A Tündér és az Óriás szomszédsága. Egy fal választja el csak őket, ugyanolyan otthonaikban, kicsiben és nagyban szinte ugyanaz történik, mégis másképp.
Mit sem sejtenek arról, hogy életük összefonódott, kissé talán össze is keveredett. Eközben játékos zsonglőr és akrobatikai jelenetek alakulnak, ahogyan összecserélik tárgyaikat és felismerik, hogy akivel nap, mint nap tükörbe néznek, az önmaguknak hitt lény, valójában a másik. Képzeletből szőtt világukban mindent meseszálból kötöttek a díszletttervezőink, így a kellékek és jelmezek retextil alkotások. Azonban a varázslatos lények mítikus világában az ember is jelen van, ez azonban csak még jobban összekavarja a dolgokat! Hiszen az ember felnőtt, így kérdés mit is lát a tündérekből, óriásokból, akik magának a mesének és a természetnek az allegóriái. Mit tud tanulni tőlük?
Ez a kihívás a mesének egy olyan rétegét teremti meg, ami egymás megértéséről szól, a gyermeki és felnőtt világ találkozásának a határán a fejlődés lehetőségeiről! Felismerjük-e mit jelent a játék? Merünk-e mind közösen játszani?
A színpadi szereplők mozgásnyelve, pantomim, gesztusszínház, akrobatika, varázslat és ami csak ezt körülveszi, nyelvezetük pedig a zene, amit a velük párhuzamba állított zenészek karaktere hoz létre.
Zenészek: Tóth-Bernáth Réka, Vázsonyi János
Horgolt díszletfal, jelmez, kellékek: Tangly Hands
Díszlet koncepció: Simor Ágnes, Szabon Balázs
A(z) Simorág TánCirkusz előadása
Hozzászólások