A kilenc képből álló darabban egy anya nélküli, rossz anyagi helyzetben és érzelmi hidegségben élő család képe fejlődik mitológiává a fantázia segítségével. Az így formálódó világkép szerint a csecsemők a szemétdombon teremnek, a boldogsághoz elkerülhetetlen egy tévékészülék, és a Gondviselő, mint a gondatlan apa, maga is belefeledkezik a tévézésbe. Bármilyen hideg ez a világ, egy szemétkupacban talált csöppség alakjában mégis beköltözik az életbe a szeretet. A kérdés csak az, hogy túlélhet-e ebben a világban és magával hozhatja-e a megbocsátást?
A jelenetekben a két testvér felváltva, lendületes, sokszor zenei hatású monológokban és párbeszédekben meséli el gyermekkoruk négy történetét; időnként felidézik, máskor el is játsszák a szóba kerülő helyzeteket és szereplőket. Az elmesélés nem követ kronológiát, a történetek hol folytatják egymást, hol variációk ugyanarra a témára, de a darab végére a különálló, gyermeki fantáziával átitatott történetekből mégis összeáll egy nagyobb egész.
Dzsuva ? az előadás születése
A dráma magyar fordítása eredetileg Upor László műfordítás-kurzusára készült, melyet egy felolvasószínházi előadás zárt a kurzus során lefordított jelenetekből (kb. a dráma fele). Ekkor került a két színész a produkcióba. A felolvasószínházi előadás sikerén felbuzdulva döntötték el az alkotók, hogy tovább dolgoznak a szöveggel, így csatlakozott a csapathoz Juhász Nóra látványtervező és a produkciót befogadó TÁP Színház. (A négy fős csapatból hárman rendszeresen dolgoznak a TÁP Színházzal).
Szereplők:
Michael: Egger Géza
Michelle: Papp Katalin
Alkotók:
Látvány: Juhász Nóra
Fény, Hang: Bredán Máté
Konzultáns: Upor László, Kárpáti Péter
A(z) TÁP Színház előadása
Hozzászólások