Nézhetjük akár játékfilmként is a Bejrút illata című dán dokumentumfilmet. Szerelem, romantika, háború, gyötrő magány s az emlékek keresése - minden van benne, ami egy valamire való mozihoz kell. Talán csak a főhős, Britta karcosabb, keserűbb, ironikusabb egy árnyalattal. S fiatal barátnője, aki elkíséri a nagy utazásra, hajdani szerelmének felkutatására, is tesz fel olykor kellemetlennek tűnő kérdéseket.

Britta Dániából megy a Közel-Kelet Párizsának tartott Bejrútba a hatvanas években, hogy az unalmas, konszolidál élet helyett kalandot, szerelmet, pénzt találjon. Egy dúsgazdag herceg szeretője lesz. A lány szerelmes is, s amikor a polgárháború kitörése után hazatérni kényszerül még nem sejti, hogy a búcsú örökre szól. A férfi meghal, de a nő nem tud beletörődni. Tudni akarja mi történt, ezért évtizedek múlva felkeresi a várost s a még élő ismerősöket. Meggyőzi-e vajon az utazás, hogy nem lehet, nem szabad csak az emlékeknek élni?