A Komáromi Jókai Színház előadása egy kicsit más oldalról közelíti meg a történetet. Mellőzi a mű szláv-orosz jellegzetességeit, s a mában, az "itt és most"-ban próbál megszólalni. Az előadás gyakorlatilag a bűncselekmény, az apagyilkosság rekonstrukciója. Ki tette? Ki a bűnös? A bűntudat, a vád és önvád örvényként ragadja el újra és újra a család tagjait, a történet szereplőit. Mondatokat, esemény-töredékeket rakosgatnak egymásra, hátha ezzel megváltják lelkük békéjét. De nincs megváltás, sem feloldozás. Bűn van, szenvedés van. És kérdőjelek.
"Ilyen nagy műveket színpadra állítani mindig nehéz, olykor megoldhatatlan feladat. Az egyetlen járható út, hogy a sok dimenzióból egyet megragadva, egyféle szál mentén tekintsünk rá a történetre, ahogy Martin Huba is választott. Keretbe helyezi a történetet, a halotti tor asztalánál indul és zárul az ív, melyre mint egy sátor szövete, a családtagok visszaemlékezései, reflexiói alapján feszül fel a történet. Mint ahogy tehát az elbeszélések jelentik az alapot, nagy tér jut az egyéni és páros helyzeteknek, és bár ez az epika felé nyúló megközelítés egyben "nehezített terep" is, azonban az egyenletes színészi teljesítményeknek köszönhetően a játék nem válik unalmassá egy percre sem, és már-már krimibe illő mértékben tudják tartani, sőt fokozni a feszültséget az előadás során."
Molnár Kriszta: Dosztojevszkij karnyújtásnyira - Szabad Újság, 2007. július 4.
A(z) Komáromi Jókai Színház előadása
Hozzászólások