Az Alkonyat-generáció Pomádéja is lehetett volna, ha lenne benne legalább egy jó dal, vagy egy színésznő, vagy bármi, ami komolyan vehető. De nincs.
Greg Kinnearnek is ciki
Aki látott már bakancsos tinédzser halálmadarat ruhának hitt fekete cafatokba és szenvedést jelképező láncokba bújva sétálni behúzott nyakkal nyári forróságban, a vakáció hevében bikinire vetkőzött gimislányok között, az el tudja képzelni, milyen hatást kelt a tengerparti városba érkezett Ronnie. A lány épp sértődött korszakát éli, apropót szülei válása szolgáltatja. Akik egyébként egész jól kijönnek egymással, csak - amennyire ez a beszélgetésfoszlányokból kivehető - nem erőltetik tovább, ami nem megy. Ennek egyébként is már vagy egy éve, Ronnie azóta most találkozik először apjával, hogy öccsével együtt nála töltsék a nyarat. Kicsit erőltetett, hogy rögtön az első nap összeütközik a strandon egy kigyúrt röplabdás sráccal, aki olyan szemekkel néz, hogy nem sok kételyt hagy a majdani utolsó képkockákat illetően, ám ettől még az odáig vezető útnak nem kellene feltétlen olyan gyötrelmesnek lennie, mint amilyen aztán lesz. Lényeg, hogy a kicsit sármos, kicsit saját szerepében is magát kellemetlenül érző Greg Kinnear apaként igyekszik valamelyest visszaférkőzni lánya bizalmába, és az alapkoncepció szerint ennek záloga valahol a közös szenvedély, a zene kellene legyen, mert hogy mindketten zongoráznak.
Zene nélkül mit érek én
Értem én, hogy "olyan tengerparti naplementéses filmet" akartak csinálni, és hogy minél kevésbé legyen szemetszúróan vállalhatatlan, az egész helyszínéül megtettek egy tengerpartot, a nap meg hát, istenem, néha le kell, hogy menjen. Mentségére szolgáljon a forgatókönyvnek, hogy a szerelmesek fába vésett nevét már a lány is cikinek tartja. Azt persze nem, hogy egész film alatt folyamatosan szakít a sráccal, aki aztán valahogy mindig kibeszéli magát. Ezen kívül egy sor szőrmentén érintett mellékszál kúszik be, ráadásul annyi tragédiát, szerelmet, megbocsátást stb.-t igyekeztek belesűríteni a filmbe, amennyi egy közepes szappanopera két évadjára elegendő lenne. Ez pedig így súlytalan lesz egy idő után. A karakterek a vége felé olyan kínos kiszólásokra vetemednek, amelyekről ordít, hogy "most már nem mindegy??"
Tulajdonképpen alig tűnik fel ezek mellett, hogy ha a srác milliomos, miért dolgozik autószerelőként, hogy az apa akkor most bárzongorista vagy restaurátor, és egyébként a helyi rosszfiú meg a röplabdás arc közti ellentét is teljesen kibontatlan. És ugye valamiért (talán a címből?) azt gondoltuk, a zene mégiscsak központi szerephez jut majd az egész történetben, ám valójában nyugodtan behelyettesíthető lenne mondjuk gyémántgalamb-tenyésztéssel, hiszen csak a közös hobbi léte a lényeg, vonatkozó közös múltnak se híre, se hamva. Mindegy is, mert azon túl, hogy néha komponálgatnak a zongora fölött, alapvetően egy szakajtónyi nyálrock-track tölti ki a filmzenét, egyik rosszabb, mint a másik, karakternélküli műkemény alibidalok szájbarágós hangulati aláfestés gyanánt, már csak ezekért is letöltendő járna.
Valami van, de az nem színészet
Egyszer elkísértem édesanyámat egy Zámbó Jimmy koncertre, na ott volt valami ilyesmi hangulat, mint a filmben, a csillárról is a megbocsátás könnyei csöpögtek, a székek karfája a termet betöltő viszonzatlan szerelem fájdalmától volt lucskos. Nem az érzelmekkel van bajom, hanem azok átlátszó hazudásával, a műviséggel, a giccsé sűrített ábrándokkal és mesevilággal. Megkockáztatom, nem mindenki számára gáz ám ez, nyilván el kell érni egy kort ahhoz, hogy az ember cikinek érezze, de szerintem egészséges esetben ez a kor jóval előbb van, mint azt a készítők kiszámolták. A számomra a mai napi értelmezhetetlen pszeudó-sztár, Hannah Montana megformálása után Miley Cyrus helyét keresi a Disney, de Az utolsó dal után a legtöbb ami eszembe jut róla, az folyó év novemberéig, amíg be nem tölti a 18-at még alpárinak számít, ezért nem írom ide, de a színjátszáshoz nincs köze.
Kinek ajánljuk?
- Alsó tagozatos lányoknak.
- Emósoknak, akik egy picit már jobb kedvűek.
- Akik épp együtt nőnek fel Hannah Montanával.
Kinek nem?
- Akik egy új Dirty Dancinget remélnek.
- Akik nem akarnak csalódni Greg Kinnearben.
- Akiknek a romantikus film műfaja legalább egy Hugh Grantnél kezdődik.
4/10
