Két fiútestvér apjuk menő magánklinikán vezető sebész. Egymásnak esnek, amikor hozzájuk kerül egy csinos nővér – az egyik a szerelmet ajánlja, a másik a házasságot. Ezt még tudjuk követni. A kórházszériák kifigurázására törekvő, az abszurditásba hajló cselekmény-bakugrásokat azonban nem.
A tisztelet és a "vigyázzban álló láthatatlan röhögés"
A kórházas-orvosos tévésorozatokat mindenki ismeri. Kapásból eszünkbe juthat A klinika, a Vészhelyzet, A Grace-klinika és a Doktor Addison, a Chicago Hope Kórház. Nem csak Nyugaton, hanem errefelé is készültek doktorsors-szériák, nálunk a legismertebb a csehszlovák Kórház a város szélén volt, de a TV2 Jóban, rosszban szappanszériája is – részben – a Csillagvirág Klinikán játszódik. Sőt külön alműfajt képeznek a mentős sorozatok (Medicopter 117 – A légimentők, vagy az ezerkilencszáznyolcvanas évek elejei cseh Mentősök), illetve születtek a hagyományos kórházi mini-drámákat jó fajta (abszurd/fekete-) humorba csomagoló darabok, mint a Dokik.
A gyógyító intézmények külön önálló világot képeznek, – az élet nagy dolgait (születés, elmúlás, szerelmek, barátságok, ellenségeskedések stb.) érintő alaptörvények mellett – saját rendszabályokkal, ez a zárt, jól leírható és ábrázolható miliő vonzza a mozgóképeket (lásd: fentebb). Ebből a szempont abszolút érthető a francia Artus de Penguern, a színészeten kívül rendezést és forgatókönyvírást vállaló direktor választása, amikor második nagyjátékfilmjében (az első a Gregoir Moulin a világ ellen című vígjáték volt) egy magánkórházat szemel ki komédiája színhelyéül. Az eredetileg "a szerelem klinikája" (La clinique de l'amour) című filmje már elnevezésével is azt sugallja, hogy az orvosi tévésorozatok kerülnek pellengérre, ezen a "játékterületen" igyekszik vicceset és szórakoztatót alkotni. A magyar keresztségben Szex, hazugság, vészhelyzet, kissé erőltetett címet kapó mozi – sejtjük, hogy a filmcím egyszerre utal a képernyős szériákra (Vészhelyzet) és a mozira, mint befogadó-terepre (Szex, hazugság, video) – azonban erőszakosan és nem túl szerencsésen igyekszik poénkodni. A jó vígjátékhoz, pláne, amelyik parodisztikus elemeket akar felvonultatni, jó ízlés, jó ütem- és ritmusérzék szükséges. Itt pedig csak nyomokban találkozunk vele.
[img id=434635 instance=1 align=left img]Kórház az (ideg-) összeomlás szélén…
A Szex, hazugság, vészhelyzet két orvos-fivér rivalizálásáról szól: az apjuk (Michel Aumont) kurrens magánklinikáján "doktorkodnak" (vezető sebészek), kissé könnyelműen – a papa úgyis "elviszi" a balhét –, alkalmasint egészen ökör módon (például: baseballütővel érzéstelenítenek), szakkönyvekből operálva (nem igazán törődve ennek következményeivel). A testvérek közül mindez Michael Marchalt (Bruno Salomone) jellemzi, aki bohém, kujon és felelőtlen, bátyja, John (Artus de Penguern) a páros lelkiismeretesebb, ábrándozóbb, normálisabb tagja. Bonyolultságok nélküli életük akkor változik meg, amikor a papa kómába kerül, és közben a kórházba érkezik egy szemrevaló nővérke, Priscilla (Héléna Noguerra). Kegyeiért őrült konkurenciaharc tör ki közöttük. Az azonnal megszerelmesedő John ellenében Marchal házassági ajánlattal környékezi meg az ápolónőt, sikerrel, amit – álmodozás ide vagy oda – John nem hagyhat annyiban. Adok-kapok meneteikben (egymást szívatásaikban) fokozatosan minden dolgozó érintetté válik, s szerephez jut egy mackó, egy szado-mazo álnővér (Natacha Lindinger), egy híres szárénekesnő, egy intézményfelvásárlást tervező pénzember, egy balesetet szenvedett turistabusz utazóközönsége és alkoholista sofőrje is…
Zavar a kavarban
Az ötvenöt éves de Penguern – akit színészként a magyar néző leginkább az Amélie csodálatos élete bukott írójaként ismerhet, de felbukkant Roman Polanski Őrületében és Philip Kaufman Henry és June-jában is – a jó tíz évvel korábbi első filmrendezése (és írása) után egyértelmű jelet adja annak, hogy valójában színész. Egy jobb mondatért, egy poénosnak gondolt bemondásért hajlandó feláldozni a cselekményt, ami így az abszurdnak szánt ugrálások miatt csak össze-vissza, érthetetlenül kanyarog. Ezt a "szenvedélyét" társírója, Gábor Rassov sem tudta kordában tartani. A gyenge szójátékok, hogy mondjuk Samantha Bitchnek ("Ribanc Szamantának") hívják a szex- (és pénz-) függő karaktert, nagyon tompítják a kórházas szériák kliséinek (mindenki mindenkivel összejön, a pitiáner beavatkozásokat egy nagy katasztrófa sérültjeinek kezelése követi stb.) kifigurázását, és a szándékoltan tévés megvilágítás sem a moziba való (bár értjük parodisztikus célját).
A Szex, hazugság, vészhelyzet nem az fajta könnyed, franciás komédiázás, amit megszokhattunk, az ötletek egymás hegyére halmozása/dobálása, illetve a túlpörgetés, ami bár a paródia sajátja, de itt önmagáért való, egyaránt érvényesül a teljességgel valószerűtlenné váló cselekményben és a túlspilázott színészi játékokban, a filmbohózat enyhén a Micmacs – (N)Agyban megy a kavarás című filmre hajazó groteszksége túlnő az alapanyagon. Nehéz megérteni, nehéz vele nevetni – egy-két fintort leszámítva megtekintését követően csak a zavartság marad. Lehet, nem ártana utána felkeresni az orvosunkat vagy a gyógyszerészünket. Vagy valami épkézláb komédiát megnézni.
Kinek ajánljuk?
- A burleszk-elemeket felvonultató vígjátékokat kedvelőknek.
- A tévés kórházszériákat lenézőknek.
- A francia filmek barátainak.
Kinek nem?
- Aki könnyed és követhető franciás komédiára vágyik.
- A tévés kórházszériákat megnézőknek.
- Aki nem bírja elviselni, ha egy franciát is lát a vásznon.
5/10
