Hogyan találkozott Stephen Hawking munkásságával és Kitty Ferguson könyvével?

Az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében dolgozom kutató csillagászként. Egy kollégám révén 2010-ben kerültem kapcsolatba a Kossuth kiadóval. A Hawking-életrajz előtt már fordítottam néhány fizikai, matematikai illetve technikai témájú ismeretterjesztő könyvet. Bizonyára a korábbi fordításaim miatti ismeretségből kifolyólag kerestek meg a könyv fordításával, korábban nem ismertem Kitty Ferguson nevét.

Stephen Hawkingtól talán sokakhoz hasonlóan Az idő rövid története című bestsellerét olvastam először. A szakcikkeit nem ismerem, inkább népszerűsítő művekből, valamint az internetről tudtam korábban a munkájáról.

Van tapasztalata az elméleti fizikában és a kozmológiában, amely segítette a munkáját?

Igazán mély szakmai tapasztalatom ezeken a konkrét területeken nincsen, én leginkább megfigyelő csillagászattal foglalkozom. Ugyanakkor a szakmai tapasztalataim, elsősorban a szaknyelv ismerete nagy segítségemre volt a fordításban. Hawking elméleteit, tudományos eredményeit a szerző igazán közérthetően mondja el a könyvben, így a fordítás sem jelentett nehézséget.

Ön szerint Stephen Hawking nagy népszerűsége a testi fogyatékosság nélkül is ugyanekkora volna?

Ebben a kérdésben a fizikus társadalom is megosztott. Lehetetlen megmondani, hogyan alakult volna Stephen Hawking pályája és ismertsége, ha nem volna ez a betegsége. Sokan úgy vélik, hogy van néhány más kortárs fizikus is, akinek legalább annyit köszönhet a tudományterület előrehaladása, mint Hawkingnak.

Hogy mégis Hawking az, akinek a neve ma az emberek többségének elsőre beugrik, ha egy ma élő fizikust kell megnevezniük, abban lehet szerepe a betegségének is. De az is lehet, hogy csupán a személyiségének köszönhető a népszerűsége. Az viszont valószínű, hogy a betegsége közvetett módon is közrejátszik népszerűségében: az őt tolószékbe kényszerítő kór miatt csak egyetlen nyomógombbal, számítógépen keresztül, rendkívül körülményesen képes kommunikálni. Így kényszerűségből tökélyre fejlesztette a tömör, ugyanakkor közérthető fogalmazás képességét. A matematikai képleteket pedig szinte teljesen mellőzi.

A kultusza mellett Ön szerint szakmailag is a legjobbak közé tartozik? 

Igen, Hawking mindenképpen az elméleti fizikusok élvonalába tartozik. Azt mondják az őt legjobban ismerő kollégák, hogy sajátos látásmódjával, intuíciójával olyan elméleti eredményeket „sejt meg”, amire senki más nem képes, és ezeket a sejtéseket kollégái hosszú és kitartó munkával tudják csak formálisan igazolni. Persze nem minden sejtése igazolható, ő is szokott tévedni.

Bizonyára ezt az egyéni látásmódját betegségének is köszönheti, hisz, amint már említettem, csak gépi segítséggel, és úgy is nagyon korlátozottan képes írni és formális matematikai levezetéseken dolgozni. Legismertebb elméletei a fekete lyukak párolgásáról, a fekete lyukak közepén található szingularitásokról, és a fekete lyukak információtartalmáról szólnak. Főleg az első talán szakmai körökön túl is ismert. A világ megismerésének folyamatában mindenképp fontos ezeknek az elméleteknek a szerepe.

Volt-e olyan elmélete, gondolata, amely Önt is megérintette és foglalkoztatja?

Igen, az információs paradoxon problémája. Ez az emberek többsége számára egyáltalán nem hangzik életbe vágó problémának, így valószínűleg kevesen is hallottak róla, ám a világképünket alapvetően befolyásoló kérdést feszeget. Sokáig úgy képzelték, hogy egy fekete lyuk rendkívül egyszerű képződmény, mindössze három paraméterrel, három darab számmal bármelyikük teljes mértékben jellemezhető.

Ezért ha egy fekete lyukba beledobunk egy könyvet, vagy egy ugyanolyan tömegű üres papírcsomót, a fekete lyuk, valamint az egész világegyetem is pontosan ugyanúgy fog kinézni a két különböző esemény után. Ám a könyv bedobása esetében több információ tűnt el a külvilágból. 

Vajon hová tűnt ez az információtöbblet? Végleg elveszett? Ezt kérdezte Hawking, és a probléma alaposabb vizsgálata rámutatott, hogy a fekete lyukak mégsem olyan egyszerűek, mint hitték. És ez azért nagyon jó hír mindannyiunknak, mert végső soron azt jelenti, hogy a világunkban nem történhet okozat az őt kiváltó ok nélkül.

Ha elméleti fizikáról beszélünk, sokakben felmerülhet a kérdés: mennyire vehetünk komolyan egy elméletet, amely kézzelfogható kísérelettel nem igazolható? 

Éles határvonal nem az elméleti és a kísérleti fizika között húzódik, hanem a fizika és az ezotéria, metafizika és hasonlók között. Minden fizikai elmélettől elvárjuk, hogy kísérlettel, megfigyeléssel cáfolható legyen. Néha előbb van egy elméletünk, és azt igyekszünk kísérletileg alátámasztani – ez jellemző az elméleti fizikára. Máskor pedig számos megfigyeléshez keresünk egy egységes leíró elméletet – ilyen inkább a kísérleti fizika.

Valamilyen szinten, ha kimondatlanul is, de minden tapasztalatunk bizonyos elméletektől, modellektől függ. Ha például látunk a parkban egy fát és egy kisebb bokrot egymás mellett, abban minden szemlélő könnyen megállapodik, hogy a bokor alacsonyabb, hiszen mindenki ugyanúgy látja. De ehhez magunkban mindannyian feltételezzük, elfogadjuk, hogy a parkban a fény egyenes vonalban terjed. Ami egy fizikai elmélet. Hawking fekete lyukak párolgásáról szóló előrejelzése is ellenőrizhető elvileg, még ha technikailag nagyon nehéz is kivitelezni. Ezért Hawking gondolatkísérlete egy teljes jogú elmélet.

Mennyire olvasmányosak és élvezhetőek a könyvben leírt Hawking-elméletek?

A könyv mindenki számára követhetően és élvezetes módon ismerteti Hawking fizikusi munkásságát. A könyvnek nagyjából a felében pedig Hawking magánéletéről ír a szerző. Ez a kettősség nagyon érdekes és izgalmas életrajzi-ismeretterjesztő művet eredményezett. 

Amikor felfedezték a betegségét, pár évet jósoltak neki, ehhez képest elmúlt 70 és még mindig aktív. Meddig lehet bírni ezt a munkát ilyen körülmények mellett Ön szerint?

Hawking erre azt mondja, hogy ő szerencsés. Szerencsés azért, mert olyan hivatást talált magának még betegsége előtt, amit ilyen körülmények között is, pusztán fejben tud végezni.

És azt mondja, szerencsés azért is, mert a betegsége miatt ő a nap nagyobb részében gondolkozhat, dolgozhat. Amíg mások mosogatnak, takarítanak, autót vezetnek, hivatali ügyeket intéznek, addig ő dolgozik. Hawkingban rendkívül erős az élni akarás, meglehet, hogy ennek a hozzáállásnak is szerepe van abban, hogy betegsége az orvosok által vártnál sokkal-sokkal lassabban uralkodik el rajta. Hawking betegsége csak a testére van hatással, az elméjére nem, így valószínűleg amíg él, dolgozni is fog.

Vállalkozna-e később esetleg Hawking-könyvek fordítására?

Szívesen fordítanék a jövőben is Hawking-könyveket.