Amikor Mickey Rourke még jóképű volt, és nagyon kellett neki a pénz

Mickey Rourke-kal a 9 és fél hét és az Angyalszív után bármit el lehetett adni. És ő be is vállalt mindent, ha kapott érte 1-2 milliót.

Az 1991-es Harley Davidson és a Marlboro Man minden idők egyik legostobább, de egyben legszórakoztatóbb filmje. Igazi B-kategóriás marhaság, aminek minden perce bűnös élvezet. Már eleve a két főszereplő, Mickey Rourke és Don Johnson is a karikatúrába hajló, tesztoszteronszagú macsóság mintapéldányai, hiszen az egyiküket a legismertebb amerikai motorról, a másikat a legismertebb amerikai cigarettamárkáról nevezték el.

Egy motoros és egy cowboy: az idealista amerikai hazafiasság esszenciájának legközhelyesebb kivetülései. Mindkét macsó archetípus szűk nadrágban száguld a végtelen amerikai sivatagban, azzal a különbséggel hogy vad musztángok helyett füstöt okádó motoron ülnek, de ugyanúgy beverik a rosszarcú banditák képét, ahogy a hozzájuk hasonló, szabadságszerető hollywoodi igazságosztók tették az elmúlt 100 évben.
 
Már a film nyitójelenetben kiakad a kúlságmérő: a fiatal, és még egyáltalán nem szétbotoxolt képű Mickey Rourke kockahasat villantva cigarettázik a július 4-i tűzijátékot nézve, majd szertartásosan felvéve a bőrcuccait, motorra pattanva magára hagyja a szex után elégedetten doromboló, pucér nőjét az motelszobában, és egy Bon Jovi-sláger dallamaival kísért montázsban átmotorozza fél Kaliforniát!
 
 
A folytatás is olyan, mintha egy folyton jó csajokról és gyors motorokról fantáziáló, pattanásos kamasz írta volna a forgatókönyvet: Harley Davidson megáll rendet tenni egy benzinkútnál, ahol épp marcona alakok akarják kirabolni a szende pénztároslányt.
 

De Harley Davidson barátja, Marlboro Man is maga a cowboycsizmás-sheriffkalapos macsóság idealizált mintaképe, az a fajta tökös alfahím, aki hírből sem ismeri a politikai korrektséget, és még egy csupa indián törzsvendégből álló didibárba is képes vigyorogva besétálni, hogy aztán laposra verje a helyi törzsfőnököt:

 
 
Na ilyen jeleneteket kapunk vagy másfél órán át, miközben a két reklámember kirabol egy páncélfurgont, hogy segítsen egy bajba jutott barátnak, de ezzel magukra haragítják a helyi bűncézár összes feketekabátos maffiózóját. Mickey Rourke egyébként óriási marhaságnak tartotta az egész bőrnadrágban keménykedős sztorit, és csak azért vállalta el a főszerepet, mert 2,7 millió dollárt kapott érte a Metro-Goldwyn-Meyer stúdiótól.