ráutaló nyom. Ha találok valamit, majd jelzem."
A színdarab, úgy sejtem, minden bizonnyal megjelent teljes terjedelmében magyarul is, s mivel egyfelvonásosról van szó, gyaníthatóan nem külön kötetben.
Úgy sejtem, valamilyen szovjet irodalmi válogatásban, antológiában szerepelhet, de megtörténhet az is, hisz ilyen is volt annak idején, hogy a hajdanán havonta megjelent szovjet irodalommal foglalkozó periodikában közölték le.
"Azóta is izgat (inkább idegesít), hogyan lehet értelmezni a mesélõt, az aranyra v. ezüstre bemázolt Rátonyit."
Nem tudom, hogy gyakorlatilag milyen eszközzel kenték be Rátonyit, de az biztos, hogy nem ezüstszínû volt. Inkább szürke.
Jeles filmje egyébként tele van ilyen eszközökkel. 50-es évekbeli propagandafotókat "valósít meg" újra, méghozzá számtalan fotográfiát oly módon, hogy bemázolt emberekkel vagy bábukkal teszi azt.
Értelmet sztem aligha lehet keresni a film egy jelentõs részében, hisz maga az ~ is a rendszer irracionális mivoltát boncolgatja. Azét a rendszerét, amelynek "értelmét" Buda Ferenc zseniálisan anno így foglalta össze:
"Hamis pénzek potyognak szerteszét,
Õrült e rendszer, de van benne beszéd."
"Úgy éreztem, mûködik ez az effekt a filmben, de nem egészen világos, miért. Ilyen erõs effektre Bódy Gábor Krétakörébõl emlékszem, az ott egyértelmû dolog volt. Mármint az arany v. ezüst testfestés."
Maga ez a mûvészi eszköz leginkább a rendszer megkövült mivoltát, kõvé, vagy inkább panellé keményedett struktúráit jellemzi. Rátonyi esetében pedig az ebben az idõszakban megkérdõjelezhetetlenül megmásíthatatlanná vált kispolgári életfelfogás kicsinyességét, e posztmodern történet elmeséléséhez való elégtelenségét figurázza ki leginkább.
Persze ez az a film, ahol személyekrõl nehéz beszélni, hiszen a fõszereplõt is többen játsszák el más és más jelenetekben, más és más szituációkban - hogy az olyan mellékszereplõkrõl, mint Czuczor elvtárs vagy Skoda elvtárs, már ne is beszéljek.
Nekem is lenne egy kérdésem.
A film tele van Gelman, egy szovjet író és drámaíró "prémium" c. mûvére történõ utalásokkal, sõt, magának, az ~ történetének alapja is ezen dráma elõadása az egyébként végig ismeretlen funkciójú gyár munkásai által.
Évek óta vadászom a darab írásos szövegére, esetleg, ne adj isten, egy elõadásának rögzített változatára. Van valamilyen információd arról, hogy hol lehet hozzájutni valamiképpen?
Egyetértek veled. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a Kis Valentino. Döbbenetes és mellbevágó a põre realitás, keverve a legelvontabban artisztikus képekkel...az amatõr szereplõk, a brigádtagok és a részeges takarítónéni....egyszerûen odaszögeznek a képernyõ elé. Az artisztikum, az elvontság sem öncélú benne (pl. a mesélõ figurája vagy Vlagyimir Iljics felbukkanása).
Zseniális.
Az a baj, hogy már egy éve nem adták le a Kardot, és vagy négy-öt hónapja az Álombrigádot, de ha majd megint lesz, és idejében megtudom, te leszel az elsõ, akinek szólok, megígérem!
Meg a Kardot is! Én ezekrõl sosem tudtam. pedig szeretem az ilyen csemegéket. szégyellem hogy ez kimaradt eddig. Ha véletlenül újra lesz valaki jelezze kérem a brixxi@freemail.hu ra. De mostmár figyelem én is.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások