Borbély Szilárd: Nincstelenek

A szerző új kötete életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kisfalunak a tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja.

"Nehéz olvasmány a Nincstelenek. Olykor szinte kibírhatatlan. Abban a mélyvilágban, ahová Borbély Szilárd vezeti az olvasót, csak félelem van és reszketés, csak a távlattalan, üres ég, csak a nyers ösztönök. És egy angyali figura, a félnótás cigány, Mesijás. Ő az egyetlen ebben a pokoli körjátékban, akiben - öntudatlanul ugyan – dereng valami tudás egy másik világról. Hasonló figura, mint Miskin herceg Dosztojevszkijnél. Olykor azt hihetnénk, Borbély túloz, ilyen azért nincs, „ennyire” nincs. Ennyire nem lehet rettenetes ez az egész. Dehogynem lehet. Ez a „családmodell”, ez az apa- és anyafigura egyáltalán nem ritka jelenség. Ahogy a falubeliek, ezek a kegyetlen, sunyi és elmondhatatlanul ostoba véglények sem a fantázia szüleményei csupán. Sőt.

Bulvárosan fogalmazva azt lehetne mondani, hogy Borbély Szilárd regénye a mai magyar valóság sötét oldaláról szól. Mert nehogy azt higgyük, hogy a hatvanas-hetvenes évek óta olyan nagyot változott volna ez a világ. Persze, változott: még szörnyűbb lett." (Győrffy Ákos) (Kalligram Kiadó)

Csáki Judit: Alföldi színháza

Az év egyik legfelkavaróbb könyve csupán egy színház öt évének szakmai számvetése - mégis a hazai független értelmiség és a gondolkodó, műértő közönség első számú kedvencévé, a közbeszéd megkerülhetetlen részévé vált. 

"Nemzeti Színház, 2008-2013. Sokunk színházi és színháztörténeti ismerete nem tud fölidézni még egy ennyire sikeres és tartalmas öt esztendőt a Nemzeti Színház történetéből. Csupa remek előadás? Egy frászt. Ilyen meg olyan. Csupa rendkívüli színész? Egy frászt. Ilyen meg olyan. Új közönség? Igen. Nemzetközi terep? Igen. Milyen igazgató Alföldi? Hogyan változott az extravagáns celeb megfontolt, érett vezetővé?Botrányok? Dögivel. Parlamenti szereplés? Szinte repertoárdarab. Csúcsok? Szép számmal. Bukás? Akad.Bánk bán, Csongor és Tünde, Az ember tragédiája. Moliere, Shakespeare, Schiller. Heiner Müller, Klaus Mann, Martin Sperr, John Osborne. És mit mondanak mások? Írók, rendezők, színészek, bentről és kintről. 

Megszólalnak van véleményük. Nevek. Udvaros, Závada, Serban, Rába, Sinkó, Törőcsik, Ascher, Térey, Mohácsi, Esterházy, Znamenák, Parti Nagy, Nádasdy, Gergye, Radnay és sokan mások.Csáki Judit írja, Alföldi Róbert kommentálja.Alföldi színháza - öt nemzeti év." (Libri Kiadó)

Potozky László: Nappá lett lámpafény 

Nem csoda, hogy olyan sokan magasztalják a fiatal szerzőt, hiszen a novellái valóban egyedülálló, izgalmas szövegek és az idei kispróza termés legjobbjai közé tartoznak.

"Potozky László a magyar próza egyik legnagyobb tehetsége. Mindössze huszonhárom éves, amikor a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadónál napvilágot lát Áradás című novelláskötete, mellyel rögtön kivívja a kritikusok egybehangzó elismerését. A Nappá lett lámpafény megjelenésekor pedig még mindig nem töltötte be a huszonöt évet.Új könyvét leginkább a sokszínűség jellemzi, mellyel képes újra és újra meglepni olvasóit. Novellái közt egyaránt találunk a fantasztikum felé elmozduló és szociologikus történeteket, személyesebb hangvételű és távolságtartóbb írásokat. A magyarok közül Tar Sándor és Bodor Ádám, a világirodalomból Ernest Hemingway, Mario Vargas Llosa és Julio Cortázar hatott rá a leginkább, ám írói hangja, sajátos karakterei és atmoszférateremtő ereje révén nagyon is saját, másokéval össze nem téveszthető világgal rendelkezik.

Sokat tud a méltóságról, a kiszolgáltatottságról, az önbecsülés elvesztéséről. Valamint a történelemről, a diktatúráról. Tud úgy pontos és tárgyilagos lenni, hogy mondataiból az empátia se hiányozzék. A valóságot sosem a lokális jellegzetességek megjelenítésével, hanem az egyetemesség igényével mutatja fel. Általános érvényű művek megteremtésére törekszik, azt megragadva, ami bennünk, emberekben közös." (Magvető Kiadó)

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

A szerző meglepett minket egy minden tekintetben jelentős regénnyel: a Fejtől s lábtól nyelvileg bravúros, fontos, izgalmas szöveg.

"Míg Tompa Andrea előző könyve, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel később. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. 

Lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint egymás mellé. 

Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével." (Kalligram Kiadó)

Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben

A kiváló költő memoárja sűrű szövésű, költői széppróza.

"Teljesedjék be a sorsunk: elmondom neked ezt a történetet. Az éjjel egy gladiátorral álmodtam. Ide teszem az álmot a történet elejére. Tudod, bátorítanom kell magamat."

Az új könyv szavai az aranyfényben ragyogó alföldi gyerekkorról, a háborúról és az üldöztetésről, az identitásdilemmákról, a kora ötvenes évek gyári, színi és bölcsészvilágáról, majd a tanári és végül a költői pálya kezdeteiről szólnak. 

Memoár ez tehát, csakugyan. Szólni azonban ennél sokkal kevesebbről és sokkal többről szól. Arról, ami volt, és nincs már, és arról is, ami mindig van. Egy nagy szerelemről. 

Gergely Ágnes elliptikusan érzékletes, közvetlenségükben is elegáns mondatokból megszerkesztett, tökéletesre csiszolt, költőileg ihletett prózája rég várt újdonság, mely szerzőjének, a kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának nyolcvanadik születésnapjára jelenik meg. (Európa Könyvkiadó)

Tóth Krisztina: Akvárium

"Az ötvenes évek szűk levegője"

Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. 

Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. 

Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, "hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát. (Magvető Kiadó)

Vásáry Tamás: Üzenet I.

A világhírű zongoraművész szépirodalmi igénnyel megírt monumentális emlékezésfolyamának első kötete az év egyik legfontosabb könyve.

"Vásáry Tamás önéletrajzának első kötete a kezdetektől egészen a hatvanas évekig vezeti az olvasót. Feltárul benne a harmincas-negyvenes évek fordulójának debreceni gyermekkora, a zongorista csodagyerek első megmérettetései, majd a világháború és a város ostromának az időszaka, később pedig az ötvenes évek kavalkádszerű zenei világa. 

A kötet második fele pedig már az 1956-ot követő emigráció éveit, illetve Vásáry Tamás első házasságát és a mögötte meghúzódó családi drámát írja le. Ugyanakkor az emlékek és anekdoták hátterében lejátszódik az önismeret drámája is, egy érzékeny és kreatív művész útkeresésének és magára találásának a története. 

Vásáry Tamás önéletírása izgalmas és magával ragadó olvasmány, amely nem pusztán a zenebarátok figyelmére tart igényt.Vásáry Tamás 1933-ban született Debrecenben. Kossuth-djas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és karmester." (Libri Kiadó)

Korszakalkotók - Kortárs amerikai filmrendezők

Egy fontos, úttörő munka az amerikai filmművészetről, jó tollú fiatal filmesztétáktól. Várjuk a második kötetet jövőre azokról a rendezőkről, akik ebből kimaradtak!

"Ponyvaregény, Szárnyas fejvadász, Kék bársony, Batman, Schindler listája - filmek, amelyeket mindenki ismer. Ismerjük a rendezőiket is, de azért biztos szívesen olvasnánk még róluk. A Korszakalkotók című kötet a kortárs amerikai film tizenegy meghatározó rendezőjét mutatja be: Tim Burton, Jim Jarmusch, Richard Linklater, David Lynch, Terrence Malick, Michael Mann, Ridley Scott, Steven Soderbergh, Steven Spielberg, Quentin Tarantino és Gus Van Sant életművét. 

Ezeknek a rendezőknek a filmjei és pályája egyben az elmúlt évtizedek amerikai filmkultúráját is összefoglalja, hiszen a rendezők között egyaránt akad hollywoodi mogul és elkötelezett függetlenfilmes. Ismertségük és népszerűségük eltérő, ám mindannyian karakteres filmek alkotói, akiknek egy-egy új bemutatója eseményszámba megy. 

A Prizma folyóirat könyvsorozatának első kötetében helyet kapott portrék ezt a tizenegy alkotót és velük a kortárs amerikai filmkultúra változatos csapásirányait kívánják megismertetni a filmbarátokkal. (Prizma folyóirat - Scolar Kiadó)

Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Igazából bármelyik könyvét ide sorolhatnánk, hiszen a 2013-as irodalmi Nobel-díj a kanadai szerző teljes írásművészetének elismerését jelentette.

"Az önéletrajzi ihletésű Asszonyok, lányok élete Alice Munro egyetlen regénye, amely egy kislány fiatal nővé serdülését követi nyomon az 1940-es évek kanadai kisvárosában, Ontario tartományban. Az elbeszélő, Dell a város és a bozótvidék határán, ezüstróka-tenyésztő apja farmján éli kisgyerekkorát, ahol öccsével és családi barátjukkal, alkalmazottukkal, a különc Benny bátyámmal tölti ideje java részét. 

Dell nyolc története megindító, mégis humoros beszámoló asszonyok és lányok életéről, a társadalmi korlátok elleni kisebb-nagyobb lázadásokról, a női szerepek változásairól, a felnőtté válás naposabb és árnyékosabb pillanatairól.Alice Munro regényét sokan Joyce Ifjúkori önarcképe női változatának, 20. századi Jane Eyre-nek, a fejlődésregény megújításának tekintik. Az Asszonyok, lányok élete megjelenése után Kanadában elnyerte az év könyve díjat, 1994-ben pedig tévéfilm készült belőle." (Park Kiadó)

Centauri: Jégvágó

Egy meglepően friss hangú regény a rejtőzködő írótól.

"Centauri, a titokzatos író nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. 

Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit - még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik tökös gyereket faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt." (Magvető Kiadó)

Neil Gaiman: Óceán az út végén

"Amikor egy emlék felenged, a múlt szivárog ki belőle.Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? 

Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van. 

Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít." (Agave Kiadó)

Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit!

A Prima Primissima-díjas népszerű költő új gyerekkönyve sem okozott nekünk idén csalódást. 

"Figyelem! Csak zsiványoknak! Túl jól nevelt szülők és túl jól nevelt gyerekek ezt a könyvet legfeljebb titokban olvashatják! 

Tüdő Gyuszi kisgyereknek túl nagy, nagynak még kicsi, de azért egyáltalán nem fogja be a szemét, és egyáltalán nem fogja be a száját, olyat is lát és olyanról is beszél, amit a jól neveltek szerint nem szép dolog látni. 

Viszont honnan van körülöttünk ez a sok nem szép dolog: a halottak, a vécékagylók, a szemetesládák, a pofozkodók, a taknyos zsepik, a betörők és a mutogatós bácsik, ha a világ tulajdonképpen jól van nevelve?" (Móra Kiadó)

Térey János: Moll

"Térey János nem ismer lehetetlent, mikor a világot készül versbe szedni. Tűpontos, kegyetlen karakterrajzok túlságosan is ismert magyar figurákról, gúnyosan emelkedett sorok a görög istenek magánéletéről, vagy éppen egy behavazott kastélykert rejtett geometriája. 

Nagyszerű nők és kisszerű férfiak, űrperspektíva és mikrorealizmus - mindezek mögött pedig egyfolytában ott szól az a "hősi, sötét, beethoveni c-moll", mely az egész kötet hangütését meghatározza.

Térey János kilencedik verseskötete érett és kíméletlen áttekintése a ma világának, a jellegzetesen magyar problémáktól a globális katasztrófákig és vissza, azonban szóhoz jut benne a szerző legbensőségesebb, legszemélyesebb lírája is." (Libri Kiadó)

Mo Yan: Szeszföld

Ritkán olvashatunk kínai regényt, de a tavalyi irodalmi Nobel-díj hatására most végre magyarul is megismerhetjük Mo Yan írói világát.

"Mo Yan regénye a mai Kínába viszi el olvasóját. A közös utazás a Szeszföld nevű városba vezet, egy korrupt és szürreális álomvilágba, amely tele van babonákkal, hihetetlen étkekkel és furcsa történésekkel. Amikor a döbbenetes mennyiségű alkohol előállításáról és fogyasztásáról, valamint a bűnügynek számító kulináris élvezetekről szóló pletykák és szóbeszédek a tartományi Népi Ügyészséghez egy névtelen feljelentés révén eljutnak, a helyszínre küldik Tom Port, a neves nyomozót, aki megtapasztalja, hogy vannak, akik a szesz mértéktelen fogyasztásától meg se rezdülnek, s ezért hősként tisztelik őket, de ő maga részegségében többször is megjárja a poklokat.

A Szeszföld a mai Kína társadalmának autentikus kritikája, amely a távol-keleti ország múltjában keresi a mai történések magyarázatát." (Noran Libro)

Forgách András: 12 nő voltam

Forgách András tizenkét női elbeszélő hangján szólalt meg és ebből a kísérletből izgalmas szövegek születtek. 

"12 nő voltam. Egy - aki egy eszkimóhoz megy feleségül. Kettő - aki az űrben akart csókolózni...Három - akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak. Négy - aki a Budapest-Párizs járaton lefogy 25 kilót. 

Öt - aki bemártja, azt, akit a legjobban szeret. Hat - aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével. Hét - aki tud nemet mondani. Nyolc - aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron. Kilenc - aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben. 

Tíz - akinek rendőr volt az apja. Tizenegy - akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte. Tizenkettő - aki egy széthasított fejű férfit szeretett." (Libri Kiadó)

Czapáry Veronika: Megszámolt babák

Felkavaró regény egy tabutémáról, amellyel eddig ilyen mélységben egyáltalán nem foglalkozott kortárs irodalmunk.  

"Czapáry Veronika regényében a babák nem Meseország idilli játékai, hanem a rémület és a kiszolgáltatottság ellen menedéket kínáló szövetségesek egy kislány mindennapjaiban. 

A gyereket a családi erőszak, részvétlenség és a szülői aberráció a kényszeresség és önpusztítás felé sodorja, személyiségvesztéssel fenyegeti. Múló évei összemosódnak, kamaszkora végéig szinte egyhelyben kavarog az idő.

A Megszámolt babák sokkoló olvasmány, az írónő a magyar irodalomban elsőként tör meg egy tabut. Műve azonban nem pusztán látlelet: a balladák konok ritmusában megírt költői próza, az élethez való jog túlélő éneke. A nagy feltűnést keltett korábbi Czapáry-regény, az Anya kacag után a szerző második kötete." (Scolar Kiadó)

Székely Csaba: Bányavidék

Az elmúlt évek egyik legnagyobb színházi sikere, a kiválóan megírt Bánya-trilógia nemcsak színpadon, de könyvben is az év kihagyhatatlan darabja.

"Székely Csaba fiatal kora ellenére jóval több mint egy szimpla tehetség. Trilógiájának első darabja, a Bányavirág a Színházi Dramaturgok Céhe, majd a Színházi Kritikusok Céhe szerint is Az évad legjobb drámája lett, a szerző megkapta érte a Szép Ernő-jutalmat. 

A sorrendben második műnek, a Bányavakságnak is két bemutatója volt már. A kötetzáró Bányavíz pedig az Örkény István Színház drámapályázatát nyerte meg. 

A Bányavidék darabjai ugyanazt az isten háta mögötti, reménytelen világot barangolják be, fanyar humorral, tragikomikusan." (Magvető Kiadó)

Nagy Gabriella: Üvegház

"...egy Beethoven-szonátához, a Hammerklavierhoz hasonlítom. Annak is a harmadik tételéhez. Csodálatos, minden határt átlépő, újra meg újra nekilendülő zene, elkezdi, újrakezdi, nekimegy, megtorpan, visszatér oda, ahonnan elkezdte, sokszor próbálkozik, aztán egyszer csak elindul, és árad megállíthatatlanul, roppant mélységekből tör fel, és hiába nem értjük, mit mond, felfogjuk a mélység ismeretlen illatát és hűvösségét. " (Láng Zsolt)

"Mit lehet kezdeni az élettel anya és apa halála után, fel lehet-e dolgozni a tragédiákat, felépíteni újra a múltat az emlékek szilánkjaiból, feltámasztani, ami vagy aki nincs? 

Nem az a kérdés, meddig él egy ember, hanem az, hogy meddig, milyen mélyre képes visszamenni tetteinek, érzelmeinek magyarázatáért. Gyakran meglepő, gyönyörűséges és rettenetes indítékokért. A hosszabb idő után ismét kötettel jelentkező írónő műve regényes novellafüzér, rövid történetekből komponált portré családi háttérrel. Élveboncolás, szembenézés a megtörténttel, küzdelem a folyton változó és bizonytalan emlékezettel. Hősünk ezúttal és valóban: EGY NŐ." (Új Palatinus Könyvesház)

Jónás Tamás: Lassuló zuhanás

"Megmaradni a megérzéseknél. Hosszasan, lassan írni arról, mi a jó. Tömören és gyorsan arról, mi a szép. Elbeszélgetni azokkal, akik a közelemben vannak, parttalanul, de mély tartalommal. Felfedezni az embert, először csak a figyelemmel, aztán az átadással: megélni az ő igazságait, és megmutatni neki a magaméit. 

Bizalommal kezdeni, s megtartani a bizalmat. Dolgozni a közelségért, kínálni alkalmakat és tereket magamból. Kivárni, amíg igazít magán a másik, abban a ritmusban, ahogy neki kényelmes, és nem sürgetni semmilyen változást. Elfelejteni, amit el kell. Tudni, hogy mit kell elfelejteni. Meghallani minden kopogtatást. Nem késni a válaszokkal, megérteni a kérdésekben lévő állításokat. Ismerni magam, a határaimat, és nem figyelmeztetni senkit a határaira. 

Erőm szerint vállalkozni új dolgokra. A régi dolgokat becsülettel, kitartó figyelemmel és azonos minőségű odaadással fenntartani. A gyerekek közelében maradni. Egyre pontosabban fogalmazni meg, s nem szabadon repülni hagyni a gondolatokat. Megörökíteni valamit abból, amit a szívem mélyén fontosnak érzek." - Jónás Tamás (Magvető Kiadó)

Krasznahorkai László: megy a világ

"Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. 

Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik. 

A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége - meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van." (Magvető Kiadó)