Molto pavane - Erkel és Mahler

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar tévéjáték, 40 perc, 2014

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Erkel Ferenc idős korára elvesztette befolyását az általa alapított Operaházban, itt a változás ideje. A vezetés meghívja az akkor még csak szakmai körökben ismert zeneszerzőt, Mahlert, hogy vállalja el az Operaház vezetését. Erkel csalódottan és dühösen vonul vissza gyulai házába, hiszen ha ő nem is, de valamelyik fia részére ki szerette volna járni ezt az állást. Úgy érzi, ellopták tőle, amit alkotott. Mahler megérkezik a fővárosba, és első útja az elkeseredett Erkelhez vezet, Gyulára. Szemtől szembe akarja tisztázni kettejük viszonyát és a helyzetet. Meg is jelenik Erkelnél, és kettejük találkozásával elindul egy generáció-váltás problémájának minden vetülete vad és szenvedélyes formában. Mindkét ember művész, zseniális művész, tehát érzelmeik vezetik őket elsősorban, és nagy akadályok legyőzése után találják csak meg a közös hangot. Ez a közös hang természetesen a zene.
Kettejük párharca közben nem csak róluk tudunk meg sok mindent, hanem az adott korszak Magyarországáról, az Operaház helyzetéről, az alapítás körülményeiről. És mindenféle művészet-állami irányítás közötti általános feszültségekről. A nagyközönség megismerheti Erkel Ferenc életének jellegzetes állomásait, személyiségét, gondolatait, álmait.

Stáblista:

Szereplők

Erkel Ferenc
Gusztáv Mahler

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
marxengelszleninsz 2018 márc. 21. - 20:14:28
Mi a jóisten az, hogy "molto pavane" ???
feketevipera 2015 júl. 28. - 19:33:21
Számomra kissé didaktikus és felszínes a mû, bár alapvetõen jó volt az ötlet, csak szerintem kissé már elcsépelt is a "nemzedékváltás", illetve a "mûvészek vetélkedése". Tény, hogy sok minden összeadódik a darabban, a személyes - hadd ne mondjam, idõnként kicsinyes - szurkálódásoktól a nemzetiségi problémán és a "magyarság" kontra "összbirodalmiság" (és ez által a régi és az új) témáján át a zenéig és a mûvelõdéspolitikáig, csak szerintem kicsit jobban ki lehetett volna fejteni mindezt, én legalábbis némi hiányérzettel álltam fel a képernyõ elõl, amikor legutóbb adták ezt a kisfilmet. Nyilván érdekes az az ötlet, hogy a magyar fõvárosba jön egy idegen, akinek ráadásul nem is igazán van nemzeti öntudata, míg a magát magyarnak tartó és érzõ Erkel ezt ellenszenvvel figyeli, és megpróbálja lealacsonyítani Mahlert, míg aztán fordul a kocka. Úgy éreztem, éppen ezeknél a vitajeleneteknél lehetett volna még csiszolni a drámán, úgy jóval fajsúlyosabb lett volna az egész tévéjáték, mert azt sugallhatta, hogy valójában csak két ember generációs ellentétekbõl fakadó kicsinyes ellenségeskedése a fõ motívum, holott ennél azért jóval komolyabb volt a tét, akár a zenét nézzük, akár a kultúrpolitikát, akár a szimbolikus teret (pl. ha "idegen" kerül az Operaház élére, az akár jelképesen is a magyar intézmények és a magyarság "megadását" sugallhatta). Jóllehet éreztem a filmben hiányosságokat, felszínességeket, és a színészi játék is néha modorosnak tûnt a számomra, mégis megtekintésre érdemesnek tartom ezt a produkciót, egyébként is oly kevés a modern magyar tévéjáték (hát még a jó tévéjáték), úgyhogy én a gyengeségei ellenére is a film mellett szavaznék.