Egészen más körülmények között készült, s más tőről fakad az ausztrál Az én házam, az én váram humora és bája. Melegszívű vígjáték, groteszk hőstörténet a kisember nagyságáról, kacagtató himnikus vallomás a szeretetről, a családi összetartásról. Minimális pénzből, 16 milliméteres kamerával (35-ös helyett) 11 nap alatt forgatta négy összeszokott barát testvériesen felosztva a munka fontos feladatait egymás között. Szegényesek a helyszínek, egyszerűek a beállítások, a színek sem csillogóak, de lefegyverző a groteszk báj. "Vajon mi történt a boldog családokkal, azokkal, akik igazán szeretik egymást?", kérdezte a négy fiatalember, és teremtett magának egy családot, ahol mindenki őszintén és fenntartás nélkül szereti a másikat. A családi legendáriumok őrizte, frenetikus közhelyeket halljuk és látjuk, miközben az igazi, mélyen átélt érzések csodájának vagyunk a részesei. A kacagtatóan kisszerűt a ragaszkodás őszintesége nagyszerűvé avatja. A rossz környéken álló, szerény otthon veszélybe kerül, a családfő, a szelíd kisember mintapéldánya elszánt csatába kezd és együgyű hősiességében felmagasztosul. Ennyi a történet, amely arról szól, hogy egy ház csak téglákból épül, de az otthon szeretetből és emlékekből.
