Boratot, az álkazah riportert még a tévésorozata számára találta ki az ALi G-t is alakitó brit komikus. Borat azóta sztár lett, támadja őt például a kazah állam, sőt, ő vezette az MTV Music Awards díjkiosztót. Borat bunkó és műveletlen, mégis imádtuk a tévében. Nem változott meg a filmszerep kedvéért sem, mi azonban már nem lelkesedünk annyira.
Lenyűgöző méretű partit rendezhetett a Borat-film főszereplője és karakterének kitalálója, Sacha Baron Cohen néhány hete. Egy másik alteregója, Ali G jelmezébe bújva hordta körbe a kokaint és buzdította a táncos lányokat, akik az angol nyelvű újságírók köré csavarodva vonaglottak a táncparketten. A költségeket felmérni sem tudjuk, de nyilván megérte, mert a filmről mindenféle etikai elveket félretéve ömlengett a világsajtó. Néhányan egyenesen a világ legviccesebb filmjeként emlegetik a kazah riporter amerikai road movie-ját, ami szintén elméletünket támasztja alá.
Ne tévessze meg, hogy a bűnös korrupciós buliról nem hallott még semmit, hiszen aki megírhatta volna, mind ott volt.
Minket azonban nem hívott senki, úgyhogy most megtudja az igazságot.
Borat a porcelánboltban
Az igazság az, hogy zavarban vagyunk. A filmen ugyanis tök sokat röhögtünk, mekkora poén volt például, amikor a kazah riporter beleszart egy zacskóba, aztán lengette a gazdag amerikaiak előtt, mert nem tudta, mit kell csinálni vele. Vagy amikor a kazahok legértékesebb kincsével, egy zacskónyi pinaszőrrel próbálta kifizetni a porcelánboltban okozott kárt.
Szóval nem értelmiségi fanyalgásról van szó, amikor megjegyezzük, az egész mégis inkább langyos volt, legalábbis annak, akit Sacha Baron Cohen legendás tévésorozata tett rajongóvá. A filmben egy ideig a már ismert gegek jönnek, a végén viszont éppen hogy túlságosan új az egész. Nem, szó sincs ezotériáról, annyi, hogy Borat filmen nem hozza a tévéből ismert formáját.
Poénok helyett Pamela Anderson
A kezdetben angol csatornnák számára készült Ali G-show-nak három karaktere van, maga Ali G, a londoni vannabe rapper, Bruno, az osztrák, homoszexuális divatriporter, és a kazah tévés. Borat a keleti prosztóságból és az álságos, nyugati pc-világ sztereotípiáiból csinál viccel, szégyentelenül, nyíltan, de finom arányérzékkel. Borat lehengerlő természetességgel buzizik, zsidózik, fingik és taperol, miközben a poén mégsem a végbélrecsegés, hanem ahogy minderre az ENSZ-nagykövet, a szuperszofisztikált feminista harcos(nő) vagy déli rodeóhős reagál.
Nem emlegetjük fel kedvenc részeinket a sorozatból, azt például, amikor Borat érzelmes részegre issza magát egy borkostolón, majd egy amerikai somelier zakójába zokog, hogy sosem szerette az anyukája. Arról a jelenetről sem beszélünk, amikor Borat egy déli kocsma kovbojkalapos közönségével énekelteti el a "Dobd a zsidót a kútba, hogy végre szabad legyen Kazahsztán" refrénű szerzeményét.
A filmváltozatban vannak hasonló poénok, de az interjúk, amikből a tévésorozat áll, nem visznek el egy másfél órás filmet. Ahhoz sztori kell, nem pedig vicces helyzetek és interjúalanyok. Borat tehát beleszeret Pamela Andersonba, és keresztülutazik Amerikán, hogy "betehesse a nőiességébe".
A road movie azonban szükségszerűen Boratra koncentrál, így az egész végül klasszikus, seggre esős komédia lesz, legfeljebb a poénok trágárabbak. A film azért nyilván sikert arat a Boratban még kezdők, és a fingós poénok rajongói között.
Tanulságként leszűrhetnénk, hogy a tévében működő viccek a film terében elvesznek, de egyrészt ilyet csak a Filmvilágban írnak, másrészt pedig ott van a Monty Python, akik Repülő cirkusz-sorozat után moziban is jók voltak. Ha valakik, hát ők csinálták a világ legviccesebb filmjeit.