Fecseg a felszín

A kétgyerekes családanya a sűrűsödő munkahelyi tennivalók és a családja között őrlődik. Úgy tűnik, mindkettőre futja az idejéből, de nem. Választania kell – vagy mégsem? Ez minden dolgozó nő dilemmája.

Kissé késve

A walesi írónő, Allison Pearson személyes tragédiája az, hogy amikor tíz évre megjelent bestsellere, a Csak tudnám, hogy csinálja? nem született belőle azonnal mozi – a Bridget Jones (és szigetországi kolléganője, Helen Fielding) megelőzte. Az akkoriban nagy sikert aratott könyv főkérdése, a dolgozó nő munkássága szemben a magán- (családi) életével a nyugati társadalmakban mind a mai napig fölöttébb aktuális, ám az eltelt évtizedben realizált dolgozónős-filmek – az említett Jones-adaptációktól kezdve a női főszereplő (Meryl Streep) Oscarjára jelölt Az ördög Pradát visel című filmen át (mondjuk) az Egy boltkóros naplójáig – mindenféle aspektusból körbejárták a témát. Lerágták a csontot. A Szex és New York-tévésorozat pedig pláne – kiegészítve két nagyfilmes, egy jobb és egy rosszabb bónusszal –, nem nagyon van mit mondani. Így hiába gondolták most (későn) aktualizálni a Pearson-regényt, összekacsintóan a műfaji rajongók ikonikus tévéhősét (a Szex és New York-beli Carrie Bradshaw-t) megformáló Sarah Jessica Parkert helyezve a központba, ahhoz egy nagyon jó forgatókönyv szükségeltetett volna. Az meg nincs.

Kissé elcsépelve

[img id=310747 instance=1 align=left img]A filmeket tekintve az 1988-as Mike Nichols-vígjáték (Dolgozó lány, főszereplő: Melanie Griffith) óta tudjuk, milyen összetett a karrier és az intim élet közt egyensúlyozni kényszerülő hölgyek sorsa. Nehéz összeegyeztetni a szív és az ész dolgait úgy, hogy valamelyik ne sérüljön.

Az eredeti regényt nagyjából a fenti gondolatnak a mentén igyekszik kifejteni a Csak tudnám, hogy csinálja című öszvérfilm. Itt a munkáslány kétgyermekes – a harmónia jegyében: van kislány (Emily) és kisfiú (Ben) – családanya, miközben befektetési alapkezelőként szorgoskodik (csinálja a pénzt). A nyüzsgő nő, Kate egyre nehezebben tudja megoldani, hogy szerető férjével (Greg Kinnear) és porontyaival legyen, illetve hogy a munkahelyén helytálljon. Különösképpen, hogy – és innen indulnak a bonyodalmak – egy sármos bankvezérnek (Pierce Brosnan) megtetszik Kate egyik befektetési tippje, és ezért szorosabb együttműködésre kéri az asszonyt. Ez sok utazással jár, no meg avval, hogy a családanya lekési a Hálaadás-vacsorát, fia első hajvágását, és a hóember-építésről szintúgy távol marad, sőt: még a hűtlenkedés lehetősége is felmerül a vonzó pénzemberrel.

Kissé fantáziátlanul

Utóbbi azonban nem következik be, mint amiképp igazából nem történik semmi említésre méltó ebben a filmben (olyan meg pláne nem, amit ne láttunk már volna). A Csak tudnám, hogy csinálja maga megfogalmazta tétje az, egyensúlyba lehet-e hozni az élet két markáns szegmensét (igen), és hogy amúgy meg mi a fontosabb (a válasz nyilvánvaló). Biztonsági játékot játszanak velünk a filmesek. Az egyébként forgatókönyvíróként Oscarra jelölt rendező, Douglas McGrath (Lövések a Broadwayn) azért, mert hiába tud scriptet írni, inkább egy a női témákban jártas profira bízza a szövegkönyvet – Aline Brosh McKennára (Hármasban szép az élet, Válótársak, Az ördög Pradát visel, 27 idegen igen, Ébredj velünk) –, és végül farag egy a célnak megfelelő, de valójában semmilyen széklábat. Lehet, McGrath úgy gondolta, ő feldolgozásban jó – az Emma című romantikus drámája Jane Austin-adaptáció, a Nicholas Nickleby című filmje Charles Dickens könyve nyomán született, A Hírhedt című alkotása pedig George Plimpton író Truman Capote-regényéből készült –, vászonra vitelezi a walesi írónő művét is. Ha máshogy nem, Sarah Jessica Parkert alkalmazva "csodafegyverként".

A Sarah Jessica Parker-tényező

A színésznő azonban "kétélű fegyver". Carrie Bradshaw figurája miatt millióan imádják, ám sokan nem bírják elviselni még a látványát sem. Akad, aki szerint egyedül a Támad a Mars! című Tim Burton-szatírában kapta a neki való szerepet, amikor az ufók pudli-testre applikálták a fejét (és akkor egymásba is szeretett a filmben Parker és partnere, Brosnan). A színésznő nincs könnyű helyzetben: akik imádják, mindig Carrie-ként látják a vásznon, bármit játszott, hiába is próbálkozott a közkedvelt tévészéria után más, jobb (Kőkemény család, Anyám nyakán) és rosszabb (a Szegény embert az Amish húzza című vígjátékit másoló Hova lettek Morganék?) mozifilmekkel. Akik meg utálják, bármit tesz, utálni fogják. De nem miatta nem jó a Csak tudnám, hogy csinálja.
Írtuk: öszvérfilmmel, úgynevezett dramedyvel van dolgunk, vagyis a komédiába súlyosabb tartalmakat oltó filmmel. De csupán az igyekezetet látjuk, mert a szokott hollywoodi óvatosság okán csínján bánnak a mélyütésekkel, a hangsúlyt a könnyed hangnemre helyezik. Esetünkben mindez azzal jár, hogy kapunk egy drámailag teljesen felszínes, vígjátékilag gyenge, a klisékre épülő mozit. S bár azon rendező idea, amikor a főszereplő kiszól a képből, alapvetően szimpatikus, ám a film lapossága – modorossága, közhelyessége és vicctelensége – okán a levegőben marad lógva.

Kinek ajánljuk?
- Sarah Jessica Parker rajongóinak.
- Családanyáknak.
- A fajsúlytalan kikapcsolódás kedvelőinek.

Kinek nem?
- Sarah Jessica Parker-elleneseknek.
- A karakteres filmek híveinek.
- Férfiaknak.

4/10