Silviu Purcărete rendezőként és díszlettervezőként rendkívül egyszerűen, mélyrehatóan, egyértelműen építkezik, és nagyon gyorsan a lényeghez ér: az emberhez, a humánumhoz, a sebezhetőséghez, a kudarchoz, az álom világába űzött rémülethez. Az előadás a két csavargó ártatlanságának érzelmi megnyilvánulásait követi végig, a tisztaságot, amelyen keresztül tátott szájjal nézik azt, ami történt és történik velük, ahogyan beront az életükbe az elegáns szmoking alatt durva és faragatlan Pozzo, ahogy és amit tesz és ahogyan őket kezeli, a negyven éve azonos reakcióikat, melyeket bizonyos emlékek, szavak váltanak ki belőlük.
(Marina Constantinescu)
A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása
Hozzászólások