A valóság lehetne álom is, de a bakter nem ébred fel, saját valósága elúszik, elfolyik mellette
az ábránd ködfelhőjében, párhuzamos realitásokban lélegzik, és nem lélegzik valójában, mert a sínek nem találkoznak soha, csak futnak, futnak egymás mellett, anélkül hogy észrevennék a másikat.
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások