Mi kell a n(éz)őnek?

Egy szellemes ötlet plusz két jó színész: a végeredmény egy aranyos vígjáték, nem kevés meglepetéssel. Azt ugyan ne várja senki, hogy a címben feltett kérdésre - hogy ugyanis Mi kell a nőnek? - használható választ kap, a játék ugyanis, ha egyáltalán valamire, akkor arra megy ki, hogy erre az alapkérdésre a legszívdöglesztőbb hímsoviniszta okostojás is csak hamis válaszokat gyárthat magának.

A klasszikus filmvígjátékok egyik alaptémája, a férfi-nő örök ellentéte ebben a történetben is a karrier és a szerelem harcmezején állítja szembe egymással az ellenérdekű feleket. A pezsdítő ötlet ebben a "régimódi" alapfelállásban egyrészt az, hogy a hatlövetű szuperhősként megkedvelt Mel Gibsonról kiderül, hogy egészen kiváló szinten működik benne az önirónia, s ettől majdnem hibátlanul mutatkozik be komikus szerepben, másrészt legalább ennyire jó ötlet, hogy az a hímsoviniszta, akit játszik, egy véletlen következtében egyszerre csak hallani kezdi azt, amit a nők gondolnak. Ebből az eleinte kényelmetlenül viselt képességéből számos humoros helyzet adódik, hiszen szembesülnie kell a nők róla alkotott igazi véleményével, ami kínosan ellentmond a saját énképének. Ám áldássá válik, amikor rájön, hogy remekül kihasználhatja gondolatolvasó tudományát új főnöke, a Helen Hunt által alakított, rámenős, fiatal nő kigolyózására.

Mel Gibson és Helen Hunt majdnem feledtetni tudja, hogy ezt a kedves, szinte régimódi vígjátékot nem Lubitsch vagy Billy Wilder jegyzi. Szellemujjuk azonban ott érződik a Mi kell a nőnek? című amerikai film könnyed játékosságában, ha a helyzetek, karakterek, párbeszédek nem dicsekedhetnek is a filmvígjáték két klasszikusának szellemes és ironikus világlátásával. Ezt a mai szórakoztató mozidarabot jegyző Nancy Meyers legnagyobb rendezői erénye mégis az, hogy érezhetően bennük kereste tanítómestereit egy olyan fajta vígjátékhoz, ami elég szokatlan a mai durva vagy émelygős humorú mozivilágban. Hunt ragyogóan intelligens játéka nem meglepő, a szerepskatulyáiból kikelt Gibson viszont igencsak kellemes meglepetés, nemcsak ahogy új szerepkörében játszik, hanem ahogy énekel és táncol is.