"Én, szerencsétlen nőcseléd!
Ilyen emberrel sújt az ég!
Ólombul ennek mindene:
délig az ágyba' döglene,
amilyen lusta, lomha, rest.
Úgy horkol, ablakot repeszt."
A paraszt persze úgy dönt, van még ideje visszadőlni egy kicsit. De hajjaj! Mire felébred a kellemes szunyókálásból, addigra a macska kieszi a fazékból a húst, a káposzta szénné ég, az állatokat nem engedte ki a legelőre, így a kertben maradt borjú belepottyant a kútba, és szörnyethalt. A paraszt retteg: ha az asszony hazaér, lesz nemulass!!! Mit tegyen, hogy megmeneküljön a csapástól?
"Hopplá! Támadt egy ötletem!
A tyúk, a lúd, a pulykahad,
ugye, tojásbul költ fiat,
ha néhány napra rája ül?
Akkor nekem is sikerül
sajtbul kisborjút költeni.
A sajt kukaccal van teli -
félig már úgyis eleven.
Mibe, hogy borjúvá teszem?"
Ám a fantasztikus terv sikere megdőlni látszik, mikor az asszony hazaér, s kotló férjéről azt hiszi (talán némi joggal), hogy elment az esze, de az is lehet: az ördög szállta meg! Nosza, gyorsan a papot! Ám a derék papnak nem füllik a foga ahhoz, hogy ujjat húzzon az ördöggel. A parasztasszony az ördögtől se fél, hadd 'gyüjjön' csak! Az eszes parasztot sikerül leszedni a sajtról, be kell vallania az igazat. A jóravaló feleség ekkor robban, s mikor a pap békíteni akarja, sőt: rendreutasítja, hogy a házban mégiscsak a férfi az úr, hát őt is majdnem megveri, ahogy férjével megverte őt az Isten. Aztán meggondolja magát, s a szerzővel egyetemben így szól férjéhez:
"Eredj a kocsmába - ne'! -, hozz bort
a piac-pénzbül, hadd igyunk,
hadd fojtsuk borba bánatunk!
Jobb, ha mérgeden nem kotlasz,
könnyebben élsz úgy - mond' Hans Sachs.
A Deutsche Bühne Ungarn színészei most életre keltik Hans Sachs izgalmas világát, a középkor végének hangulatát idézve. Vándorcsapatuk három tagból áll. Merész és mulattató játékukat népdalokkal teszik még színesebbé.
A(z) Magyarországi Német Színház előadása
Hozzászólások