Meglepetés és papírforma a Golden Globe-on

A szokottnál több meglepetés is "borzolta a kedélyeket" az idei Golden Globe-gálán, de szerencsére Ricky Gervais szelleme nem kísértett, ugyanis a két idei műsorvezető is jó hangulatot teremtett.

Hazai idő szerint január 14-én, vasárnapról hétfőre virradóra került megrendezésre a hetvenedik Golden Globe-gála, mely az egyik legnagyobb figyelmet kapó filmes és tévés díjátadónak számít. Ez valahol persze meglepő, hiszen míg az Oscart vagy az Emmy-t egy több ezer fős szakmai szervezet szavazatai alapján ítélik oda, a Golden Globe-díjakra mindössze pár tucat Amerikában dolgozó külföldi újságíró szavaz. Éppen ezért szakmai körökben nincs is akkora respektje a díjnak, azonban a közönség körében jókora elismerést vívott ki magának a Golden Globe.

Ez persze annak is köszönhető, hogy az eseményen ritka nagy a sztársűrűség, talán még az Oscaron sem jut egy négyzetméterre annyi híresség, mint a Golden Globe-on. Ráadásul amióta házigazdája, illetve műsorvezetője van a díjátadónak, még inkább elmondható rá, hogy érdemes figyelemmel kísérni. Ugyan az előző három évben csipkelődő és odamondogató Ricky Gervaistől búcsúznunk kellett, de jó poénokban idén sem szenvedtünk hiányt, hiszen az amerikai tévésorozatok két leghumorosabb színésznője, Tina Fey (A stúdió) és Amy Poehler (Városfejlesztési osztály) konferált. És ha már konferáltak, nem fogták vissza magukat, s amit elvesztettünk a réven Gervais távozása miatt, azt visszanyertük a vámon azáltal, hogy a duó remek összhangban, tévés színészként már az elején jól odaszólt a filmeseknek, utalva a nem feltétlenül mellérendeltségi viszonyra a két műfaj között. És persze egymást kiegészítve szórták a sziporkákat, természetesen főleg a színészek "kárára" – ismét nagyon tanulságos volt látni, hogy egyes poénokra ki miképpen reagál, kiben volt meg az önfeledt önkritika, s ki vette magát túl komolyan.

De persze az este (illetve nekünk a hajnal) nem csak a két műsorvezetőről szólt, sőt, róluk szólt a legkevésbé. Bár különösebb komikus műsorszámok nem voltak a gálán, a pár átvezető, kvázi standup-rutinjuk mellett a jelöléseket felkonferáló színészek is kitettek magukért. Elég csak arra a műsorra gondolni, amit Will Ferrell és Kristen Wiig produkált szinte az egész terem (mínusz Tommy Lee Jones) derültségére, vagy amikor Paul Ruddnak elromlott a súgógépe, és arról se feledkezzünk meg, hogy a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone jelentette be, ami végképp a fanservice csimborasszója volt. Ráadásul, ami nagyon fontos, az egész este nagyon tempós és pörgős volt, nem voltak benne az Oscarra vagy az Emmy-re oly jellemző üresjáratok. A sok poén között a legemlékezetesebb valószínűleg egy ünnepélyesebb és kevésbé összeszedett pillanat volt, mégpedig a Cecile B. Mille-díjat átvevő Jodie Foster beszéde.

Ui: Az már csak hab a tortán, hogy a legjobb film kiléte kellemes meglepetésnek bizonyult. Bár sosem tudjuk meg, hogy a legjobb dráma és a legjobb komédia/musical kategóriájában győztes két dráma összecsapásában melyik győzedelmeskedett volna.