Színház

Otello

opera, 4 felvonás, olasz, 2003.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az 1870-71-ben komponált Aida után, ha a Simon Boccanegra átdolgozásától eltekintünk, Verdi (1813-1901) az Otellóig (1884/86-ig) nem komponált új operát. A kortársak számára úgy tűnt, hogy Verdi az Aidával befejezettnek tekintette életművét. 1879-ben megvásárolta ugyan Arrigo Boito Shakespeare Othellója nyomán írt librettóját, de nem foglalkozott vele. A velencei mór tragikus történetére ugyanaz a sors várt, mint Verdi évtizedek óta húzódó s végül soha meg nem komponált Lear király-tervére vagy a Viharra. Pedig Shakespeare kedves írója volt, zenei képzeletét különösen intenzíven foglalkoztatta, példa rá az 1847-es Macbeth. A Macbeth librettója - ahogy Verdi a drámát (lényegében két ember viszonyára szűkítve) sűrítette, szorosra fogta, ahogy kényszerítette librettistáját a rövidítésre - példaként szolgálhatott Arrigo Boito számára. Ha másból nem, hát a Macbethből tudhatta, hogy milyen elvárásai vannak a mesternek egy Shakespeare-adaptációval szemben.

Boito - az operai megvalósítás szempontjából zseniális módon - elhagyta a Shakespeare-darab teljes első felvonását, végig a dráma érzelmi-indulati vonulatát állította a középpontba, sok esetben meghagyva Shakespeare eredeti szövegét. A figurákat, főleg Jágó és Desdemona esetében, egyértelművé tette. A bemutatóra 1887 februárjában került sor a milánói Scalában.

Óriási sikert aratott, de maga Verdi nem volt teljesen elégedett az előadással. Pedig minden próbán ott volt, maga választotta ki a karmestert, valamint Jago és Otello alakítóját. Minden kívánságát teljesítették, azt is vállalták, hogy Verdi még a kosztümös főpróba után is lemondhatja az előadást. A bemutató után a rossz díszleteket, a szegényesen kivitelezett viharjelenetet és a helytelen rendezést kárhoztatta. Szerencsére csak ő volt ilyen szigorú, az opera megkezdte világhódító útját, 1887-ben Olaszországon kívül Budapesten mutatták be először.

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Stáblista:

Hozzászólások