Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Sorozatfüggõ
2008 dec. 29. - 17:37:48
Remélem, látta más is a 26-i Toscát a 3Sat-on. Fantasztikus volt, 1976-os felvétel. Domingo fiatalon, ámbár kissé pocakosan, de feddhetetlen hanggal. Kabaivanszka kicsit fonnyadt negyvenes, szebbet, jobbat is láttam már Toscából, de remekül élte át a szerepet, feledtetve kissé hervadt bájait. Na és a Scarpia!! Én még ilyen hátborzongatóan tökéletes és gonosz Scarpiát nem láttam, le kell írnom a nevét: Sherrill Milnes. Valaki azt írta itt a fórumon, miért van, hogy néha Scarpia jobban tetszik, mint Cavaradossi. Kérdés, mit értünk azon, hogy tetszik. Mert lehet, hogy némely szereposztásban a rendõrfõnök sármosabb mint a fõhõs, de Scarpia alapvetõen akkor is egy görény. De az tény, hogy ha igazán eltalálják a leosztást, akkor õ viszi el a hátán az elõadást. Nagyon tetszett a rendezés, a helyszínek, és az is, ahogy a szereplõk színészileg is meg tudták oldani a feladatot. Mivel nem színpadon játszódott az opera, elég volt egy tekintet, egy arcjáték, szóval óriási élmény volt. Német felirattal adták, de ez úgyis tökmindegy, megérte.
Úgy látom, itt egy másik Tosca filmrõl is szóltatok, az nekem tán jobban tetszet, mint ez a mostani, itt is volt repülõgépzúgásos becvágás(szerintem tök feleslegesen!), az Alagnás ilmben az kifejezettenzavaó és röhejes volt, hogynagyban csókolóznak és közbn megy az énekhang( playback ördöge!)
De amikor a végén a nõ (Gheiorgiu?!) az általatok nehezményezett feketefehér studióbeli bevágás során egy nagyot nyög, vagy inkább szusszant, az annyira természetes és bájos volt, hogy ezért én helybõl minden operaszinpadi hisztizését megbocsátottam(persze mibe kerül az nekem?)
Egyébként sztem a világ legjobb Toscája az volt, amiben MariaCallas és Giuseppe diStefano léptek föl, meg TtoGobbi, A mostaniak egyike sem közelíti meg sztem, pedig nagyon kicsi voltam azidõtájt.
Számomra ez a vége nagyon ambivalens volt; mert nem tagadható meg némi önmagában való - zenén keresztüli - lélektani hatása a második felvonás végének ismétlésének, de összeségében mégiscsak vitatható, akárcsak a bele-belevágott "prózai" snittek...
Némi pontosítást engedj meg - a stáblista alatt futó, 2némi szünet után" kezdõdõ zene a második felvonás vége - tehát újrahallhattuk azt immár funkciótlanul /és valljuk be: kevéssé indokolhatóan/ ? igencsak meggyöngítve ezáltal az opera valódi végének erejéát, hatását is.
Hát, igen. Az opera színpada sosem volt mentes a hisztérikus jelenetektõl, de azt is hozzá kell tenni, hogy az újságírók ritkán írják meg, a teljes történetet. Nem tudjuk például, mi volt az oka, amin Gheorghiu kiakadt. Talán a rossz zenekar, az összeegyeztethetetlen mûvészi koncepció? Vagy valami más?
a teljes cikk... http://hangtarnok.klog.hu/tag/szubjektiv/
"(Solti György, mikor Gheorghiuval elõször próbált Bécsben, lelkesen kiáltott föl: “Ez a lány mindent tud!” Alagnát pedig nem kell bemutatni, hanem meg kell hallgatni.) Valóban nehezen kezelhetõ - de nem Alagna, hanem a cukorbetegsége! "
“A Chicagoi Lyric Opera elbocsátotta Angela Gheorghiu-t” - mert: “a Bohémélet Mimijét énekelte volna, azonban 10 próbából haton nem jelent meg”. Rendben, a próba szent és sérthetetlen, pontosan kezdõdik és ki tudja mikor végzõdik, ezt még a statiszták is tudják! De most jövök én, mert ezután jön az a mondat, amely kiakasztott: “a házaspár egyébként hírhedten nehezen kezelhetõ, és legutóbb Alagnát bocsátotta el a Scala vezetése, amikor az Aida elõadása közben kiviharzott a színpadról”.
2007. december 13. csütörtök írta: Petheo doktor Kategória: Petheõ doktor rovata
A Fidelio Súgó novemberi számában olvasom (Hírek, 56.old.) “
Igen, Angela Gheorghiu komoly, nagy szoprán, szvsz Nathalie Dessay mellett ma a legnagyobb drámai hang. Van súlya, ami pl. a nála jobban sztárolt Netrebkónál szerintem nincs. Jó volt a két pasi is.
Igen, ilyesfélét érzek én is. Idõbe telt, amíg hozzászoktam, eleinte mindig az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy reklámklip. És igen, sajnos, ahogy írod, illúziórombolók voltak a bevágások a mûvészekrõl, mert a lényeg így elveszett, a varázs erõsen kopott.
nagyon jó volt az opera elõadása, mind zenekari, mind énekesek szintjén, a képi megjelenítés viszont nekem nagyon nem jött be. szerintem dramaturgiai kulcspontokba vágott próbatermi képekbe, ahol pl. éppen a scarpiát játszó színész piszkálta az orrát, stb. így az állandó elvonatkoztatással gyakorlatilag kiherélte a mûvet. kár érte.
Valóban igényes feldolgozás, ahogy írják. Szerintem inkább volt "operaklip", mint klasszikus operafilm, de tetszett ez az újszerû megközelítés (vagy csak számomra újszerû). Ami még egy kicsit szokatlan volt: a legvégét, a hangszeres befejezést némi szünet elõzte meg, míg az énekesnõt és a zenekart láthattuk, majd akkor folytatták, amikor a stáblistát mutatták. Érdekes megoldás.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások