Az utóbbi évek egyik legérdekesebb sci-fijét a francia képregényírók gyöngyszeme, Enki Bilal rendezte.
E különös nevű rajzoló 1951-ben született, Belgrádban. Családjával kilenc éves korában költözött Párizsba és 14 évesen, René Goscinny, az "Asterix" alkotója hatására indult el a pályán. A "Halhatatlanok" Bilal harmadik mozifilmje (korábbiak: "Bunker Palace Hotel" - 1989, "Tykho Moon" - 1996), egyik legjelentősebb képregény-sorozatának, a nálunk valószínűleg alig ismert "Nikopol-trilógiá"-nak ("The Carnival of Immortals" - 1980, "The Woman Trap" - 1986, "Equator Cold" - 1992) feldolgozása. Benne a Bilal munkáira jellemző képi és tartalmi jegyek érvényesülnek. Az utópiába oltott teremtésmítosz egy fakókék és hideg színekben vibráló, jövőbéli metropoliszban játszódik, melyet dekadens uralkodók, cyborgok, amnéziás főhősök és egyéb csodabogarak népesítenek be.
XXIII. század, háromszintes New York. A várost az idegen fajokkal való kereszteződések, a genetika és kibernetika alig emberi, szintetikus és idegen szövetekből összetákolt teremtményei lakják. Egy "Nikopol szelleme" nevű földalatti mozgalom holografikus üzenetekkel uszít a legfőbb genetikai óriáscég ellen. Ráadásul (még a különös városlakók számára is meglepő módon) az égen megjelenik egy hatalmas piramis, melyben Istenek monopoliznak, a fűtőanyag meg kifogyott.
Enki Bilal - Serge Lehman, sci-fi író segítségével - a film forgatókönyvét a "Nikopol-trilógia" három legfontosabb karakterére alapozta. Főhősei: Jill Bioskop, a titokzatos amnéziás szűz, Hórusz, a sólyomfejű isten, a piramis egyik lakója, és Alcide Nikopol, a hajdani politikai fogoly, akit harminc éve hibernáltak és űrbörtönbe száműztek, mert túl sokat tudott a hatalmon lévőkről. Hórusznak Nikopolra van szüksége a megtestesüléshez és Jillre halhatatlan lelkének tovább örökítéséhez. De nem ő az egyetlen, aki rájuk vadászik. Az örök életre vágyakozó uralkodó család és azok vérengző szimatszörnyei is őket akarják, és akkor még nem is említettük fekete Jánost az űrből?
Az animációs elemekben bővelkedő sci-fi teljes egészében digitális háttérrel, de animált (digitális vagy maszkkal elváltoztatott) és valódi színészek együttes bevetésével készült. Az egy hónapos forgatást évekig tartó utómunkák követték, s a költségvetés elérte a 23 millió eurót (vagyis fele annyiba se került, mint az európai csúcsdöntő "Ötödik elem"). A film kuriózum jellegét fokozza a sztármentes, mégis izgalmas és emlékezetes szereposztás. A női főszerepben egy éteri szépség, Linda Hardy. A "Halhatatlanok" a fiatal francia színésznő, az 1992-es Miss France harmadik filmszerepe. A férfi főszerepet a német Thomas Kretschmann (1962) játssza, akire ráfért már egy Baudelaire verseket szavaló, angyallelkületű főhős, hiszen eddig kevés része volt effélében, náci tiszteket alakított többek között a "Sztálingrád"-ban és "A zongoristá"-ban is.
Enki Bilal a másik híres francia képregény-rajzolóhoz, Moebiushoz hasonlóan (nemcsak "Az ötödik elem", de a "Nyolcadik utas: a Halál", a "Dűne", vagy a "Szárnyas fejvadász" és "Az idő urai" is Moebius látványtervei alapján készült) az apokaliptikus víziók mestere. Bilal műveit a francia képregény- és filmutópiák legjelentősebb darabjai közé sorolják, bár saját állítása szerint Japánban elismertebb, mint Franciaországban. A legérdekesebb francia utópiák között érdemes megemlíteni Jeunet és Caro szürreális film-apokaliptikáit ("Delicatessen", "Az elveszett gyerekek városa"), a Schuiten-Peeters szerzőpáros "Rejtett városok" című, képzeletbeli városokat bemutató képregénysorozatát, vagy Adamov és Cothias "Halott hold vizei" című, túlélok és mutánsok társadalmában játszódó képregénysorozatát is.
A "Halhatatlanok" a sci-fi rajongók számára az év meglepetésének ígérkezik, amit látni kell és újra és újra megnézni. Olyan, mint egy csodálatos, mágikus erejű látomás, mely gyenge pontjaitól függetlenül is (a forgatókönyv helyenként kidolgozatlannak tűnik) rendkívül vonzó darab. A film számos vonásában emlékeztet Besson "Az ötödik elem"-ére. A kettejük közötti különbség mégis meghatározóbb, s a "Halhatatlanok" felejthetetlen és azonnal rabul ejtő hangulatában, finomságaiban, különös, apokaliptikus költői világának apró részletekig életre keltett voltában keresendő. Egy különleges sci-fivel van dolgunk, mely megannyi elődéhez hasonlóan le sem tagadhatná "Brazil"-os és "Metropolis"-os beütéseit, de felmenői közt olyan filmet is joggal emlegethet, mint Tarkovszkij "Nosztalgiá"-ja.
