Kábítószerfüggő tanár és perifériára szorult tanítvány. Mindkettőjük életében megjelenik a drog, a tanár esetében érthetetlen módon, a diáklány életében majdhogynem szükségszerűen. Épp ezért van mit tanulniuk egymástól.
A második esély ritka dolog. Jobb, ha élsz vele.
Hangzik a film alaptézise. Dan Dunne (Ryan Gosling ismét remekel) jó családból való, gondoskodó anyával megáldott, a végtelenségig magányos történelemtanár. Szinte érthetetlen miért fordul a drog felé, talán az egyetemen csúszott bele. Persze a felszín alatt azért felsejlik a családi indíttatás, az alkohol komoly befolyás. Mégsem ettől vált Dan ckack-függővé.
Drey átlagos 13 éves, színesbőrű kamasz. Bátyja a sitten, anyja a megélhetésért dolgozik, apja ki tudja merre jár. Egyetlen apapótló az életében testvére cimborája, a hatalmas autóban tespedő, dílerkedésből élő Frank. Bátyjához hasonlóan Drey is a veszélyzónába kerül, hiszen az arra nem gondoltál, hogy dolgozz kérdésre csak egy válasz lehetséges. Ahogy alternatíva is úgy tűnik, csupán egy akad.
Az iskolában fut össze a két történet. Látszólag mindkettő élet rendben van, a körülmények mégis mást mutatnak. Drey rajtakapja tanárát, Dan pedig lelkiismeret furdalása okán foglalkozni kezd a lánnyal. Először úgy gondolják, képesek megváltani a másikat, a kudarcok azonban kiábrándítóak. Cinkosságuk mégis képes enyhíteni mindkettőjük magányát. Átmenetileg.
Kirakatban
Ryan Fleck filmje izgalmas utazás. Látszólag nincsenek benne nagy drámai fordulatok, a valódi történés a mélyben hömpölyög, de ott nagyon. Kitűnően mintázza a kívülről minden rendben van világot, az alkalmazkodást és képmutatást, hogyan is kell éljen egy a társadalom számára hasznos ember. Kirakat valóság, felszínes jókedvvel és otthoni gondozatlan életekkel. A helyszín mégsem a kertvárosok gondosan nyírt gyepje, hanem Brooklyn szegénynegyede, ahogy az emberek sem a középosztály unatkozó háziasszonyai, hanem... Hogy itt valami nincs rendben, azt mindenki sejti előre. A rendező mégsem azon időz milyen a feketék által lakott kerület nyomora, nem tipikus történetek után kutat, nem sablonos életeket mutat. Hogy végül mégis a tipikum jeleit mutatják, az már nem a rendező hibája. Sokkal inkább a világé.
Dan és a magány
Két egymásba kapaszkodó élet kölcsönös ragaszkodása a film témája. A családban élő magányé, a társaság hiányának fájdító története. Váratlanul találnak egymásra, csak a körülmények végett, ha nincs az ominózus lebukás, sosem kerülnek karnyújtási távolságon belülre. Talán azért sem, mert a kapcsolat eleve furcsa. Diák és tanár között szövődő barátság mindig kényes kérdés, nehéz eldönteni hol a ragaszkodás határa. Néha úgy tetszik Drey szerelmes a jóképű, segítségre szoruló tanárba, Dan pedig a Nő hiányát igyekszik pótolni a lány segítségével. Csakhogy. Együtt tölteni az időt valakivel, majd mással ágyba bújni, felemás helyzetet eredményez. A közös főzések vajon hova vezetnek? Talán egy újabb zsákutcához.
Esélylatolgatás
Ryan Fleck nevét érdemes lesz megjegyeznünk és nem csak a Locarno-i díj miatt. Forgatókönyvíróként is jegyzi a filmet, ráadásul még csak nem is a Half Nelson az első rendezése. Külön érdekesség, hogy Drey történetét már egyszer rövidfilmben is megpróbálta elbeszélni, amiben ugyanúgy Shareeka Epps alakította a tizenéves kamaszlányt. Következő filmje, a Sugar hasonlóan izgalmasnak ígérkezik. Főleg annak, aki kedveli az Anna Boden - Ryan Fleck párost, valamint a fehérek és feketék közötti barátságok sajátos miliőjét.
Kinek ajánljuk?
- Az amerikai álom árnyoldalát bemutató alkotások kedvelőinek.
- A független filmek pártolóinak.
- Barátságról elmélkedőknek.
Kinek nem?
- A megingathatatlan jellemeknek.
- Depresszióban szenvedőknek.
- Az amerikai álomban hívőknek. (Ha van egyáltalán még ilyen ember.)
7/10
