Színház

Tizenhárom hónap (házi őrizetben)

előadás, 70 perc, magyar, 2011.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az előadás a megrágalmazott/meghurcolt és méltatlanul elfeledett polihisztor, Löw Immánuel (1878-tól 1944-ig szegedi főrabbi) előzetes letartóztatásának és házi őrizetének időszakát tekinti át: 1920. április 23-tól 1920 májusáig az ügyészségi fogdán, ezt követően július 12-ig a Csillagbörtönben, majd 1921. június 11-ig a Korona (ma Hajnóczy) utca 8. szám alatt tartották fogva, ahol megírta mai napig alapműnek számító tudományos főművét, az ószövetségi növényneveket rendszerező Die Flora der Judent, átdolgozta és kibővítette feleségének ajánlott Csók című tanulmányát és elkészítette rövid önéletrajzát is. Az előadás szövegét Löw Immánuel írásaiból, korabeli újságcikkekből, archív dokumentumokból szerkesztette és írta: Perovics Zoltán, Lengyel Zoltán

"A múltat kell kutatnod, belőle tanúságot merítened, ellesned az ősvilág bölcsességét, eleid tapasztalatát, s a jelent kell értened, a jelenben kell élned. A jelenben kell működnöd s a múltat, a múltak szellemi hagyatékát kutatnod. Kapocs vagy elődök és későn szülött utódok között." (Löw Immánuel)

"Vérengző őrült a villamoson. Budapestről jelentik: Bogdán József debreceni kárpitos Budapesten a Károly-körúton fölszállt a villamosra s elmezavarában kést rántott elő, amivel öt embert össze-vissza szurkált. Végre egy főhadnagy leütötte a kardjával. A tömeg az őrült embert véresre verte." (Délmagyarország, 1920. április 24.)

"Azt gondoljuk, hogy bármilyen mélyek is legyenek a szakadékok, amelyeket egyszer mégiscsak át fog hidalni az egymásra szorultság, és be fog tölteni a józanság - ebben a városban nincs senki, aki szívéből ne kívánná, hogy a könyvek és virágok embere, aki meghurcoltatása esztendejében is e város dicsőségén dolgozott, békében és nyugalomban, polgártársai tiszteletétől környezve, otthona lámpájának szelíd fényében írja meg a bibliai virágok könyvének hátralevő két kötetét." (Móra Ferenc)

"És fölserken a lélek. Hiszen ébren csak akkor van a lélek, ha Istenéről álmodik, mintahogy csak az éjnek alvó egén csillan föl elpusztult világok megtüzesült röpülő roncsa, rajzó csillagok ragyogó tábora." (Löw Immánuel)

A(z) A Nyíregyházi Főiskola Színházi Műhelye előadása

Stáblista:

Hozzászólások