/Boldizsár Ildikó/
A Székelyföldön Kriza János által gyűjtött A szegény csizmadia és a Szélkirály meséje a népmesei hagyomány jellegzetes példája, az emberi kíváncsiság, állhatatosság, jóhiszeműség, de a mindenkori kapzsiság története is. A közismert mesék színrevitelekor minden színházas gondja: lehet-e másképp, még eddig nem látott módon színpadra állítani? Nos, ez az előadás rendhagyó színházunk történetében, mert a népmesei történetet Bakos Árpád népzenéből merítő muzsikája nyomán "eltáncolják" a színészek, így lett ez az előadás tánc is, zene is, játék is; táncmesejáték.
A mese költészet, a zene varázslat, a tánc öröm... Ilyen ötvözete a teljesség érzése számunkra, és ezért változatlanul hiszünk abban, hogy előadásunkkal azt a humánus értékrendet továbbítjuk, mely a mesék végső kicsengése. Remélhetőleg a kedves közönség is kedvet kap e gazdag hagyomány értéséhez és szeretéséhez.
A(z) Marczibányi Téri Művelődési Központ előadása
Hozzászólások