Színház

Az idő vasfoga

komédia, magyar, 2012.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Kenéz Pál, pesti markecoló (vagyis zsebtolvaj) orvosi diplomát vásárol, és vezetője lesz a városi kijózanító állomásnak, ahol szabadon garázdálkodhat, zsebelheti ki a behozott ittas állampolgárokat. Ám őt is utoléri a szerelem, és ezzel együtt a megváltozás igénye, az újjászületés vágya. Kenéz Pál elhatározza, tisztességes ember lesz. Ez azonban nem megy könnyen, különösen, ha a régi haverok is bejelentkeznek, és részesedést kérnek a virágzó vállalkozásból. Az álorvos így kénytelen egyre feljebb és feljebb jutni a siker létráján - mígnem rádöbben, hogy felettesei sem jobbak, mint ő.

Csurka Istvánnak a hatvanas években írt pazar komédiája ma is eleven erővel hat, tökéletesen aktuális, mint minden időtálló mű. És természetesen színészdarab - ahogy most is, kiváló szereposztásban kerül a közönség elé.

A(z) Ivancsics Ilona és Színtársai előadása

Bemutató időpontja:

2012. november 17., Ivancsics Ilona és Színtársai

Stáblista:

Szereplők

Angéla - asszisztensnő
Molnár (Angéla vőlegénye)
Tibi (Pitlik, részeg)
Miska (rendőr)
Titkárnő

Alkotók

Hozzászólások

10/10
Johann 2012 dec. 09. - 20:26:23 10/10
A Klebelsberg Kuno Hét rendezvényeként mutatták be a darabot, a Száguldó Orfeum és a Klebelsberg Kultúrkúria közös produkciójaként november 17-én. A nagy érdeklõdésre való tekintettel másnap a darab második elõadására is sor került - újra telt házzal. A 17-i elõadást megtisztelte jelenlétével Wittner Mária országgyûlési képviselõ is.
Azok után, hogy tavaly a Karinthy Színházban bemutatták Csurka István Eredeti helyszínét, ebben az évadban már párhuzamosan két Csurka darab is szerepel különbözõ társulatok repertoárjában. (Az Új Színházban a Deficit c. abszurd játék megy.) Úgy fest tehát, hogy a Csurka-darabok nem veszítették aktualitásukat, a mai kor számára is érvényes üzeneteket fogalmaznak meg. Kár, hogy ez elmúlt húsz-huszonöt évben nem derülhetett ki...
Az idõ vasfoga a hazugságok, a képmutatások alaposan ki- és felépített rendszerét mutatja be. Azt, hogy sokszor mennyire nem számít a valódi teljesítmény, hanem helyette csak a látszat. Nem sokat veszített aktualitásából az üzenet a "rendszerváltással". (Erre utalhatott a rendezõi slusszpoén is.)
A szereposztással kapcsolatban külön öröm volt számomra, hogy - egy rövidebb szünet után - újra láthattam Czvetkó Sándort a színpadon. Úgy vélem, ismét az egyik legjobbat nyújtotta. (Akárcsak legutóbb, amikor az Újpest Színházban Sarkadi Imre Elveszett paradicsomában alakított fõszerepet Szentpéteri Eszter partnereként.)
Külön érdekességet jelentett számomra, hogy néhány nappal Az idõ vasfoga elõtt láttam Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? c. darabját a József Attila Színházban. Elmondhatatlanul jobban tetszett a Csurka-darab. Sokkal inkább tükrözött egy társadalmi felelõsségtudattal bíró alkotót, mint a sokak érzékenységét sértõ Görgey-mû.