Gyermekkora úgy telt, mint többi a római polgáré. Sokat játszott, miközben apukája bizakodva figyelte gyermekét, és remélte, hogy a véznácska kisfiú mihamarabb megerősödik, és apja nyomdokaiba lépve, dicső katonai tetteket visz véghez Rómáért és a császárért.
Anyukája pedig igyekezett a széltől is óvni kisfiát.
Életéről számos csodatételt és legendás történetet jegyeztek fel.
Nem, nem fogjuk eljátszani a libás történetet... már mindenki kívülről tudja...
Neeem, a kettévágott köpenyes történetet sem... azt is mindenki ismeri.
Valóban csodák sora kísérte Márton püspök működését: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, megszállottak megszabadítása.
Ez az előadás azonban most nem erről szól, hanem a haláláról, koncentráljunk tehát a feladatra!
Halálának hírére Poitiers-ből és Tours-ból odasereglettek az emberek, és nagy vita támadt közöttük.
A Poitiers-ből valók azt mondták: "- A mi szerzetesünk volt, visszaköveteljük, mert ránk volt bízva!"
Erre a másik fél: "- Tőletek elvette, nekünk adta az Úr."
Sehogy sem tudtak megegyezni egymással, ezért hosszas huzavona kezdődött közöttük.
November 8-ának éjjelén, amikor a Poitiers-beliek már valamennyien aludtak, a Toursiak titkos akcióba kezdtek, hogy az éjszaka leple alatt megszerezzék és városukba szállítsák Márton püspök holttestét.
Úgy tervezték, hogy az ablakon át leeresztik, és a Loire folyón, egy csónakban városukba szállítják...
A(z) Kajárpéci Vízirevü előadása
Hozzászólások