Szűk, magas oszlopon áll egy magányos ember. Szent Simeon is lehetne... ám az oszlop inogni kezd... már-már úgy látszik, hogy többszöri, reménytelennek látszó próbálkozás után sikerül talpon maradnia, de a sorsát végül nem kerüli el. Az oszlop azonban nem a mélybe dől, hanem egy másiknak támaszkodva megáll. Annak tetején várja a magányos embert a társa.