100 éve, 1923. október 28-án, Mosonszentmiklóson született Kormos István kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő.
Saját bevallása szerint húszévesen kezdett verseket írni, amelyeket rövid időn belül publikált is. Első megjelent kötete, Az égig érő fa (1946) a mai napig elérhető a Móra Kiadó kínálatában, miként Vackorról, a piszén-pisze kölyökmackóról szóló, közkedvelt verses meséi is. A muzsikás kismalac, A Pincérfrakk utcai cicák és A hetvenkedő sün című írásaiból pedig rajzfilm is készült.
1950-től haláláig az Ifjúsági, majd a Móra Kiadó szerkesztője volt. Nevéhez fűződik a Kozmosz-sorozat, melyben számos ifjú tehetségnek adott lehetőséget a bemutatkozásra.
Kormos István elkötelezetten támogatta a fiatal tehetségeket, bátorította kortársait az alkotásra. Csukás István Költők éhkoppon című írásában így emlékszik rá:
„Az egész úgy kezdődött, hogy Kormos István dörmögő hangján szemrehányóan nekem szegezte a kérdést: miért nem írsz a gyerekeknek?! Valamit hebegtem, hogy nem tudok én, meg nem próbáltam még, de Kormos szigorúan félrehessentette a kifogásokat, s tovább dörmögött…
…nemcsak nagyszerű költő volt, hanem nagyszerű szerkesztő is. Áldja meg érte az Isten haló porában!
Szerződést kötöttünk, s addig nem hagyott békén, amíg meg nem írtam első mesekönyvemet. S hogy az ifjú szerző megdicsőülése még nagyobb legyen: Bálint Endrével illusztráltatta! Kívánok minden ifjú kollégának ilyen kezdetet és ilyen szerkesztőt!”
Kortársai kiemelték, milyen eredeti humorú, életszerető ember volt, akinek öröm volt a társaságában lenni.
Elkötelezetten és szívből dolgozott, még úgy is, hogy kortársaihoz hasonlóan ő is elhallgatott az 1950-es években. Húsz éven keresztül csak gyerekversei és műfordításai jelentek meg. Saját bevallása szerint önvédelemből kezdett gyerekeknek írni, hogy ne mondhassák róla, hogy nem ír, illetve ebben az időben kislánya, Anna is inspirálta.
Bertha Bulcsunak így nyilatkozott: „A legjobb költők tanítottak rá, hogy milyen felelősség gyerekeknek írni, hogy a gyerekköltészetet szinte szavanként kell megkomponálni. Mert vannak hazug mesék és vannak igaz mesék. Hála isten, elég sok jó költőnk van, aki komolyan akar és tud gyerekekhez szólni. Számomra ez azért is fontos, mert a Móránál a gyerekirodalom alakítása, színvonalbeli ügye hivatali munkám. Micsoda szerencséje például a gyerekeinknek, hogy van egy Weöres Sándorunk! Zelk, Tamkó Sirató, Nemes Nagy Ágnes után már fiatal költőink is szólni akarnak a mai kicsikhez, Kiss Anna, Veress Miklós, Szepesi Attila és mások.”
1963-65 között Párizsban élt, ahová szereleme miatt utazott. Író ismerőseinek hála munkát is talált, emellett számos kiváló szerző művét fordította le magyarra, így például Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud alkotásait.
1971-ben publikálta újabb kötetet Szegény Yorick címmel, majd négy évvel később utolsó versgyűjteményét, az N. N. bolyongásait. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos, népi szürrealista hang jellemzi.
A jubileumi év alkalmából a Trend Kiadó egy olyan emlékkötetet kiadását tervezi, mely méltó módon mutatja be a 20. század e kiemelkedő jelentőségű alkotójának munkásságát. Az év folyamán a tervek szerint ismét megtekinthető lesz az Aranyszamár Színház Vackor című bábelőadása, októberben a 6szín Vackor nappal várja az piszén-pisze kölyökmackó barátait.
